2009. december 29., kedd

Káposzta poszt

Én szeretem a várakozást, a fényt, és ezt az egész Karácsony mizériát.
A lótifutit,a rokonlátogatást és a töltöttkáposztát.
Azt különösen, úgyhogy ebben az évben elhatároztam itt a felnőttkor küszöbén, én lépek egy nagyot és savanyú káposztát fogok készíteni.Mert a kolzsvári töltöttkáposzta receptje tikos ugyan a családban , de egy biztos, kell hozzá savanyúkáposzta.
De nem ám olyan amit a piacon lehet megvenni.Hanem olyan amit apám csinált egykor a pincénkben.
Kölcsönkétrem anyutól a hordót és kipucoltam.
Felhívtam keresztanyámat skypon, és elmondattam vele, lépésről lépésre hogyan készül a savanyúkáposzta.Jegyzeteltem.
Első mondat:fiam a magyaroszági káposzta nem jó , innen kell vinni a káposzát.
Szóval import káposzta: sebaj, Ncs járt arra és hozott négy fej káposztát.
Ezután felírtam a fűszereket neki és megvetettem vele a piacon.
A csombort nem találta, mert borsikafűnek híjják, ha keresné valaki rajtam kívül.
Rákerestünk gugliban és , és másnap vett borsikafüvet.
Anyuval kifurattam a káposztákat , és Ncs beletette őket a hordóba.
A sós vizet én öntöttem rá.
Aztán vártunk.Közösen vártunk.
Három nap múlva döglöttmacska szag kezdett terjengeni, először diszkrétem majd egyre agresszívebben.
Aggódni keztem , hogy megromlik a káposzta.Lemertem a tetjét. Tettem még hozzá sót.És raktam rá nehezéket:1 sörösüveget, 1 borosüveget, és 1 pálinkásbutykost.
Sűrgösen levittem a káposztát Ncs-vel a pincébe , hogy legalább ne szembesüljek vele hogyan romlik meg.
A szemem láttára.
Esténként Ncs-vel barátilag megbeszéltük:megromlott, szerintem nagyon undorító.De.Én nem dobom ki.Én sem.Dobd ki te, a te műved.De segítettél.Én vittem le a pincébe, tudod milyen büdös volt?Ha csak rágondolok hánynom kell.
És efféléket.
Aztán Jött a Karácsony és az angyalok kara tudta hogy az idén is muszáj káposztát enni,levarázspálcázták róla a trutyis habot,és csodák csodája belenéztem, és az illatos savanyúkáposztáim boldogan úsztak, és nagyon finomak lettek.
És volt töltöttkáposzta.
Éljen.

2009. december 24., csütörtök

Jókívánság...


MIndenkinek nagyon Boldog Békés Karácsonyt kívánok!

2009. december 23., szerda

Megáll, visszanéz

-jó lenne megállni.
-akkor álljunk meg.
-egy pillanatra, leülni, és nézni a patakot.
-a Marost.
-nem, ezt a patakot.ami itt folyik a kert alatt.
-nyilván, kéznél van.
-és csak a bokánkig ér, tudod, belementünk egyszer.
-Nórival.
-igen, felvettük magnóra ahogy csobog.
-itt üljünk le, a hídnál.
-a telfonfülkénél ahol K megcsókolt.
-azám, de nem csókolt meg.
-és Á?
-ugyan az később volt.
-és nem is itt.itt csak néztük a patakot.
-és aztán?
-aztán, aztán.férjhez is mentem.
-de abban a történetben nem volt patak.
-nem, patak nem.erdők.mezők, házak.városok.vonatfütty.csengettyűk.
-dohányillat.és gitárpengés.gyereksírás.
-témánál vagyunk.
-mindig, persze.néha sírtál is itt.
-sírtam , sírtam,bömböltem.
-.. valaki azt találta mondani...
-hogy semmi keresnivalóm itt.
-hazavágyol?
-haza? én itt lakom.abban a szürke házban.
-néha álmodsz a Marosról.
-sokszor.azokról is álmodom akik nem csókoltak meg itt, és azokról az életekről amiket nem én éltem le, a patak, az jó irányba folyik.
-tudod is te a jó irányt.
-én? ő tudja.én csak érzem.
-ahogy öregszem, egyre erősebben.
-különben boldog Karácsonyt , ápridinka.

2009. december 20., vasárnap

Hegyek

Egy csodaszép könyvet ajánlok nektek, Váradi Péter Pál munkáját, a címe Wass Albert havasai.
A könyv nyomon követi a Funtineli boszorkány helyszíneit, de a gyönyörű fotók azoknak is teszenének, akik nem rajonganak az olvasásért, de túrázni szeretnek...mert a képeken megelevenednek k a Kelemen havasok tájai, a lakóinak élete, szinte érzeni azt az illatot amiből elég csak szippantani és három hétre feltőltödünk , a hegyek illatát.Én nagyon örülnék ha ezt kapnám Karácsonyra...
www.erdelyalbum.hu

2009. december 17., csütörtök

Nevek

-Anyu , ha tesónk születne akkor az már a Kincső babája lenne?
-Nem kicsim, az nem játékbaba lenne hanem egy élő kisbaba.
-Nem úgy értem , hanem a Kincső pocakjából születne?
-Nem , fiam, az én pocakomból...
-Jó, mert kialaltam neki egy remek nevet!
-Igen?
-Ja!Motorfűrész!Az jó férfias.
-Igaz, csak tudod, nem lehet tágyakról elnevezni senki, mit szólnál ha téged kapanyélnek hívnálak.
-Vicces lenne.Inkább mégse, jó?
-Nem, dehogy.Csak válassz neki egy fiúnevet, például az ovis társaid közül, kinek tetszik a neve?
-Senkinek.
-Hát akkor ősapáink neveiből válogass.
-Az jó lesz!Megvan:Taksony!
-Taksony????....hát nem is tudom melyik jobb , kezd a motorfűrész is tetszeni...
Ámbár , ezzel a bejegyzéssel nem azt szerettem volna sugallni, hogy a névválasztás aktuáils, vagy a jövőben aktuálissá válik....csak jó ha az embernek van egy két ötlete...tartalékba.

2009. december 8., kedd

A Mikulás nálunk is járt


..és persze a sok egészséges finomság mellett, hozott sok kariogén cuccot is.
azért én nem haragszom rá....cseppet sem:)

2009. december 7., hétfő

Ábránd

Ami nem öl meg az megerősít, ugyebár.
..hát ülök itt és várom , hogy erős legyek.Nagyon erős.

2009. december 4., péntek

Hm.

Egymást olvasni intellektuális szex.-olvastam ma egy blogon.
Szerintem csak szimplán kukkolás.

2009. december 3., csütörtök

22-es


Kincső csodaokos.
Ezt most megtudtam.
Eddig is sejtettem, mert ugye az emberenk a saját gyereke a leggyönyörűbb, legokosabb.
Időpontot kértem a nevelési központban.Ilyen magamtól nem jutna eszembe, hanem mert a kórházi gyógypedagógyus hölgy ezt javasolta, tavasszal mikor elvittem Kincsőt hozzá.
De kezdjük az elejéről.
Az embernek gyereke születik.
Ennek mindenki örvend.
A gyerek szép.És szopik.Akkor mi kell még.Nekem fel sem tűnt, hogy karikalábú.Istenem, én is az vagyok.
Másnak sem tűnt fel.
Legelőször a háromhónapos csípő-uhn jegyezték meg, a gyereket sűrgősen lássa ortopéd szakorvos.
Sűrgősen látta.
Hm-mondta, karikalába van.(pes adductus)Na és?Egy hónap múlva ráér, addig gondolkodjunk.
Aztán négy hónapig Bebaxot hordott,aminek szerintem volt hatása, de K. elég gyorsan felállt, és ebben a cipőben nem tudott lépegetni, mert egy bazi nagy csavar van az alján.
Tehát maradt az ortopéd cipő, amit 20 láb alatt nem készítettek el.
16-osban jól rögzítő cipők nem léteznek, ez a tutyi időszak.
Igazi 20 lába most lett két évesen.
Eddig azt hordott amit találtunk a boltokban.
Az ortopéd szakorvos nem javasolta a gyógytornát,de javasolta a cipőt amit ugye nem lehetett megcsinálni.Esetleg operációt két évesen.
Pécsen kijártam egy időpontot az ortopéd profhoz, orvosgyerek, ilyesmi okán , aki ránkripakodott, hogy ő valóban beteg gyerekkel foglakozik, és nem olyanokkal akiket a túlaggódós szülők idecipelnek.(sic.) továbbá ha hagyom megoperálni perverz vagyok.Jaj, nem vagyok.
A gyógytornász nem foglalkozott vele mondva hogy későn vittem oda, és K. nem kooperál.
Elküldött a nevelési tanácsadóba.
Ahol ma megállapították , hogy a gyereknek átlagon felüli az iQ-ja.De ők nem fogalakoznak ilyen esetekkel.Esetleg a kórházban gyógytornáztassam.
Szerintetek én vagyok hülye túlaggódos, vagy tudom is én mi, vagy beleestem a 22 csapdájába?? A fenti fotó szépen demonstrálja járásképét, erősen befele rotált.
Aki tud Vp térségben gyógytornászt , aki magánúton vállalná K.t legalább egy konzultációra jelezze!

2009. november 26., csütörtök

Süt a Nap

"Költők írhatnak róla és..egyéb haszna is van."

Legalább annyi hogy a jókedv morzsáit csempészi a kabátzsebembe.
Aminek kiszakadt a bélése.
Úgy érzetem magam mint egy bűvész, beteszem, kulcs, hoopá, egy pillanat és semmi....
A kulcson kívül eltűnt benne egy tilosban parkolás bünti, 2000 forintos, egy malackás hajcsat-az szúrta a combomat, egy előke-vagy nyálazó, egy pár hivatalos levél, egy két, gesztenye, és csokipapír-maroknyi aprópénz, 10000-s sajnos ilyenkor semtalál az ember...
..és még ki tudja mi minden, ami már ott is marad, mert igen , bevarrtam a zsebemet.

