Ma azt olvastam a szakirodalomban, ami hetente egyszer érkezik ingyenesen a postalásánkba, hogy járjunk munkába kerékpárral.Készült is Vp-ben kerékpárút sok milliónyi forintból, szóval hajrá biciklisek.
No, hát én rendelkezem kerékpárral.
Jelenleg munkahellyel nem rendelkezem ahova járhatnék.
Régebben persze minden alapfeltétel teljesült, tehát igen, én bizony teketem, és tekertem.
Voltak előnyei. Mégis mozogtam kb. 1 órát naponta, mert fél óra volt az út.Nem nőtt a fenekem, sőt , kemény volt és izmos.A szép őszi napsütésben öröm a bicajozás.Ám a hideg hamar beköszöntött.Olykor állíthatom, nem öröm.Fázott a kezem, a fülem, az orrom.Csúszós volt az út.A kocsik rámfröcskölték a sarat, a latyakot.Mire odaértem nem kimelegtem, hanem marhára leizzadtam.Esőben nem, akkor ázott egérként jelentem meg.Persze az is fájt hogy a kollegáim a legújabb BMV-kben feszítenek, na jó, mit nekem, úgyse volt jogsim, és különben is.Gondoljunk csak a Föld energiatartalékaira.
Minden nap farmerben és sportcipőben kellett bringára pattanni, soha egy miniszoknya körömcipő...Na igen, tudom , hogy karikalábam van, és vékony is, rosszul áll a miniszoknya, de az ember akkor szomjas ha épp elvették a vizet.
Vissza a szoknyákhoz.Ha felvettem mégis, becsípődött, rámtekeredett, és én nem tudtam tekerni.Meg a szél is, hát fújta, na, felibbenthette volna, és akkor jaj,mindenki láthatja a trendi bugyimat.Szó se róla nem vagyok szégyellős.A szoknyát mégis kihagytam.
A minap rábukkantam egy blogra melynek főhőse épp egy miniszoknyás csaj után bringázik, és a gonosz szél libegteti a leány szoknyáját.Libegteti, libegteti, egész úton de fel nem lebbenti.Ebből a főhős azt szűrte le , hogy Isten pedig nincs.
Én a magam részéről mindig úgy gondoltam meggyőzni arról valakit , hogy mégis van , estleg megtéríteni, baromi nehéz feladt.Ha tudtam vona ez ennyire egyszerű!Átgondolom én ezt a bicajozás kérdést, és eznetúl el szeles időben csakis szoknyában indulok útnak.Hátha meggyőzök egy- két tévelygő leket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése