Önkritika

A hordozás remek dolog.
Életforma, szerintem.
De vajon , hogy látják mindezt a pasik?
Párbeszéd a játszótérről, szereplők: én , egy apuka, háttérben kiskölök üvölt a babakocsiban.

-Szerinted miért ordít?
-Biztos mert nem kendőben hoztad le.Lehozzam az én kendőm?
-Nem kell.
-Nem tudod megkötni?
-Nem, és nem is akarom.Ez szerintem baromság.
-Mi van?Hiszen a gyerekek anyukája folyton hordozza őket.
-Igen, ez baj szerintem.Össze vannak nőve...Már nem is tudnak meglenni hordozó nélkül.
-A csecsemők márcsak ilyenek.Hiszen neked több gyereked van mint nekem, feltűnhetett volna.
-Feltűnt, de szerinted ez normális?
-Persze a gyerekek igénylik az anyjukat...a közelséget.
-És ha én igénylem épp?Engem is magára köt majd?
-Talán neked kéne őt..vagy, nem tudom.A rácsos ágyból olyan szűk a világ...
-A világ mindenhonnan szűk.
-Már akinek.De miért kell ezzel már csecsemőként szembesülni?

Sokmindenen elgondolkoztam a fent idézett beszélgetés kapcsán.

nálunk is állandó téma a velünk aludjon, meddig szoptassam,meddig hordozzam és mikortól kell gyalog megtennünk bizonyos távot.

Az apa a szigorú, az anya az engedékeny, persze: a nap és a hold.

Én vagyok aki magamhoz kötöm őket, ő az aki elengedné.

Ez persze így van rendjén.

Kell kötni is , kell oldani is.

Csak néha én is elfelejtem, hogy a gyerekeimnek van egy harmadik tesója, a legnagyobb, aki pont úgy féltékeny, pont úgy szeretne becsücsülni a kendőbe, szeretné ha ott ülnék melette amíg elalszik.

És én is, igen , én is szeretném.Hiszen őt vállatam legelőször.Sőt mi több választottam.És megígértem mindenféle dolgokat, ásó, kapa , nagyharang.
Aztán tessék.Este ha hazatér, vedd ki a kádból a kölköket, jaj, hadd netezzek egy kicsit, pakolj el a konyhában te, ja még nem is vacsoráztál?
A szülinapomra kapott csipkés fehérneműk a polc legmélyén csücsülnek, elől az agyonmosott szopis melltartók vírítanak.
Könyvet fél éve nem olvastam, az is a konzerváló fogászat , és endodontia című mű volt.A médiától gondosan távol tartom magam, nehogy kétségbe essek, de lehet velem beszélgetni a hosszú szoptatásról, a hordozókról, arról , hogy mennyit sírtak ma és ki hova kakilt,pisilt.
Tökre botfülű vagyok, sosem volt hallásom, igaz , hogy ő egy zenekarban játszik, ez a hobbija, de még sosem hallottam őket.Sőt még ki vagyok akadva hogy hetente egy estét a cimboráival tölt a próbateremben...
Az autókat a színük alapján különböztetem meg, egy villanykörtét nem tudok egyedül kicsavarni, na jó talán igen, de a neki kell felhozni a létrát, hogy felérjem a csillárt.
Havonta egyszer fáj a hasam egy hétig, kétnaponta a fejem, a torkom, a fogam , és az élet úgy egyébként különösen estefele.
Szóval, mikor feljöttem a játszótérről és arra gondoltam nekem mennyire igazam volt, leültem ide és rájöttem, esteg, az említett apuka panasza is lehet jogos,estleg ,talán meg kéne hallanom azt a panaszt amit eljfelejtek meghallani.