2009. november 24., kedd

Őszölő

Elég gyilkos hangulatban vagyok, azért lett ez a cím.
Azaz igazi őszi hangulatban.
Normális ez ilyenkor, hiszen ősz van?
Nem tudom.
Két hete megtámadta gyermekeimet egy köhögős kór, és itthon ülnek, aza Ábel nem megy oviba.
Tehát engemet bosszant.
Biztos nehéz négy évesnek lenni, gondolom, minden szakember ezzel jönne nekem, de azt ki elemzi , milyen a nehéz gyerekkort élő négy éves anyukájának lenni.
Én most úgy érzem ez is megérne egy tanulmányt.
Meg itt van ez a fránya vírus is.Nem én nem azon problémázok , hogy elkapjuk, mert én gonosz szülő vagyok , és már rég beoltattam a kölköket.Hanem azon , hgy Ncs munkaköre az oltásokat beadni, tehát nem sokat látom mostanában.
Vagy nagyon fáradtan látom, ami szinén nem növel a pontértéken.
Egyébként én is idegesebb vagyok, mint kéne, tudom, de a napfény akut hiánya, meg a négykori sötétedés....és sajnos Ábel utál kézműveskedni, nem szeret rajzolni, hosszasan diázni, színezni, és dísztárgyakat fabrikálni,ha nem futkoshat minden nap kb három órát intenzíven levegőn akkor itthon szabály szerint tör zúz.Készíthetnék lajstromot az az elmúlt két hét összetört tárgyairól, (ha így folytatjuk tavaszra egy tök üres lakásban fogunk üldögélni)...de minek....
..az első pontban anya idegei szerepelnének :)

2009. november 10., kedd

Köztünk élnek


Ábelt érdekli a történelem.
Tulajdonképpen eléggé militáris akat.A játékainak jelentős része, katonás, fegyveres.Várat épít, aminek a kapitánya.Jönnek a törökök. Nálunk gyakori vendégek.Ábel a gardróban vív meg velük, a majd a nappalin keresztül az ajtó felé szorítja őket.Szar lehet nálunk töröknek lenni. A győzelem esélytelen.
Olykor vadászik.A hinatóra hátrafele ül fel, nyílpuskával.Hiába említem neki , hogy előre néztek őseink, csak a nyíllal fordultak hátra, szerinte lárifári.
Az udvaron ha a cimborák összeverődnek, csata van.A lányok ellen, többnyire.
És... hát a fegyver-kaptár.Egy fonott láda amit azért vettem..nos , szóval hogy ..ismeritek a takarítás azon módját amikor az ágy alá söprünk mindent..na ezt a ládát arra a célra szántam.Ábel viszont igényt tartott rá, és kisajátította.Csak fegyverek lehetnek benne, van nyíl, nyílpuska, puska, pisztoly, botok, és lövedékek, korona, és lószerszámok.Ami kell.Csak a legszükségesebbek.Mivel a R-el gondjai vannak, inkább kaptárnak nevezi, mint raktárnak.
És van egy őz koponya is.Azt ráteszi, dísznek.
A fegyverraktárban rend van.Állítom példás.Minden este gondosan bepakol.
Ábel lelkes rajongója Jankovicsnak, minden rajzfilmjét kívülről fújja.Nekem sosem tetszettek, ezt gondoltam pont a Csodaszarvasról, hogy ez még felnőtt fejjel is túlterhelt, és nehéz, és érthetelen...Nem értem mit eszik azon , hogy mikor hova mentek őseink, kis porfelhő alakban,és miért , szerintem ő sem érti igazán, hanem érzi, hogy e pompás seregek, víg magyarok, akik vígan hajigálták egymás fejéhez a csontokat, viccből , nem másból, remek életet éltek, lovagoltak nyilaztak, és vadásztak, és harcoltak.Öltek és gyújtogattak, ja igen.
Ehelyett mi oviba megyünk, az élet kemény és igazságtalan itten...
Őseink köztünk élnek, így szól a jeles rajzfilm dala, Ábel ezt rém komolyan gondolja, és várja , hogy az autók között, feltűnjön István király karöltve Gizellával,Koppány vezér felnégyelt teste pedig itt virít, fenn a vár fokán.Ábel számára a mesék világát ezek a hősök népesítik be, Hunor és Magyar,Árpád vezér, Géza fejedelem, és Mátyás király egészen bejártosak a gardróbba(mivel ott zajlanak a csaták).
Hát így állunk.
Furcsa mégis úgy gondolom, ez is csak erőszak,mégis más mint egy divatos és népszerű animáció.Olykor értelmetlen, olykor véres, és igazságtalan, de ez a miénk.Örököltük, hordozzuk, hisszük, értjük.Vele együtt ezt a sorsot.A búsat.A magyart.
A többre, jobbra, másra hivatottságot, ami belefullad a helyi intikákba, megáradt patakokba.Vadkanokat akik felöklelnek, szabadságharcokat amelyeket leveretnek, és egy eladott országot , századonként másnak eladottat.Mégis jó érzés arra gondolni, azokra az anyákra akik akkor öleltek, akik a kezet kéznek, a szemet szemnek mondták.Nem kell hozzájuk bonyolult lexikális tudás, akik egy 4 éves szívében is igazi hősők, és hősnők.Valahová kell tartozni. Tudom, hogy érted, s bár a fegyverkezést,s csatákat nem kedvelem, nekem is ők a hőseim, az én szívemben is élenek.Itt, köztünk.
Innen már hova fújjon a szél?(engem , s téged Ábel)

2009. november 9., hétfő

Kicsit pesszimista

Nem értem mire megy el az idő.
Mert ugye nem dolgozom, azaz nagyon keveset dolgozom(hasznos pénzkeresettel töltött órák száma, tehát minimális)
A lakásban viszont kupi van.(nem takaritok)
Általában álmos vagyok.(nem alszom)
Ebéd előtt improvizálok.(nem főzök hosszú , időrabló kajákat)
A konzi könyvet még mindig nem kértem vissza(nem tanulok)
Akkor meg mi a fenét csinálok?????
Tulajdonképp, nem tudom, de elfáradok benne....

2009. november 8., vasárnap

Szundi

Gyerekkoromban anyu ébresztett ha menni kellett.Oviba.Suliba.
Az egyetemre persze nem jött velem anyu, kénytelen voltam vekket venni.
Jókor persze, mert nem túl gyakran keltem fel rá, legalábbis azért nem , hogy előadásra járjak.Meg aztán akkoriban vált álalánossá a mobil láz, és boldog boldogtalan csörgött, csipogott hallózott.Engem sem került el.És igen, volt benne ébresztőóra.Azt hiszem ezért szerettem a telefont-az öt perc szundiért.NCs persze sosem kelt fel rá, mert neki aztán nem kellett végképp előadásokra járnia, vagy legalábbis úgy tett mintha nem kellene.
Különben , én bárhol és bármikor tudtam öt percet szundítani.A buszon, két széksor között a földön guggolva.A vonaton , miközben valaki lelépett a kabátommal.A pályaudvaron, diszkréten.A nagyelőadóban, észrevétlenül.A szemináriumi teremben, bosszantóan.A saját szobámban , miközben a szomszédos szobában full hangerőn ment a dugás, az arab ricsaj, vagy A -buli.Az álmatlanság nem ismerősöm, pont úgy nem barátkozom vele mint a fogyi tippekkel.
De most sem zavar a fúrógép, a légkalapács, a szomszédból átszűrődő hangok.Tudok aludni fényben, homályban, melegben és hűvösben-mondjuk mostanában inkább itthon alszom , az ágyamban,máshova nem jutok el.
A gyerekek felűnése így eléggé kikészített mert éjjel hússzor felébrednit ,akarj be, szopi kell, anyu kell, csak anyu, de csakazértis, igen persze.Megszoktam ezt is.
De rákkatantam a délutáni alvásra.Igénylem mint a jóllakott ovisok.
Ezért is aggaszt, hogy Ábi nem nagyon akar már délután aludni.Ha alszik is akkor sokat , túl sokat és éjjel nem bírom ágyba parancsolni.Másnap meg oviba mennénk, ugye.Az oviban viszont nem alszik el, és délután ötkor már vonaglik, estére meg teljesen gyagya.Ha hazahozom itthon alszik , Kincsővel fél ötig durmolnak.Addigra kint sötét van már, a séta ugrott, a délutáni progik úgyszintén.(pl torna )Mondjuk én vígan kialszom magam velük, ilyenkor.Ezen az óraállítás sem segített, semmit, pedig azt hittem gyógyír lesz.
Hm.Várjam kitartóan a nyarat?

2009. november 4., szerda

ooooOsztálytalakozó

10 éves mégpedig.
Ez egy hosszú poszt is lehetne, de nem lesz mert....
Pedig elég sokminden történt az elmúlt 10 évben.Nem kívánom most összefoglalni sem röviden sem hosszan.Egy dolgot feszegetnék csupán, éretsségi előtt az osztályfőnökünk íratott velünk egy levelet, vagy fogalmazást, vagy vágyösszefogalalót arról , hogyan is fogunk élni 10 év múlva.
Van benne valami kísérteties ,hogy 10 évvel ezelőtti önmmagam üzent, abban meg pláné , hogy úgy élek , pont úgy, ahogy akkor elgondoltam.Ennyire unalmas lenne, vagy ennyire tündérmese?
"az életem pontosan egy hajszállal elviselhetőbb lesz annál mint amit épp el bírok viselni." írtam én.-no igen, tényleg.Pont egy hajszállal.
Mégis, hálásnak kellene lennem, igen hálasnak bizony , hogy megadatott, , hogy nem álmodtam hiába.
Egy idézetet azért megengedek magamnak, mert a 10 évvel ezelőtti önmmagam , szerette a Kispált, és tulajdonképpen ez a dal szóról szóra összefoglalja amit írtam.Így képzeltem el az életemet akkoriban:

"Van házam, a konyhában éppen főz a nőm
van kutyám (az nincs igazán )
de most egy heverőn
gyerekkel játszik csak a dal miatt
hogy elképzeld és szimpatikusabb
legyünk neked és vegyél egy lemezt
annyira szép kemény élet ez
annyi sok szép élmény vár még rád
királylányok fele királyság..."

2009. november 3., kedd

Mostanában


Mostanában kicsit hanyagoltam a blogot.

Ennek az az egyszerű oka,hogy kivettem a könyvtárból a Quo vadist és azt olvastam,a rengeteg szabadidőmben,hehe, és nem neteztem.

Sajnos elég gyorsan olvasok.

Pedig jó könyv volt, de most egy darabig biztos nem olvasok mást, kicsit megfeküdte a gyomrom ilyen mennyiségű betű egyszerre.

Tehát, mostanában.

Több idő marad beszélgetni, sétálni.

Esténként és reggelenként vidám tűz lobog a kandallónkban, ami nem is baj, mivel kikapcsolták a gázt.Nem azért mert nem fizettünk...végülis mindegy, előbb utóbb visszakapcsolják, addigis kandallózunk.Szeretem a fa illatát, a cserépkályha meleg csempéit, a tűz színét, a látványt...Persze egy négyszobás lakást egy kályha nem fűt ki, így vannak helységek ahol hidegebb van néhány fokkal mint szokott lenni.

Sajnos a rossz idő meghozta a negatív hatásait is, a betegségeket.Ennek anyu szerint a házunkban érzehető hőmérsékletkülönbség az oka, szerintem pedig az emberek évezredek során tüzeltek fával cserépkályhákban, tehát ez a mi családunknak sem fog gondot okozni.

Reggelente deresek a fák, és hó is esett.Ma Kincső fennhangon énekelte a télapóittvan-t , úgyhogy beindult a télvárás.

Forralt bor, gyertya, teák, pipafüst...hm.

Két nap dolgozom a héten, a rendelő egy repkénnyel befutott falú sárga ház, aminek nagy kovácsoltvas kapuja van.Esténként macska dörgölőzik a lábamhoz amikor kilépek,és a ködös utcán már sárgán égnek a lámpák.Aztán felsétálok a sárgálló levelek között az Óváros térre, és hazaballagok.

Igazából elég jól helyrebillent minden.

Fürdés után




2009. október 17., szombat

Hajókázás -esti csendben

Vannak az éjnek olyan órái mikor....
Mikor mindaz amiért küzdöttem, mindaz ami velem azonos , olyan semmisenk tűnik.
Elégedetlen?Nem vagyok elégedetlen.
Csak ennek a tegernek a morajlását elnyomja az életem zaja.
Ezekben az órákban hajóra szállok, olyan messzire hajózok amilyen messzire mások , már sokkal előttem , hajóztak már.
Hiszen nincsenek vizek amelyeket már fel ne fedeztek volna.
Nézzünk néhány korábbi élménybeszámolót, persze mástól, olyantól aki tényleg hajóra mert szállni....
..de nekem nem is az a feladatom, maradjunk ennyiben.


