Szundi

Gyerekkoromban anyu ébresztett ha menni kellett.Oviba.Suliba.
Az egyetemre persze nem jött velem anyu, kénytelen voltam vekket venni.
Jókor persze, mert nem túl gyakran keltem fel rá, legalábbis azért nem , hogy előadásra járjak.Meg aztán akkoriban vált álalánossá a mobil láz, és boldog boldogtalan csörgött, csipogott hallózott.Engem sem került el.És igen, volt benne ébresztőóra.Azt hiszem ezért szerettem a telefont-az öt perc szundiért.NCs persze sosem kelt fel rá, mert neki aztán nem kellett végképp előadásokra járnia, vagy legalábbis úgy tett mintha nem kellene.
Különben , én bárhol és bármikor tudtam öt percet szundítani.A buszon, két széksor között a földön guggolva.A vonaton , miközben valaki lelépett a kabátommal.A pályaudvaron, diszkréten.A nagyelőadóban, észrevétlenül.A szemináriumi teremben, bosszantóan.A saját szobámban , miközben a szomszédos szobában full hangerőn ment a dugás, az arab ricsaj, vagy A -buli.Az álmatlanság nem ismerősöm, pont úgy nem barátkozom vele mint a fogyi tippekkel.
De most sem zavar a fúrógép, a légkalapács, a szomszédból átszűrődő hangok.Tudok aludni fényben, homályban, melegben és hűvösben-mondjuk mostanában inkább itthon alszom , az ágyamban,máshova nem jutok el.
A gyerekek felűnése így eléggé kikészített mert éjjel hússzor felébrednit ,akarj be, szopi kell, anyu kell, csak anyu, de csakazértis, igen persze.Megszoktam ezt is.
De rákkatantam a délutáni alvásra.Igénylem mint a jóllakott ovisok.
Ezért is aggaszt, hogy Ábi nem nagyon akar már délután aludni.Ha alszik is akkor sokat , túl sokat és éjjel nem bírom ágyba parancsolni.Másnap meg oviba mennénk, ugye.Az oviban viszont nem alszik el, és délután ötkor már vonaglik, estére meg teljesen gyagya.Ha hazahozom itthon alszik , Kincsővel fél ötig durmolnak.Addigra kint sötét van már, a séta ugrott, a délutáni progik úgyszintén.(pl torna )Mondjuk én vígan kialszom magam velük, ilyenkor.Ezen az óraállítás sem segített, semmit, pedig azt hittem gyógyír lesz.
Hm.Várjam kitartóan a nyarat?