2009. június 21., vasárnap

Rólam

Ez a bejegyzés rólam fog szólni.

Ne olvassa akit nem érdekel.

Mert nehéz ilyesmiről írni.

Nagyon.

Csak szeretnék egy két dolgot tisztázni, magammal.

Illetve a hovatartozásommal kapcsolatban.

Van amivel engem mélységesen meg lehet bántani, és ki lehet akasztani.

Marosvásárhelyen születtem, 80 októberében, magyar református családból.Anyanyelvem magyar, felmenőim magyarok.

Ott is étem 9 esztendős koromig.

Ekkor letelepesést kértünk és kaptunk Vp-ben.

Nem politikai okoból. És nem gazdasági okokból, nem ment rosszul a sorunk, nem éheztünk és nem fáztunk.

Mégis.

Ez a szüleim döntése volt és nem az enyém, én maradtam volna.Engem viszont a kutya sem kérdezett.

Húsz éve élek itt, ezt érzem a hazámnak.Amennyiben a haza foglma még megmaradt nekem, mert ez szépen elcsúszott az idő és távolság mocsarában.

Nem azért jöttem ide , hogy bárkitől elvegyem a munkáját, és kenyerét.

Ezt a Magyar Állam mérlegelte, hosszasan, és 12 év folyamatos kérelmezés után állampolgárrá nyilvánított.Biztosan megalapozott döntés volt, ha ennyi időt vett igénybe.Én ennek szívből örvendtem.

Sosem kérelmeztem semmi plusz juttatást ezért mert én nem itt születtem.Na nem is kaptam volna.Átlagos gyerek voltam, amennyiben terhet jelentettem az államnak az egy két doboz dalacin-c,augmentin eü térkötre, meg egy fogorvosi egyetem.

Őszinté szólva nagyon szarul tud esni, ha azt hallom..mert ti idejöttök és elveszitek a mi munkánkat, és tartjátok a markotokat..
Én ezt nem érzem így.
De akinek nem inge ne vegye magára, igaz.

3 megjegyzés:

ilgya írta...

Mostmár tudom miért éreztem hasonlóságot kettőnk közt....szintén Vásárhely, szinté majdnem 20 év,szintén nem kérdeztek,hogy akarom-e és szintén nemrég állampolgárság.....
hát akkor gratulálok hozzá!

apridinka írta...

Köszönöm!
Le akartam venni ez a posztot, mert elmúlt a haragom, és túl személyesnek éreztem.de mikor olvastam amit írtál, úgy gondoltam mégis itt hagyom.
Azért nem csak negatív visszhangok vannak, csak a negatívok mélyebben érintik az embert...a pozitív vélemények eltűnnek az általános és szokásos udvariaskodásban.
Ajánlok neked egy könyvet, Tisza Kata:Magyar Psziho -szerintem egy pontos és kimerítő megközelítése otthonról hazaérkező generációnak..Úgy éreztem ritkán írtak rólam-nekem ennyire személyes könyvet.Ha van kedved olvasd el, jó volt látni: na nem vagyok egyedül.üdv:k

ilgya írta...

Mindenéppen elolvasom,köszi az ajánlót! És fel a fejjel! Tényleg bántóak még 20 év távlatából is ezek a gondolatok,pedig azt hittem előbb utóbb le fognak rólam peregni nyom nélkül...