"Mint gyermekajkon a borízü alma húsa,
a zöld lágy lé befolyt fenyő-bordámon át,
a kormányrúd levált, s lemállt a horgony gúzsa,
s hab mosta kék borok és hányások nyomát.
S azóta fürdök itt a tejszinűn derengő
és csillagringató tenger dalaiban,
a zöld azúrt iszom,hol néha egy merengő és
mámoros tetem , bús sajkaként suhan.
...................................................................................
Plus douce qu'aux enfants la chair des pommes sures,
L'eau verte pénétra ma coque de sapin
Et des taches de vins bleus et des vomissures
Me lava, dispersant gouvernail et grappin.
Et dès lors, je me suis baigné dans le
Poème De la Mer, infusé d'astres, et lactescent,
Dévorant les azurs verts ; où, flottaison blême
Et ravie, un noyé pensif parfois descend ; ..................................................................................."

Tengős lengős











Olyan tengős-lengős kedvem támadt, éppen , semmi komoly.


A szél odébbtenne ha épp fújna.


Nem azért mert annyira sovány vagyok,mert mintha , bár mérlegem nincs, nem esnek le a ruháim, tehát híztam egy kicsit.Mert lényegesen nyugodtabb az életem így, kevés stressz, több pihenés...több saját idő.



rendszerint a házimunka nyerte el, ami a házon nem látszik ugyan, viszont finomabbakat és változatosabbakat főzök, és többnyire én is eszek belőlük.


Mondjuk a tegnapi krumplileves, hát igen, vannak balsikerek....


Az új munkahelyem, még új.Végülis heti készer hat órát gugolva is kibírok, mert egyenlőre eléggé durva.Nagy Tb-s körzet, dugig van a váró, állanóan csúszok, sok kisgyerek, sok foghúzás...úgy jövök el mindig mint aki három napot öregedett.De hét többi napja az enyém, nincs bérleti díj, nincs állandó stressz ,verseny, lökdősődés, utálkozás.


Csak beköszöntött a hideg,és ettől vagy mástól ma tengős lengős.Azt hiszem attól inkább, hogy lassan egy hónapja köhögünk Kincsővel, ez ilyen női köhögés, vagy mi, és sehogy sem tudunk belőle kimászni.


És miegyéb..végre készítettünk néhány családi képet! Mert esett hó is minálunk, és persze, és rakni kell a tűzre, és a tesók pedig a sok veszekedés után , azért szeretik is egymást, naná.

2009. október 12., hétfő

Teendők

Ja, ne figyeljetek, ezt nem nektek írom, hanem magamnak..
Jegyzetfüzet helyett....mert én olyan tolgatós alak vagyok, aki a teendőket tologatja tudnillik.Azt mondják ez olyan mérleg tulajdonság, szerintem ez olyan idegesítő tulajdonság...

-kézbesíteni az osztálytalálkozó meghívóit
-jelentkezni a szakvizsgára, már csak két hétig lehet!
-felhívni a nevelési tanácsadót gyógytorna ügyben
-ortopédiára időpontot kérni
-gasztóra is
-Ábelnek kikérni a státuszlapját a doktornénitől, kell az oviba
-befesteni a hajam azzal a festékkel amit két hete megvettem
-megadni Lillának az 1000-st amit a hajfestékre kértem:)
-ablakpucolás, ja, az ráér Karácsonykor
-valami saját berendelőt keríteni, mert ez így kaotikus
-megtanulni röntgeznezni rendesen ám!
-visszakérni Attilától a konzi könyvemet

-

2009. október 10., szombat

Őszidő

Ősz lett....
Hiphopp...
Rémtört egy kis nosztalgia, olyan amit az ember fiatalokorából merít.
Merthogy mostmár 29, az sok, ugye, öregszem, tagadhatalnul.
A ráncok is , a szemem sarkában, és 10 éves osztálytaláálkozó, jaj.
Tehát eszembe jutott, hogy 400 ágyas kertjében volt egypár ványadt birsalmafa, olyan nagyon kicsi, és kukacos almákkal.
Hát ezeket évről évre leszedtük, és megpucoltuk.Mert potyacuccot pucolni jó, de ezeket nem volt jó pucolni, mert kemények voltak mint a fagyott kutyaszar.
Aztán megfőztük őket, és az utcára potyogó dióval vegyítve remek birsamlsajtot kézítettünk belőle.Az egész szoba megtelt a birsalmasajt illatával.
Részemről ugyan jól megvagyok birsalmasajt nélkül, de" én csináltam, büszke vagyok magamra" életérzés kerített hatalmába, hogy faltam a sok birsalmasajtot.
Ma láttam egy ványadt gazdátlan birsalmafát és összefutott a számban a nyál.
Birsalmasajt!
Végülis miért is ne?

2009. október 4., vasárnap

Icipici ház 2






Tető kicserélve, uram hazajött.Kell még egyéb mára?

2009. október 3., szombat

Hhhhhhh..szülinapomra

Mi a franc van ma?
Az hagyján , hogy reggel hatkor keltünk, de... de a délutáni hhhiszti megismétlődött, csak azzal a különbséggel hogy másfél órát tartott, és totál kikattantam tőle.Igen a végén már én is őrjöngtem, fél 11 lévén, és apa 10 napos távolléte is dobott némi józanságvesztést a latba...és..és , holnap lesz a szülinapom. Mit szeretnék szülinapomra?
Hogy Kincső ne hisztizzen, á, lárifári, ez elmúlik.
Nem, a hiszti az az élet része, lám ma este én is hisztiztem, zokogtam, amikor huszadszorra meséltem az öreg néne őzikéjét.
Pedig régen kedves mesének tartottam.Bah, hiba volt.
Mást szeretnék.
Csúnyán leinni magam, és az asztalon táncolni.
Egyedül lenni, elutazni egy nap Pestre, mondjuk valami fogászatos előadásra, nézni a Dunát az előadás helyett, és arra gondolni, milyen jó nekem , hogy van hova hazamenni.
Elmenni a Nemzeti Múzeumba.
Fiatalabb lenni.Egy napon ülni egy pécsi padon, a Barbakánnál mondjuk, és arra gondolni potyognak a gesztenyék és sárgulnak a levelek.
Szeretnék , szeretnék megint olyan lenni akit a pasija imád, és mindig, és mindenben..és húsz sms-t ír naponta, szeretlek , hiányzol feliratokkal.
Örülnék egy estének, B.-vel meg Sz.-dal, nyilván ez tök lehetelen, ha mégis összejön akkor meg én nem érek rá.
Meg jó lenne egy kenyérpirító , mert a mikróban kiszárad a kenyér, és nem merem az új fogammal harapdálni.


Boldog szülinapot,Ápridinka.

Hhhhhhiszti

Kincső kincsem ma olyan hisztit csapott, hgy csak néztem.
Elszoktam én ettől, kérem szépen.A téma leginkább az volt, hogy hazaérvén őt kössem vissza az autóba, nem akar feljönni.A kezemben húsz zacskó, Ábel rém álmosan imbolygott.Megpróbáltam kicsalni, hogy gyere nézzük meg a cicát, erre kijött, de akorr :anyu nincs itt a cica, holvan..jáanyanaya, nincs itt a cica, elment!Akkor üljünk vissza az autóba!- felkiáltással fejjel rontott neki a bezárt autóajtónak, otthon nem volt hajlandó bejönni a bejárati ajtón, kétszer visszavette a kabátját és a gumicsizmát, felrúgta a bilijét, majd közölte hogy ő az ágyában akar kakilni, tegyem oda be a bilit, közben folyamatosan ordított.
Szóval azt olvastam a szakirodalomban ilyenkor ne piszkáljuk, inkább teljesítsük a kívánságait, amennyiben lehetséges...Nade ezeket a kívánságokat épp nem volt lehetséges teljesíteni.Kincsőnél sokkal jobbn viselem ezeket a nagyjelneteket, sokkal később akadok ki,de az az igazság hogy ezek eddig eléggé ritkák voltak..
A bili ágybatavésig egészen higgadt voltam, sajnos ott elfogyott a türelmem cérnája...és már azon morfondíroztam leöntöm egy pohár vízzel.De hát egykutya hogy a bili tartalmától lesz vizes a kiságy vagy a pohár víztől , inkább ezt at opciót mellőztem.Igazából ilyenkor azt nehéz megtalálni, hogy mitől billen ki az elakdt tű, mitől változik vissza a csöpp csaj kedvessé és derűssé.Attól , hogy kiabálok vele és szidom egészen biztos , hogy nem fog.

2009. október 2., péntek

Kedvencek

Ma megtaláltam anyunál két gyerekkori kedvenc könyvemet. Az egyikük az Ilyen vagyok kívül belül (ugye, hogy csak felvettek orvosira, ilyen alapos előtanulmányok után) a másik Kányádi Madármarasztalója ( magyar nyelv és irodalom szakot pedig kihagytam, kár)
Mintha régi ismerősökkel futottam vona össze..előmerült a feledés homályából gyerekorom illata, hogy melyiket hol lapozgattam...az ovim udvara, Ratosnyai ház hálószobája, otthon a kertünk a függőággyal...
Szóval emígy álmodoztam én az emlékekben térdig, s netovább, aztán arra gondoltam az enyéimnek vajon mi fog megmaradni?
Mitől válik egy könyv fontossá a száz közül, hogyan idéz fel egy egyszerű illat annyi mindent...és miért pont az érint meg ami megérint?

Úgyhogy most összeírom az eddigi kedvenceiket:
Ábelnek Jankovics könyve az Ének a Csodaszarvasról.Szívesen hall minden történelmi eseményről, de Hunor és Magyar az abszolút sztárok.A csúcsmondat belőle:agyag agyag nyiss utat.
Mátyás Királyos mesék, legendák is versenyben vannak.
77 Magyar Népmese, nyilván.naná.
Kincsőnek az Öreg néne őzikéje....(emberek , hogy én hogy unom minden este elmesélni)...Iciri piciriés Weöres Sándor minden létező műve.
Bogyó és Babócát mindketten nagyon szeretik.Én is szeretem, különben.
Anna és Peti sorozatból, a Megmondalak.Ez azért népszerű mert a hősök undokok, és veszekedősek és ez segít kibékiteni magukat a saját rosszcsontságikkal...

No és zenék.
Tavaly elmenetünk Gryllus koncerte.Népszerűsége így verhetelen volt, eleinte nagyon bevált,de én már keztem ,jaj, szóval megunni enyhénszólva...szerencsére most átnyergeltünk a Kolompos együttesre, új hús.
Pink Floyd Meddle lemeze, ebben ugyanis állatok hangajait használták fel.

Rajzfilmek.Nekik:Zezen.(mármint Ábel így hívja őket)
Hát, én eléggé cenzúrázok.Most épp a Vackort nézik lelkesen, de Kisvakond, Kockásfülű nyúl , Lolka és Bolka, Pamlalini, Ludas Matyi, Szaffi a fő listavezetők.
Mostanában néztük a No, megállj csak-ot, és Thomast is.Szerintem e téren nem válagatósak, jöhet bármi.Mesét menterndeszerűen nézünk, reggel és este húsz percet.Reggel amíg elkészítem a reggelijüket és felöltözök (hétvégén még szunyálok ilyenkor 10 percet), ők még lustizhatnak tovább,és este fürdés után.Ez még a szopi időkből maradt ránk így (reggeli nagyon éhes és azonnal cicit szopi, esti bealtatós szopi alatt nézhetett Ábel mesét-így kikerültem a ki reggelizzen előbb, és ki feküdjön le előbb hisztiket) Ezt viszont annyira megszokták , hogy sosincs nyígás , hogy napközben nézzünk, még ha dögre unják magukat akkor sem.Akkor engem bosszantanak, persze.Ez különben olyan mint a fürdés, fogmosás.Zezen.

2009. szeptember 29., kedd

és igazából...

..egész jó kedvem van, ha nem is hiajja, de csuhajja, de végülis jó.
..s ezt az sem árnyékolta be, hogy tegnap éjjel kettőkor az ágyamban fetrengve eszembe ötlött, hogy jövő hétfő, az a hétfő,amikor el kell kezdenem dolgozni, holott...
..holott nem kaptam még meg az Ántsz engedélyt, és meghet egész jól elvagyok itthon,ennek pesze semmi köze az Ántsz-hez, ezt csak úgy mondtam.
..holott NCs nincs itthon, és hiányában nem tudok aludni,pedig régen minden másnap ügyelt,megszokhattam volna, mégsem szoktam.Ebben a házban viszont nem félek , tényleg, nem a félelem miatt nem alszom,csak mert nincs itthon.Sajnos enni sem tudok, az elmúlt öt napban alig ettem valamit.Nics kedvem enni egyedül.

..pedig mostanában sokat..veszekedtünk.
vagyis, nem konkrétan , hanem gondolatban.Konkrétan, vele nem érdemes veszekedni, nem tűri a kritikát, hát én meg nem vagyok kritizálós.
Meg nincs is mit.Nincs.
Ő tökéletes.Számomra mindenképpen, néha rémisztő de nem tudom a szemébe vágni:te trehány, ilyenolyan.Nem trehány, és nem ilyenolyan.Pláné nem.Trehány az én vagyok, és ilyenolyan is.Pláné ilyenolyan.
Ő különben sem anyukát keresett, hanem cimborát, kollégát akit érdekel a szakma, a filmek, az irodalom és...persze ő maga, és engem pont ezek érdekelnek, közös az érdeklődésünk...esténként ha nem vagyok fáradt, szívesen töltöm az időt vele, odaülök mellé és végighallgatom.
Mostanában nem voltam rá kíváncsi.
Nem azért mert másra vagyok kíváncsi, hanem azért mert senkire nem vagyok kíváncsi,mert..mert nagyon szűkre szabtam a világot magam köré, minden nagyon ütésbizos és gyerekzáras, a balesetek miatt ugye.
Kincső persze a szomszédba jár leesni az emletes ágyról, és kitörni a kezét, tehát sakk-matt.Semmi sem kivédhető.
Hülyeség.Kicsit engednem kéne magamnak is magam lenni.Nem minden percben a gyerekeim legtökéletesebb, mindig vidám anyucija.Esténként elővenni a könyveimet, a kedvenc filmjeimet,nézni ki a fejemből, verset írni, rajzolni, talákozni a barátaimmal, kocsmázni és inni.Semmi baj nem lesz senkinek ha rendeljük a pizzát és nem én sütöm, ha Marika vigyáz rájuk,s én elmegyek NCs-vel moziba, csókolozni, vagy akár cipőfűzöt venni mert három hete a jobb lábbelimben nincs cipőfüző.Mondjuk nem zavar.De zavarjon.
Az hogy játszanak a bizsuimmal, hogy nincs olyan pólóm ami nem lekajált és pecsétes, hogy a gimiben vásárolt farmerjaimat hordom.De.
Tudom hogy tudja, zavarja de elviseli a trehányságom, a tilosban parkolások, a újságok közül előkotort közreműködői szerződés, a pontatlanság, tologatás, a complience teljes hiánya.Tudom , hogy tudja ha elküld uh-ra nem fogok elmenni, és a gyógyszereket sosem szedem be.Ki se váltom őket.A telefon mindig lemerül, a hűtőben biztos van nagyon durván penészes tejföl, nem használok ékezeteket, központozást, és betűket cserélek.Rossz zoknikat párosítok össze, és ha öt napra megyünk csak négy alsógatyát pakolok neki.
A negatívumokon n em tudok, nem is akarok változtatni.Jóban vagyok a defektjeimmel.
Mégis hinnem kell magamban.A pozitívumokban.Amit most itt nem részleteztem.vajon miért?
..és vasárnap lesz a szülinapom.Vasárnap hazajön, és.......jó ajándék lesz.

2009. szeptember 28., hétfő

Vers

NCs-nek
ki feleségül vett
engem, léha és szemérmetlen porontyot
rácsos ágyamból kiemel éjjel ha sírni támad kedvem
s teát hoz a konyhából ha el nem felejti
azt az estét mikor helyette én fizettem
fizet helyettem most épp eleget
így jár ki nem figyel oda jobban
kinek az ágyánál áll meg.

2009. szeptember 27., vasárnap

Csillapít

Világ

sebeidet
nem tudom
begyógyítani

de valami
fájdalomcsillapítót
felírhatok
(NCS verse)

Erről jut eszmbe,ma levittem a szelektíven gyűjtött szemet a szeméttárólóba.Khm, most fényezni akarom magam kicsit...Ez nem igényel nálam nagy erőfeszítést mert a szelektív hulladékgyűjtő a ház előtt áll.Tulajdonképpen beszórom egy nagy füles kosárba az odavalókat, és kéthetente lent válaogatom szét és dobálom be őket, egyenként a helyükre.
Négy Flector Rapidos dobozt dobtam ma ki.Nem zacsit, dobozt.Egy dobozban van húsz zacskó.
Hm.
Csáth idejében az orvosok könnyen és bünetelenül juthattak a morfiumhoz, tehát sokan morfinisták voltak.
A kommunista érában ez sokat szigorodott,maradt a bevált alkoholizmus.
Még szerencse , hogy ma menőbb szerek is vannak.Szép, új világ.

2009. szeptember 26., szombat

Bicaj és lételmélet

Ma azt olvastam a szakirodalomban, ami hetente egyszer érkezik ingyenesen a postalásánkba, hogy járjunk munkába kerékpárral.Készült is Vp-ben kerékpárút sok milliónyi forintból, szóval hajrá biciklisek.
No, hát én rendelkezem kerékpárral.
Jelenleg munkahellyel nem rendelkezem ahova járhatnék.
Régebben persze minden alapfeltétel teljesült, tehát igen, én bizony teketem, és tekertem.
Voltak előnyei. Mégis mozogtam kb. 1 órát naponta, mert fél óra volt az út.Nem nőtt a fenekem, sőt , kemény volt és izmos.A szép őszi napsütésben öröm a bicajozás.Ám a hideg hamar beköszöntött.Olykor állíthatom, nem öröm.Fázott a kezem, a fülem, az orrom.Csúszós volt az út.A kocsik rámfröcskölték a sarat, a latyakot.Mire odaértem nem kimelegtem, hanem marhára leizzadtam.Esőben nem, akkor ázott egérként jelentem meg.Persze az is fájt hogy a kollegáim a legújabb BMV-kben feszítenek, na jó, mit nekem, úgyse volt jogsim, és különben is.Gondoljunk csak a Föld energiatartalékaira.
Minden nap farmerben és sportcipőben kellett bringára pattanni, soha egy miniszoknya körömcipő...Na igen, tudom , hogy karikalábam van, és vékony is, rosszul áll a miniszoknya, de az ember akkor szomjas ha épp elvették a vizet.
Vissza a szoknyákhoz.Ha felvettem mégis, becsípődött, rámtekeredett, és én nem tudtam tekerni.Meg a szél is, hát fújta, na, felibbenthette volna, és akkor jaj,mindenki láthatja a trendi bugyimat.Szó se róla nem vagyok szégyellős.A szoknyát mégis kihagytam.
A minap rábukkantam egy blogra melynek főhőse épp egy miniszoknyás csaj után bringázik, és a gonosz szél libegteti a leány szoknyáját.Libegteti, libegteti, egész úton de fel nem lebbenti.Ebből a főhős azt szűrte le , hogy Isten pedig nincs.
Én a magam részéről mindig úgy gondoltam meggyőzni arról valakit , hogy mégis van , estleg megtéríteni, baromi nehéz feladt.Ha tudtam vona ez ennyire egyszerű!Átgondolom én ezt a bicajozás kérdést, és eznetúl el szeles időben csakis szoknyában indulok útnak.Hátha meggyőzök egy- két tévelygő leket.

2009. szeptember 25., péntek

Kincső szülinapja




Ilyen csodaszép őszi nap volt amikor megszületett.

Annak az évnek , és még sok évenek ő volt a fénypontja. Aranyszőke, kis melírozott hajú tündérkéje.

Apródhajú

Tulajdonképpen apró is.

Mindene miniatűr, mintha egy évvel kisebb lenne a kortársainál.

Épp ezért hihetelenül feltűnő a gyors és ügyes mozgása, a csipogó de tökéletes beszéde, a mondatainak logikája..

Mostanában lázad, mert itt a lázadás ideje, mindent maga akar csinálni, mert ő nagy már, a legviccesebb mikor kisszéket tol a rácsos ágy mellé, ahova egyedül óhajt beszállni.Természetesen ő húzza le a wc-t, és ő csukja be a kocsiajtót, a konyhapultra egyedül teszi fel a poharat, nem baj ha konyhapultot kétszer olyan magas mint ő így pohár a nyakában landol.

És rajzol.

Krokodilt.

Lovagot , lóval.

Virágos mezőt, vízfestékkel.(Ez utóbbi kettő annyiban különbözik a krokodiltól , hogy a krokodil zöldebb.Meg el is meséli , hogy mit rajzol, hogy könyebben kitalálhassam.)

Igen, még mindig rossz alvó.

Csak akkor jó alvó , ha az én ágyamban fekhet.

De akkor én hova feküdjek??

Szereti a nőcis dolgokat, a szoknyákat, és az ékszereket, a kalapokat, és a masnikat.Igen a körömlakkot is.Van egy kacatládája tele bizsuval abból órákig cicomázkodik.

Nem gyalogol.

Hintón szeretne.

Vagy anya ölében.A legjobb poénja: Anya fussunk versenyt!Én az öledben futok....

Szeret szeretni, simogat, becéz.Ábelnek este ágyba viszi a tigrisét.Apát simogataással ébreszti.Anyát meg azzal:Annyanyaaaaa!!!!!!

...és még mindig nagyon puhababa.

Isten éltessen Kincső kincsünk!










2009. szeptember 21., hétfő

Óda a hosszú szoknyához

Azért szerettem mindig hosszú szoknyát hordani , mert elröpített gndolatban néhány évtizeddel , századdal korábbra.
Azonosultam benne a föld-anya képpel.
Mert súrolta a földet.
Mert ráncolódott.
Mert szerintem esztétikus, és nőies.
Mert nem látszik benne , hogy milyen régen jártam kozmetikusnál epiláltatni...

2009. szeptember 20., vasárnap

Várvavárt esők



Ha csak szimplán rossz a kedvem, vagy elfáradok, vagy minden nem arra tart amerre szeretném, előveszem a kedvenc filmjeimet és megnézem őket...

Tudom , hogy ezerszer láttam őket, meg egyesek szerint ilyen filmeket nézni , hú de sznob dolog, lehet , hogy az is, nem vitatom...mindenkinek más a... kedvenc.

Amit szeretek bennük , hogy remény nem olcsó és rágóizű tömegcikk, hanem a történek tükrében, belenézek a saját reményeim kútjába.Mostanában eléggé alacsony a vízszint, de jöhetnek még esős évszakok.



2009. szeptember 19., szombat

Én is így gondolom

"Tervezett módon otthonszülni minden civilizált országban szabad, sokországban pedig alapvetõ jog. Ez azért van így, mert a tervezett,szaksegítséggel kísért otthonszülés ugyanolyan biztonságos, mint akórházi, ráadásul kevesebb komplikációval és beavatkozással jár.Geréb Ágnes nyilvánvalóan helyesen járt el akkor, amikor mentõt hívottha komplikációt észlelt otthonszülés közben ahol bábai(szülésznõi) minõségében -- aminek gyakorlásától nem tiltották el --jelen volt. A mentõszolgálat és a rendõrség viszont ebben az esetben felelõtlenül járt el, mert az eset nyilvánosságrahozatalá val olyanhelyzetet teremt, amelyben Geréb Ágnesnek, kollégáinak és azotthonszülést választó anyáknak félniük kell. Ez a viselkedés a két intézmény részérõl azért különösen veszélyes, mert az otthonszülések nem kis százalékánál szükség van a mentõszolgálat közremûködésére. Azanyák és az újszülöttek alapvetõ érdeke, hogy minden ilyen alkalommal félelem nélkül igénybe tudják venni a sürgõsségi ellátást.Ezért kérjük az Országos Mentõszolgálatná l illetve a szülészetiellátásban dolgozó kollégákat, hogy a tervezett, szaksegítséggel kísért otthonszülés során fellépõ komplikációk miatt hozzájuk fordulókat megkülönböztetés nélkül lássák el és az ellátás tényérõl csak az arra illetékes szerveket értesítsék. A sajtó illetve a rendõrség értesítése nem indokolt, veszélyezteti az egészségügyi ellátásba vetett bizalmat és ezzel veszélyezteti a szülõ nõk, amagzatok és az újszülöttek egészségét."
Az Orvosok a Szabad és Biztonságos Szülésért nevében
Dr Frigyes Júlia orvos, pszichiáterés
Dr Lobmayer Péter, orvos, epidemiológus

2009. szeptember 18., péntek

Krupp

Helyesbítek.
Kincső nem mélabús , hanem felső légúti megbetegedésben szenved.
Az őszi , párás , nyálkás időben a kruppos kölkök, mint az enyém pont, fulladoznak.Ilyenkor belégzés nehezített, sípoló, fulladozó, ijesztő.
Olyan mintha elakadna a hang, hisztiző, de jellegzetesen ugató csöppség.
A hölgyet jelen pillanatban áttelepítettem anya és apa krupptalanító franciágyába, és lábadozó apát meg elküldtem a sürű , sötét éjszakába, hogy gyűjtsön valami orvosságot éjszakára...

2009. szeptember 17., csütörtök

Mélabú

Családomat mélabú felhőbe burkolta az ősz.
Mindenkinek van személyreszóló.Neki való.
Eszembe jutott a 19 századi stílusirányzat, amelyben a hősök borongósan néztek.
Szóval nálunk most csupa zord arc virít.
Apa:Kioperálták két bölcsességfogát, és nagyon leverte.Nem eszik, csak cataflamot, fektort, és contramalt.Naponta több órát búsan néz.Éjszaka jégeli és búsan néz.Estleg sétálgat.Búsan persze.
Ábel:Oviba kell járnia.Erről ennyit.
Kincső:Nagyon bántja hogy oviban van Ábel, tehát nincs vele.Nem eszik, nem iszik.Búsan néz.És búsan ordít.Ma reggel acetonos volt a lehellte.Egész déllőtt csak ténfergett, a kedvenc játékait lerúgta, szomorkodva nézte az udvart.Nem akar bilizni, visszakérte a pelenkát.
Itt van az ősz.

2009. szeptember 14., hétfő

Első nap az oviban!!

Szerintem: az út hosszú lesz és nagyon göröngyös...
Szerintetek : ott aludjon-e a csemete első naptól fogva, vagy érdemes megvárni , hogy ő maga kérje az ottalvást?
Ottaludjon-e egyáltalán??
Ha most neves pszihológus lennék emígy válaszolnék:"Nem , anyuka, semiképp sem aludjon ott.Így is kitaszítva érzi magát szegény a családi tűzhely mellől, még az ágyából is kiebrudaljuk?"
Vagy így:"Igen , anyuka mindenképp aludjon ott.A gyermek hazatérvén felbuzdul és játszani akar, elmúlik az álmossága, és ráadásul szegény kistestvérét sem hagyja pihenni."(ma ez történt pont)
Szóval várom az egyéb neves tanácsadók feltűnését.Vagy csak egyszerűen érdekel a véleményetek, mivel saját tapasztalattal nem rendelkezem a témában...

2009. szeptember 13., vasárnap

Láttál-e már valaha?







A tegnapi bejegyzéshez akartam feltenni ezeket a képeket.



A műtétől készült fotóktól mindenkit megkímélek, de egy fiktív képet ideteszek, hogy mindenki lássa, egyszerű ez, mint a karikacsapás, annak aki beteszi mindenképpen...


A behelyezéshez megfelelő csontkínálat szükséges.

Nem baj ha nincs, mert lehet csontot pótolni.Vannak a piacon remek csontpótló készítmények.

Estleg saját csontból, csípőlapátból, vagy egyszerűbben az állkapocs álli, vagy hátsó részéből emelik ki a csontot.Esetemben ezt a megoldást választottuk.

Ez engem pedig én tudtam mire vállalkozom, nagyon megrázott.Mármint a hosszú és fájdalmas sebgyógyulás.A csontpólás után fél év várakozási időt számítanak.


Mikor a csontpótlást sikeresnek nyilvánítottuk, a szervezetem visszafogadta a csontot, nekiálltunk az implantátum behelyezésnek.Egy camlog imlantátumot választott a szájsebész.Az alsó csavar kerül a csontba, majd fél év gyógyulási idő után helyezik be belső csavarokat.A belső csavarok bármikor cserélhtőek, a "gyökér" viszont fixen csontosodik.


Ezután ínykorrekciós műtét következett, amely során a műtétek során leépült ínyviszonyokat állítják helyre.Az ínviszonyok kialakulása után kerül sor a végleges korona elkészítésére.Durván novemberben.


Számoljunk időben.Másfél év!

Számoljunk pézben:

CT:25.000

1. csontpólás:80000

2. impli: 90000

3. felszabadítás, cirkonfej:80000

4.rá korona: 50000


Konklúzió: Ha véleltenül arcra esnétek inkább tegyétek magatok elé a kezeteket, az törjön el, mert a gipszet finnanszírozza a Tb, a kitört fogakat viszont nem..

Álljon itt egy hosszabb beszéd arról , hogy amit az Úr betett az szánkba egyszerűen, azt milyen nehéz emberi kéz által újraalkotni.

Milyen egyeszrűnek tűnik a testünk, és milyen logikusnak.

Ez csak egy incifinci fog, ki gondolná hogy ilyen macera van vele????
Azért a kiindulási állapotot figyelmbe véve, lehet a békából királyfi?Királylány, bocsánat....




2009. szeptember 12., szombat

Kibillen

Szeretek mosolyogni.
Sokat mosolygok.
Úgy gondolom fegyver az és takaró.
Mostanában a körülöttem élők két dolog miatt is nélkülözni kényszerülnek a szokásos mosolydózist.
Egyszerűbb oka ennek, hogy felszabadították az implantátumot , és most két sor mélyzöld varrat van a számban, egy sor elől egy sor hátul.
A szájpadi varratok kényelmetlenek , lógnak, fájnak és nyáladzom tölük.De nem látszanak, elől viszont látszanak és ijesztően nézek ki. Teljesen érzéketlen a szám, mintha folyamatosan el lennék érzéstelenítve.
Ellenben van elől fogam , ami saját, még érzketelen, és fájdogál, de nem hiány.Tudok vele harapni, és rágcsálni, tompán távolról érzek vele.

A másik ok, sokkal bonyolultabb ennél.
Pénteken összepakoltam a cókmókomat és kiköltöztem a céges szekrényemből.
Hétfőn elszámolunk és átadom a szépen kiatakarított rendelőt az új gazdájának.
Tisztára bolond vagyok.Hülye, hisztis, kiállhatalan, fáradékony és elviselhetelen.
Fárasztó vagyok a környezetemnek, és magamak.
Ennyire sokat jelentett nekem ez a meló, vagy csak a változásoktól félek?A bizonytalantól? Megviselt a kudarc? Kudarc-e a mai viágban a családot választani a szakmai előrelépés helyett?
Egy biztos, családom nem ilyen undok anyukát választott magának,és nagyon szeretné visszakapni a mosolygós , tervezgetős, vidám anyukáját, 24 órában.
Úgyhogy előre nézünk, előre, illéri.

2009. szeptember 9., szerda

Képtelen természetrajz


Ki hallot már guduról?

És a farkasdisznóról?

Ilyen állatok nálunk minden nap termnek.

Előpattannak Kincső királylány fejéből és benépesítik a szobát.

Esténként ugyanis olvas.

Magának olvas fel a kedvenc könyveiből.

Előbb gondosan kiválasztja az irodalmat,majd félreül, és kezdi is.

Jaj már megint kezdi a babamondókáit, mondja Ábel, majd empatikusan hozzáteszi:na én átmegyek a másik szobába, mert én ezt nem bírom,anya.

A farkasdiszónra mindig előjön , mert az annyira vicces, anyu olyan vicces butaságokat mond.Hadd el, modom, ne szólj bele a kicsik dolgába.

Kincsőt ez nem zavarja.Ilyenkor nem a közönséget szórakoztatja , hanem saját magát.Spontán dalbetétek is előfordulnak.Zenés táncosak.

És tulajdonképpen, engem is mulattat.

Ez igazán szép tőle.

2009. szeptember 7., hétfő

Ábel 4 éves







Úgy vártam, hogy megszüless.

Aztán, hogy legyen egy kicsit nagyobb, még egy kicsit nagyobb légy, és járj, és beszélj és..

Nemsokára arra ébredek rá, hogy bárcsak újra az én kis puha babám lehetnél.

Az idő kereke forogjon csak előre, a kihívásokkal olyan bátran nézz szembe ahogy szoktál, akarj mindig győzni, ne csak akarj, te győzz, legyél olyan öntörvényű és öntudatos amilyennek ismerlek.


Úgyhogy hajrá, kicsi Ábel.Isten éltessen!




2009. szeptember 5., szombat

Ovikérdés

Mostanában sok gondolatot olvastam itt netes formában arról, hogy nem kell az intézményes oktatás, nem kell a bölcsi, az ovi, sőt az iskola sem.Távolabbi ismerőseink közül is egy keresztyén család az otthonoktatást választotta.

Felkeltette az érdeklődésemet, és kíváncsi vagyok...

Eddig az én gyerkőceim sem jártak semilyen intézménybe, most kezdjük Ábellel az ovit.Ő nagyon készül, hiszen minden kis cimborája már oviba jár egy éve,délelőttönként kiürül a játszótér...

Az óvonéni járt nálunk családlátogatáson, Ábel nagyon izgatottan fogadta, szinte minden nap emlegeti, hogy ő nagyfiú, egyedül öltözik, vetkőzik, pisil mert az igazi ovisok, így tesznek.Ez engem roppant feldob mert eddig semmivel nem tudtam ezt elérni.
Az oviba menés ténye nem dob fel.Én nem várom különösebben.
"Jaj mert meglátod mennyivel könyebb lesz neked!"-típusú véleményekből, inkább a majd meglátom-ot tartom alapligazságnak.Szerintem egy plusz szervezési pont megoldani, hogy mikor ki vigye-hozza, ebédeljen-e ott vagy nem, aludjon -e ott vagy ne.Végetérnek a nyugis oda megyünk és akkor amikor mi akarjuk napok..kezdődik a korán kelés, a siess már mert elkésünk, jaj.
Különben szerintem jól elvan itthon, és kutya baja attól , hogy nem jár közösségbe.Persze van olyan hogy unatkozik, bár én nem szeretem ha egész délelőttöket áttengnek lengnek körülöttem míg én ablakot pucolok, mindig van közös mese, közös játék, közös játszóterezés.Egyszóval a házimunkára szinte semmi időm nem marad, az ablakpucolás tabu téma nálam..suttyomban bevallom akkor se pucolnám ha nem lennének a gyerekek.
Mégis , a gyerekek többsége igenis szeret oviba játni, és feldobja őket az újdonság varázsa, a cimborák , a közös programok, én ezt látom azon a szűk kontroll csoporton akik Ábel barátai.Tehát kár lenne a pozítiv dolgoktól megfossztani Ábelt , hiába lenne nekem kényelmesebb ha nem kéne vinni.Végülis ha nagyon rühelli, akkor maradhat még itthon, nemdebár?

2009. szeptember 1., kedd

Bűn és bűnhődés

Micsoda szerncse , hogy lassan egy éve vezetek, na jó 10 hónapja és még nem követtem el semmilyen közlekedési kihágást.

Tulajdonképp figyelmes vagyok.

Gondoltam ma reggel, majd dél körül belehajtottam a pirosba, gondosan és körültekintően, abba a pirosba ami itt vp-ben be van kamerázva.Nyilván azért mert sokan belehajtanak.Meg azért is mert 100.000 forintos bírságot von maga után.

Legközelebb ha rámjön a szabálytalankodási hajlam, inkább elrágom a cipőfűzőmet.Meg minden más cipőfűzöt a lakásban.
Tulajdonképp felmerült bennem, hogy el kéne adjam a suzukit, hogy ki tudjam fizetni.
Persze, akkor nem tudnék többet szabálytalankodni.
Pont most amikor jön a tél.
Télen nagyon vacak dolog bringával járni.

Azért van ez vajon, mert elbíztam magam?????
Nem, Katus, azért mert tökre figyelmetlen vagy.
Nem is.
De igen.Folytonfolyvást, állandóan.
Néhanapján.
Szó se róla: mindig.
Ühüm, de nem tudok megváltozni, az ember ilyen öregen nem változik.
Egyszer más gyerekét viszed fel a játszótérről.
Ilyen azért még nem fordult elő.
De könnyen meglehet.
Hát, igen, meglehet.

2009. augusztus 30., vasárnap

Hétvége, hétvége

Ami egy kiadós, és azt hiszem utolsó Baltonozással indult.
Ennek meg is lett az eredménye,Ábel szombat reggelre belázasodott.
Így kényszerű háziőrizetben töltöttük a hétvégét.
Ennek is meglett az eredménye, végre kitakarítottam a fürdőt, apa pedig a tárolónkat.Ez kb tavasz óta szerepel abban a bizonyos ötéves tervben.
Készült továbbá szilvás gombóc, és nudli minedenki nagy örömére, mert ahhoz anya csak akkor lát hozzá ha akad segítsége, aki gondosan végiglisztezi a konyhát, húspotyolóval szétlapítja a szilvákat, és végül elmosogat, úgy hogy a mosgatóvíz becsorogjon kávéfőző, és konyhapult mögé...Hiába egyedül semmi nem élveszetes....
Végül pedig levezetésként apával lehetett malmozni, anyával meg festegetni...

2009. augusztus 25., kedd

Végetért

Bizony , kezdünk leállni a szopival.
Azaz végetért egy lassan négy éves periódus amelyben folyamatosan szoptattam valakit.Igaz a két kölyök között között volt egy négy -öt hónap szünet, mert Ábel magától hiszti és erőszak nélkült leszokott.Állítása szerint nem finom, és én elhittem neki.Nekem már a szagától is felkavarodik a gyomrom.
Úgy véltem eddig, a leszokásnak erőszakmentesnek kell lenni, a gyerekek kérik , ami nekeik kell, majd leállnak vele.
Kincső viszont erősen addiktív alkat mint én, szerintem ő öt éves koráig elcummogna.Azt hiszem engem nem is zavarna, annyira.
Viszont elezdtem szedni egy fogamzásgátló gyógyszert, amit szopi mellett is nyugodtan, szóval én nyugodtan szedtem.Az viszont erősen nyugtalanít, hónapok óta vérzek tőle, émelygek,étvágytalan vagyok és fogyok.A doktorbácsi szerint aki nekem ezt felírta, nem a gyógyszer hibája , hanem szerinte nem kellene ennyire hosszú ideig szoptatnom Kincsőt.Mondjuk ha én írtam volna fel, nekem is ez lenne a véleményem, khm.
A három napos ottonlét viszont meggyőzött arról , hogy Kincső köszöni megvan szopi nélkül.Gondoltam kihasználom ezt a hullámot, és elhajókázunk a leszokás vizeire.Egyenlőre viszonylag nagyobb elnállásba nem ütköztem.
Persze, persze elmegyek laborvizsgálatra, meg kontrollra a nőgyógyászatra, ez is szerepel az öt éves tervben...

2009. augusztus 23., vasárnap

Icipici házban, icipici lány







Jól tudom ostobaságnak tűnik, de mégis úgy döntöttem megtartom ezt az icipici házat, ahol icipici lányka voltam.
Mostmár nagylányként úgy vélem az embernek kell legyen valami emléke, valami sajátja valami alapja, kell és kész.
Mégis ebből a távolságból nagyon nagy teher, mint anyagilag mint érzelmileg.
A képek magukért beszélnek, kinek nem kéne az icipici ház????


2009. augusztus 19., szerda

Otthonról hazafelé

Gyerekkorom városát szoktam otthonnak nevezni.
Időnként hazajárok, mint a holt lelkek.
Évek óta , pontosan kettő éve nem sikerült.
Ma éjjel azonban hazamegyek, nem csak álmaim útján, hanem az országúton, mert dógomvan.Reggelre ott kell legyek.
Ez lesz az első gyereklepasszólós közös nyaralásunk, mert ügyetintézni nem viszem őket,nekik is nyűg lenne , nekem is ha hivalatról hivatara rángatnom kellene őket.Azért a férjem elkísér nehogy ellopjanak az éjjeli manók.
Meg nincs is senkim már otthon aki várna , elfeljtették lépteim a járdák, és arcom élét a folyó ha feléhajolok.A rokonaim nem élnek már,vagy már rég nem ott.Vajon milyen lesz , újra látni?Megváltozott , megöregedett?
Egész apró remegés fut át rajtam , mintha régen látott titkos szeretőm adott volna nekem randevút, az éj lepele alatt.Ennek persze ki tudna elnállni...

2009. augusztus 12., szerda

Női fegyverek


Mert bizony vannak olyan fegyverek amik nem erőszakosak, de bárkit le lehet velük győzni.Vagy meggyőzni.Vagy elolvasztani.

-Kincső a mindenedet, ha mégegyszer hátralököd az etetőszéket, végeztünk a vacsorával.Mehetsz a szobába vacsora nélkül!Be fogod törni a fejedet is!Érted???-mondom én mikor már harmadszorra kapom el a hátrazuhanni készülő széket, gyerekestől.Már harmadszorra,és bizony a kórházi tartózkodás nyomai még frissek a lekivilágomban,bizony emelt tónusban.Ordítva, na.
Egy darabig hallagat aztán elgondolkozik, mint aki átérzte a bűntény súlyosságát.Aztán felderül a kis arca, szelíd lesz és sugárzó.
-Cijja anyu!Szép vagy anyucikám! Olyan puha a kezed!
Hirtelen azt sem tudom sírjak-é vagy röhögjek.Biztos gyönyörű lehetek amikor ordibálok vele.Aztán magamban elégedetten megadom a pontot.Lehet hogy előbb utóbb fejereesik, de egy valamit már remekül tud.Használni a női fegyvereket.
A férfiak dolga a lázadás, a mienk nőké pedig,hogy szépen szelíden minden úgy legyen ahogy akarjuk.

2009. augusztus 9., vasárnap

Erőszak

A kórházi tatózkodás során,Kincső szeretettel látogatta a játszószobát,s amíg ő vígan építette hatalmas tornyait, én bepillantást nyerem a modern rajzfilmek világába.
Az első elkeseredés után inkább a szánalom érzése kezdett dominálni, miszerint szegény kölkök akinek ezt kell nézni.A jeles művek érzelemgazdagságára,ötletdússágára, és nívós kivitelezésére nem vesztegetek időt, de a szókincsére igen:meglakolsz, megöllek, kicsinállak, porrá zúzlak,felaprítalak!
A hősök kilencven százalékban fénykarddal aprították egymást, és leesvén mondjuk egy emeletes ház tetejéről simán felkeltek, és tovább küzdöttek.Nagy bogárszemükben egy mosoly árnyéka, egy kedves gesztus sugara nem villant át, de mérgesen , haragvón szűkült össze, az arcuk fintorba vagy jajgatásba torzult olyankor.
Aggasztott engem ez a képi nyomor, ezek az erős de szerethetelen figurák.Talán még jobban nyomasztott, hogy nem értettem a történeteket.Nem láttam át hogy ki miért küzd, ki a jó, és mitől más ő mint a rossz?
Aztán hazajöttem megnéztem a Rosenkrantz and Guildernstern are dead cimű filmet és előkaptam Shakespearet.A Machbetet konkétan.Mennyire zseniális darab!És mekkora halottgárdával dolgozik! Egy modern amcsi akciófilm kutya füle ehhez képest.
Meg kell jegyeznem talán emberi sajátosság , hogy szívesen látunk agresziót a színpadon, a filmekben.Nem mondhatnám , hogy bezzeg a régi szép időkben, mert bezzeg akkor is.Ami mindenkit odaszegez a képernyő elé , azt pont az erőszak.Mint a balesetet szenvedett társaink köré csoportosuló embertömeg.Látni egy kis vért?Ki nem akar?
Gyerekkorom érdekes emléke mikor felrobbant a szomszédban a partongyár.Mi gyerekek izgatottan lógtunk a kerítésen és vártuk ,hogy hullákat , csonkolt kezeket lássunk.Pedig soha tévét nem néztem , razfilmeket, mást sem.Tulajdonképpen azért jártam vívni is, hogy az orvosi egyetem ablakain belesve, hátha látok tetemeket.Nem láttam ugyan soha, de minden nap belesetem, hátha.
Egyszóval hazugság lenne azt mondani hogy a világ gyerekként cukormázba van mártva.De eljutott oda a média, hogy erzen az ősi témán kivűl nincs már más mondanivaló???

2009. augusztus 6., csütörtök

Kórházi vizit

Vannak olyan egyedek akikúgy lépnek át a felnőttkor küszöbén hogy nem volt még gipszben végtagjuk.

Nem akarok ujjal mutogatni én ilyen gyerek voltam.

Ez vagy annak az eredménye hogy ez az áldott jó kislány, vagy annak hogy anyámék egyke révén fokozottan ügyeltek a testi épségemre.Vagy szimplán mázlim volt.

Kincső még nincs két éves máris a legszebb gipszben pompázik közel s távol.

Íme az eset szép históriája.

Csemetém felmászott az emeletes ágyra.

Nekünk nincs ugyan emeletes ágyunk, de sebaj.Talált a szomszédban.

Esni csak stílusosan szabad, ívesen, és fejre.

Ezután úgy véltem az ágy belmagassága, a csattanás hangja, és gyerek panaszai egy irányba mutatnak: traumatológia.

Kincső gyakori vendég a traumán, mert gyakran kiugrik a könyöke.Inkább gyakori vendég volt, mert apuci már remekül vissza tudja tenni, így nem hurcolom oda , ha nem muszáj.Most viszont úgy véltem muszáj.

Trauma felvétel, röntgen futólépésben.A röntgenszobában elájult ezért futás fel a neurológiára .Onnan futás le vissza a röngenosztályra , a Ct szobába.Szörnyű volt.Az ájult gyereket beszippantotta a gép.Az ájult gyerek erre felébredt és kimászott.Ennek mindenki örült én, apuci,és a Ct-s nénik is üdvrivalgásban törtek ki.

Megnyugodtam, megúsztuk, csak a jobb csuklója törött el, ún zöld gyally törést szenvedett.Biztos ami biztos ott fogtak, 72 órás megfigyelésre.

Erről akartam írni tulajdonképp.
Hogy ma és itt, a sok szitok és per, és gyalázkodás után, számomra minden pozitív volt.Gyorsak voltak, segítőkészek, kedvesek és nagyon tapintatosak.A panaszainkat komolyan vették, a kórházi ápolást pedig lazán. Nem voltak fölösleges körök, jöhettek látogtók, mi is sétálhattunk a folyosón.Az anyukákat embernek nézték. Nem utasítottak hanem kértek, a gyerekekkel pedig kedvesen nyugodtan kommunikáltak.

Egyszóval ha erre jártok , nyugodtan törjétek össze magatokat.

2009. augusztus 2., vasárnap

Amelyben a főhős megmértekezik

Ma szülinapi bulin voltunk.
Megkockáztattam egy pisilést, gondolván a gyerekek kibírják nélkülem azt 3 percet amíg eltűnök a színről.
Míg kisebbik csemetém épp jót ivott az ünnepelték bidéjéből én kiszúrtam magamnak egy szobai mérleget.
Odakint természetesen az anyukák közt a fogyókúráról folyt az élénk csevely,gondotam hát legyünk tisztában a tényekkel.
Megdöbbenve vettem észre , hogy a súlyom első számjegye 4-es volt.
És a lélek súlya?Ha lefogyok az is csökken?

2009. július 29., szerda

Viszonyok

Ma felmondtam a munkahelyemen.

Lazán ideírtam de eléggé meg vagyok emiatt csúszva.

Sajnos, szerettem a munkahelyemet.

Miért?Mert nekem ez a munkám, ehhez értek és ezért 18 esztendőt tanultam.

Mégis ma telt be a féléves munkaviszonyom pohara.

Mert ma Magyarországon semmilyen munkaviszonyban, semmilyen formában nem tolerálják azt ha valaki kisgyermekes anyukaként dolgozik.

Rendelkezhet a kormány 2010-től akárhogy.

Egy három esztendős kisgyereket nem nevelt fel a szülő, egy kétévest meg pláné nem.A nyolc órás munkaviszony magánszférában tizenkét órát jelent , a négy órás meg minimum hetet.A legolgozott órák száma a bérezésben nem jelent pluszot, hát mi az a munka amit négy órában el lehet látni, nem?

Ezt én tényleg komolyan gondoltam , hogy én négy óra alatt profitot fogok termelni?Sajnos tényleg komolyan gondoltam.

Csak ízelítőként elhangzott:

1.Nem veled van a bajom, csak a nők fogorvosként való alkalmazásával.Nem értem minek folyton szülni, szoptatni.Így sosem teszel szert arra a szakmai tappasztalatra amire a férfi kollégáid, ha folyton gyesen meg táppénzen vagy. (igaz, kétségtelenül, így van)

2.Ez nem egy női szakma.(feltűnt)

3.Ha most felmondasz és visszamész gyesre soha többet ne fogsz a szakmában dolgozni.(miért???)

4.Ha nem vagy itt reggeltől estig ,hogy képzeled mégis hogy anyagi követeléseid legyenek? (nem is tudom, hogy képzelem)

5.Ez egy munkahely, nem szociális intézmény.(nahát)

6.Nincs szakvizsgád sem, szerinted ki fog alkalmazni így?(tényleg nincs.tényleg ki fog?)

Tényleg ki fog vajon?

Én megpróbáltam, mindenki ujjal mutogatott , hogy nem fog menni ám,komám.

És tényleg nem ment.

Akkor most miért érzem ennyire vacakul mert nem ment vagy mert a mutogatóknak lett igaza?

2009. július 27., hétfő

Szökőkút 2.




Itt van vágyaim szökőkútja, amiben természetesen sosem fürödhettem.(jobb lent,kicsit kilóg a képből, pedig ez egy remek szökőkút)


Vajon miért?


1:mert anyukám szívtelen volt


2.mert mindig mikor nekem épp eszembe jutott,volt benne egy két romagyerek akitől én nem fértem be


3.mert nem is akartam igazán

Azért így sem volt annyira szegényes a gyerekkorom...

2009. július 26., vasárnap

Szökőkút






Vannak olyan felelőtlen szülők akik, képesek megngedni csemetéiknek hogy a közkutakban pancsoljanak.Dacára a koszos, és nagyon klórszagú víznek...aztán vannak olyan csemeték akik szülői szigor ide-oda úgyis belegázolnak.:)

2009. július 25., szombat

Csatabárd

Nem csak panaszkodni járok ide, de leginkább mégis.
Vááá!
Nagyon ki vagyok akadva Ábelre aminek valószinűleg megint az az oka, hogy eldöntöttem , én most megnevelem.
Jaj, pedig nem kéne , nem ezért mert tökre jólnevelt lenne, éppenséggel eléggé nem az, hanem azért mert az ilyen irányú törekvéseim nála olyan lázadási hullámot keltenek amit hetekig nem tudok lecsitítani.
Különben nem jólnevelt , valóban, de alapból rendes, kedves lurkó, akinek egyetlen legkedveltebb játéka a határok tágítása.Nem mulaszt el egy alkalmat sem a meddig mehetek el típusú játszmára,és ahol picit is gyengül a hurok, ott győzelemittasan lecsap.
Csap, csap, de mire legutóbb egy 30 ezer forintos tükörre, az esernyőmre, tegnap az unokatesójára egy nagy bottal, ma pedig egy tűzoltósisakkal a homlokomra.
Igazából én elviselem hogy eleven végülis mifenét csináljak, de amikor halmozottan törnek a tárgyak, és jelnnek meg a kék foltok másokon, akkor eléggé betelik nálam a pohár, és nekiállok a szigornak , jönnek a lebaszások, és büntetések, előbb naponta, aztán óránként, aztán percenként.
Ilyenkor pokollá változik a nyugis életünk, felborul a napirend, és szegénykém ijedt meghunyászkodás helett százszor nagybb nyílt agresszióval válaszol.
Aztán minden elmúlik egycsapásra és visszáll a kedves mosolygós család.
Van ebben valami őszintétlen.
Csak akkor szeretem amikor mintagyerek?
Amikor ugymond ellenkezik akkor nem a mi gyerekünk?Mehet máshová?
A mi családunkban senki nem verekszik?
És nem káromkodik?
És nem tör össze dolgokat?
Fenét.
Ideje lenne megtanulnom elfogadni hogy ő egy heves természetű, élénk , aktív kölyök akinek kell a mozgás, aki nem ül meg a fenekén, aki sokat dumál, és sokat ellenkezik.
Nem ül a szoknyám mellett, és nem bocsát meg egykönnyen ha nevelni akarom.Különben az én majd megmutatom neki ki az úr a gátom módon nem is lehet célt érni.nem csak nála, hanem senkinél.
El kéne ásni a csatabárdot .....

2009. július 20., hétfő

Új sorozat


Ezennel elindítom a nyár kompromittáló képei sorozatomat.

Íme egy szép példány.Merthogy tudvalevő szeretek homokozni.
Ennyire.

2009. július 9., csütörtök

Nézőpont kérdése

-Anyu , pisilni kell!
-Bilibe!-adom én ki a harci feladatot.
Kétségbeesett keresgélés a nappaliban
-A fürdőben van, édesem.
Kiteszem a fürdő közepére a piros tárgyat , nehogy eltévessze.
Rátelepszik, elégedetten pisil, maj belenéz.
-Anya!!Lámpát pisiltem én ki!
-Lámpát????
-Ott van benne!-és mutatja a pisit.
Valóban, szépen szabályosan tükrőződik a kerek, görög szegélymintás fürdőszobai lámpa a pisiben.
-Én is látom.
Elégedtten nézünk egymásra.Mi látjuk!
A világ megáll egy pillanatra, majd újra elindul.
Élni jó.Mindez csak nézőpont kérdése.

2009. július 7., kedd

Távol és mégis közel

Szeretem ez a filmet.
De most csak a címét kölcsönöztem tőle ehhez a bejegyzéshez.
Elég pörgős időszak után szintetizálós következik.
Vagy még nem?
Hogy is állunk?Hol is állunk?Tervek és vágyak:
1.Szakvizsga: júliusban leteleik a hat év alatt teljesített három év. Ősszel beadom a jelentkezésemet és talán a májusi turnusban megcsinálom.Télen neki kell állnom tanulni rá...(tervek, vagy mi)
2. Tesó a meglevőknek: a szakvizsga másnapján is akár, de addig semmiképp.Ez különben azt jelentené hogy feladom hosszú időre a praktizálást..
3.Munka: augusztustól vége a gyednek és főállásban fogok dolgozni, minden nap.....eddig is nehéz volt, és félek mi lesz ezután.
4.Ovi: hát ettől is félek. Ábel készül rá, várja, de egyszer már kudarc lett, nekem főleg.Én nagyon akartam és élveztem ő pedig nagyon utálta...én pedig nem tudtam elviselni hogy olyasmire kényszerítsem amit utál.Örömmel mondtam le róla, mikor lehettt, és választottam hadd legyen velem még egy évet, de ugye mostmár nincs tovább halogatás.Szerintem is kell neki a korcsoportjával való közös játék és élmény, de egy csöppet sem érzem , hogy unatkozna itthon, vagy rosszul érezné magát, vagy nem kapna meg bármit ami egy ilyen korú gyereknek való, és jár... de az ovival kinyílhatnak ajtók amiket én nem tudok kinyitni.
Vannak a kapcsolatunkban nehezebb periódusok , Ábel keményfejű, én meg túl érzékeny vagyok.És vannak jobbak amikor nincs semmi feszültség.Ilyenkor minden rózsaszín aztán jön a hidegzuhany.Szerintem magamban kéne keresnem a megoldás kulcsát, abban hogy bizonytalan vagyok, és engedékeny máskor meg szigorú és igazságtalan.Érdekes, hogy Kincsővel mennyire más a kapcsolatunk.
De még nem neveltem gyereket eddig.Mentségemre legyen na.
Kincső könnyű, nyári virág, szinte semmi feszültség.Nincs hiszti, nincs dac, nincs elenállás. Gyönyörűen beszél, dallamokat s énekel.Mindenben kooperál, huncutkodik , incselkedik, a többi gyerekkel határozott, de velem nem szegül szembe.Olyan mint én .Könnyű vele mint a nyári szellővel, de felnőttként neki lesz nehezebb.
5.Házasság: több közös idő kéne , nem csak bevásárlós, pakolós, ügyintézős, hanem elmélyülős , egymásratalálós.Olyan amiből a kapcsolat épül.a Gyereknevelés is közös élmény, de neki úgy látom nagyobb mozgástérre van szüksége.Konkrétan nem mindig élmény , gyakran nyűg.Sajnos ebben a kétpólusú életben nehéz a haázaséletre is időt szakítani.Mivel naponta négy órát dolgozom nem igénylem hogy a többi időt külön töltsem a gyerekektől, és mondjuk elutazzunk néhány napra kettesben.Egyáltalán nem.Ő viszont gyakran fáradt, és igényelné. Upsz.Ezért is nem siettetem a tesót.
6.Magamra fordított idő:nulla. mondjuk ez nem baj, engem a túl sok elmélkedés levertté tesz, a pörgés meg feldob, szóval megvagyok nélküle.... de azért olykor olvasnék, moziznék, varrogatnék, és összerendezném a gondolataim.
7:Szérszórtság:nagyon bosszantó.Sosem gyógyulok ki belőle.
8:Barátok. Ez a legroszabb.Nagyon hiányoznak de időm nincs rájuk, és tudom nekem is kéne nyitni, beengedni , de képetelen vagyok rá.
9.Vallás: Juj.Hát eléggé elszédelegtem a nyájtól..a leki élet gyakorlása nekem mindig komoly gondot okozott....a hiánya viszont szembetűnő.Erről majd írok külön posztot.

2009. június 26., péntek

Lépcsőzünk


A házunktól a belváros két perc, ha felszaladunk ezen a lépcsőn.
A lépcső szimbolikus tér, a sámán lépcsőn mászik a felső világba, a lélek fejlődésének is lépcsőfokai vannak..
.A lépcsőt moha lepi, esőben fagyban csúszós, napsütésben árnyék illatú, a kőkorlátja mindig hideg, és nyirkos.
Két perc, ha szaladunk.
Öt ha terhes az ember lánya.
Hét , ha kendőben dundi csecsemőt cipel.
Fél óra a két gyerekkel menne fel, mert közben van két cica, és legalább húsz csiga amit meg kell nézni, plusz a két gyereket cipelni, mert jaj, de elfáradtunk.
Aztán újra kettő ha munkába sietünk, nem, akkor másfél...
Aztán újra öt ha fáj a lábunk.
Hét ha gyorsabban ver a szívünk és pihenni kell...
Fél óra ha bottal próbálkozunk.Szererencse , ha a gyerekek segítenek...
Hm.Nem kell mosolyogni.
Ez is eljön egykettőre.

2009. június 21., vasárnap

Rólam

Ez a bejegyzés rólam fog szólni.

Ne olvassa akit nem érdekel.

Mert nehéz ilyesmiről írni.

Nagyon.

Csak szeretnék egy két dolgot tisztázni, magammal.

Illetve a hovatartozásommal kapcsolatban.

Van amivel engem mélységesen meg lehet bántani, és ki lehet akasztani.

Marosvásárhelyen születtem, 80 októberében, magyar református családból.Anyanyelvem magyar, felmenőim magyarok.

Ott is étem 9 esztendős koromig.

Ekkor letelepesést kértünk és kaptunk Vp-ben.

Nem politikai okoból. És nem gazdasági okokból, nem ment rosszul a sorunk, nem éheztünk és nem fáztunk.

Mégis.

Ez a szüleim döntése volt és nem az enyém, én maradtam volna.Engem viszont a kutya sem kérdezett.

Húsz éve élek itt, ezt érzem a hazámnak.Amennyiben a haza foglma még megmaradt nekem, mert ez szépen elcsúszott az idő és távolság mocsarában.

Nem azért jöttem ide , hogy bárkitől elvegyem a munkáját, és kenyerét.

Ezt a Magyar Állam mérlegelte, hosszasan, és 12 év folyamatos kérelmezés után állampolgárrá nyilvánított.Biztosan megalapozott döntés volt, ha ennyi időt vett igénybe.Én ennek szívből örvendtem.

Sosem kérelmeztem semmi plusz juttatást ezért mert én nem itt születtem.Na nem is kaptam volna.Átlagos gyerek voltam, amennyiben terhet jelentettem az államnak az egy két doboz dalacin-c,augmentin eü térkötre, meg egy fogorvosi egyetem.

Őszinté szólva nagyon szarul tud esni, ha azt hallom..mert ti idejöttök és elveszitek a mi munkánkat, és tartjátok a markotokat..
Én ezt nem érzem így.
De akinek nem inge ne vegye magára, igaz.

2009. június 20., szombat

A szuperpasi

Kedves pasim nem olyan családból származik akik az illatszerek kultuszában égne, sőt mi több.Az volt a szuperpasi aki késsel borotválkozott.Na ez nem mindig sikerült nekik túl jól, de mindenesetre el lehetett mesélni. Node a csajozás? Szóval csajozni kell, ahhoz pedig megfelelő küllemet kell ölteni, fésű, borotva, ing, hajaj, a pasik élete csupa kényelmetlenség.Dezodor! No, hát ha már becsajozott vett egy dezodort is, Old Spice típusút és boldogan mutatta nekem , hogy mostmár teljesen társadalomkonform.Ehhez nem fűznék kommentet, ámde tegnap Ábel előásta a dezodort ami azóta is megvan , és pont ugyanannyi található benne.
-Anyu !Ennek szuper illata van!Tudod mi, nem kell többet a krémed, én ezentúl ezzel kenem be magam mert ez annyira férfias!!!
Hehe!
Boldogan belegyeztem mert a méregdrága arckenőcseimet tonnaszám öntik magukra.Milyen jó , hogy van a világunkban valami ami férfias.:)

2009. június 16., kedd

Hétvégi túra













Szóval efféle dolgok történtek velünk a hétvégén...
A hely, ahzova mentünk Várpalota közelében található.Piros kerszet jelzés, tessék megkeresni.:)
A legmegdöbbentőbb számomra, hogy csemetéink , na jó a nagyobbak, három órán át folyamatosan gyalogoltak.Akkor viszont nem értem igazán, a városba vezető tíz perces út alatt, miért is kell kétszer is leülni????


2009. június 15., hétfő

Szeret, nem szeret


A sok kamu bejegyzés után egy újabb elmélekedős jön.
Ma ismét játszótérprogi volt, ami szuperül sikerült, és közben elbeszélgettem egy anyukával,ami érdekes gondolatokat ébresztett bennem.
A téma az volt , hogy a hármas számú gyereket, az egyes és a kettes agyonszereti, dögönyözi, gyúrja , hurcolja mert olyan kis gömb baba.De őket ez aggasztja, mert bizony tele van a kölök kék zöld foltokkal, és karmolásokkal, ugyanis a tesók dögönyözése nem tesz különbséget három hónapos, és öt éves kor között.
Egyformán durvulósba hajlik.Mi a teendő ilyenkor? Szóljon-e rájuk az ember lánya , ne szeretgessétek? Ez abszurd ötlet.Hiszen szeretetből csinálják, és a kistesónak öröm a nagyok figyelme.
Én bevallom,ettől frászt kaptam.Mert sajnos Ábel nem szeretetből csinálta.Kimondottan leste mikor kerülhet közel a tesóhoz és nem mulasztott el nagyokat rántani , csípni harpni bele.Ha már huncut arccal közelített egyből úgy éreztem rohannom kell és leállítani.A legjobb az volt amikor úgy intézte , hogy spontán bakinak tűnjön , hogy ellökte, elgáncsolta, vagy rázuhant.
A végeredmény?Egy árulkodós nebáncsKincső akinek már ha Ábel lendülte lesodorja félreáll a szája.
Olvastam valahol, hogy a tesók közötti viszályt nem kell feltétlenül mindig elsimítani.A szülő úgysem tud mindig ott lenni, és végülis a nagyobb hal megeszi a kisebbet, ez élet normális rendje.
Az anyai ösztön viszont mindig fellázadt bennem, és bizony sokszor elhangott nálunk a ne bántsd, agyonnyomod , letaszítod, vigyázz rá!!!
Arról már nem is beszélve , hogy a tesóbántás a figyelmfelkeltés jó eszközévé vált, az ordításra a mást csináló anya-apa bevonult, minimum egy szidás erejéig, de az is valami. Utólag bánom ezt a fránya rászólósdit, mert nem indított el jó köröket egyikünknél sem, mégis sokszor a riadalom nagyobb úr mint a logikus gondolkodás.
Az volt a legroszabb, hogy a kistesó nem volt mellőzhető, hiába igyekeztem minden erőmmel, nem tudtam a ketőnk közös meghittségét újrateremteni, pont akkor ordított nyűgölt bele amikor épp elmélyültünk a játékban,vagy akármiben.Néha most is úgy érzem az igazságosztásban a kisebbnek könyebben kedvezek, mert nyilván jobban sajnáltatja magát...

2009. június 12., péntek

Végetér az eperszezon

Ide akartam linkelni egy PUF számot, de nem találtam csak nagyon rossz minőségű felvételeket, de nem baj, aki szereti az epret meg a Pál utcait az képzelje ide.
Végetért az eperszezon aminek sok eperlekvár és szörp az eredménye,várják a telet, amikor jól esik majd emlékezni az eper illatára, a nyárra, és az esti langyos szellőkre.
Most persze leginkább arra, hogy utálok befőttes üvegeket elmosogatni!

Időpont

Hietelen de eljött a június , és elindultunk a gasztro-enterológiára, hogy ott legyünk az időpontunkon.
Amit három hónappal ezelőtt kaptunk.
Vagy négy?Márciusban tudnillik.
Azóta Kincső hízott szerncsére másfél kilót, kiváló étvágynak és arcszínnek örvend.
Szóval nem tűnik betegesnek.
Sőt remekül van.
Úgyhogy a doktornéni megnyugtatott, szerinte nem szenved a gyermek allergiás megbetegedésben, de ha már itt van, azért egy labort megcsinálnak neki.Mert. Hátha mégis.Viszont hallhatóan szívzöreje van!
Nem voltunk még a kardión?
Na sűrgősen kérjünk időpontot , talán őszzel bekerülünk.
Hehe.
Ezt leszámítva a gyerekek élvezték, voltak a kórházban új játékok, és utána a szeles idő dacára bekebelezhettek egy adag fagylaltot, egy perecet, és egy szívószálas üccsit, mindezt a kórházi jó magaviselet számlájára írva.