A szakma útvesztője

Tök hiú vagyok.
Na ez nem látszik annyira, sőt.
Szerintem minden nő hiú.
Különben nem tudnánk olyan jól csacsogni fogyókúrás receptekről, fodrászról, műkörmökről, ékszerekről...
Na ja.
Csakhogy én kölyökkorom óta girhes vagyok, most és általában örvendek ha végre átlépem az ötven kilót.
Hosszú hajam volt, és soha nem jártam fodrászhoz...igaz most levágattam.Szóval ezentúl még járhatok.
Rémes, de rágom a körmöm.Minek műköröm, lerágnám azt is.
Allergiás vagyok, minden ékszerre, ami nem arany.
ARANY:eljutottunk a témához, akartam valami aranyat.
A fogamba konkrétan, egy arany tömést.
Nem olyan macskajajosat, hanem rágózónába egy arany inlayt.
No, megkértem Á-t , szedje ki a régi amalgámot, és vegye le a lenyomatot.
Aztán kiderült , nincs aranyunk.Megrendeltük.
Két hét múlva megjött.
Elromlott az öntőgép.
Felküldtük Pestre mostohaapukámhoz a viaszmintát, megöntötte.
Anyu kidolgozta, ideadta.
Már egy hónapnál jártunk, megvolt az inlay.
De nem ment a helyére.
Új lenyomat, átcsiszolták, átpolírozás.
Végre, igen , belement a lyukba..
Ma.
De nem volt kontaktpont.
Új lenyomat, új öntés.
Azért betettük ideiglenesen ezt, hadd szokjam, amíg az új inlay megjön.
És azóta hogy fáj a fogam!
Szeretném visszakapni azt a régi jó kis tömést.
Mert milyen jó is volt az!

( a képet demoként kölcsönöztem a netről, a sajátomat nem örökítettem meg. Majd ha kész lesz ...)

Az idő pénz(panaszkodni fogok)

Nem vagyok egy majrés alkat.

(Illetve fogászati kezelés közben igen, akkor könnyezem leherapom a fogorvos kezét, meg elájulok rögtön az érzéstelenítő után.Szörnyű lehet engem kezelni.)

A napi rutin dolgokra értettem.

Azok mennek, ha esik ha fúj.

Nem várom el a világtól hogy körülöttem forogjon.

Mert nem forog, ez már ennyi idősen feltűnt.

Ritkán hagyja el számat :na!de mégis!

Ma eszembe jutott valami, panaszféle.

Megszoktam hogy kisgyermekes anyukának állni kell a metrón, buszon a kezében a két gyerekkel.Naná.A babakocsit egyedül kell felvinni a lépcsőn, hogy közben a nagyobb kezét is fogom, és látom hogy haladnak el mellettem a tetterős ifjak.Ellenkező irányba.Köztéren szoptatni , botrány.Irány a vécé.A gyerek lehányt, és betérünk a patikába normolytért mindenki utálkozva bámul.Persze senki nem enged előre, valaki kedvesen megjegyzi a gyerek büdös.Ja. Azért jöttük a doktornénitől ide mert kiváltanánk a gyógyszerét, és mennénk mielőbb haza átöltözni...
Ámbár igaz, két kezeslábasos ficó előrengedett a boltban.Pedig nem is volt nálam gyerek.Aztán rácsaptak a fenekemre.Még csak csúnyán sem néztem.
A ma reggeli betegnek nyolcra volt időpontja.Késtem öt percet.Behívtam előtte egy fogfájóst, és húsz percet csúsztam.Mire kinéztem a pasas lelépett nagy dérrel dúrral.Mert az idő pénz.Nekem is. Igaz,ha adok időpontot, azt azért adom , hogy ne kelljen várni.
Csak elgondolkoztam.
Sokszor van olyan, hogy valaki kér másfél órás időpontot, több tömésre, húzásra, és nem jön el.Oda se telefonál.Vagy felhív, bocs elaludtam.Vagy bejöhetnék reggel hatra?Este tízre?Hm.Persze, bejöhet csak én olyankor nem vagyok ott.
Mégis mindenkire illik mosolyogni, és a a kritikát is pozitívan értkelni.
Máskor igyekezni fogok jobban, hamrabb.
Mit, mikor és hova...?
Igen kérem, ezért vannak az anyukák gyesen, a gyerek három éves koráig.(vagy voltak , lassan már így beszélhetünk róla) Mert a kicsik nem személyautók, és még három évesen sem indulnak pöccre.Nógatni kell őket, reggelizz, öltözz, anyu elkésik.
Aztán persze tényleg elkésik.
Nekik mondhatom, az idő pénz.Milyen szerencse, ők még nem értik....

Konyha,alapok

Szóval kezdjük az elejéről.
Hajdanán ez volt anyu felségterülete.
Ő nem egy türelmes típus, úgyhogy szó sem lehetett közös főzőcskéről, ez mindig hatalmas perpatvarba fulladt."Szörnyű nézni, hogy mindent összekensz, és a végén nem olyan lesz.Én sitty-sutty megcsinálom, te meg eredj dolgodra."
Ennek az lett az erednénye, hogy 19 évesen kollégista lettem és a tea szintjén meg is állt a főzöcsketudományom.Mondjuk akkoriban nem nagyon foglalkoztam efféle földi dolgokkal, hogy evés, szóval ez nem zavart annyira.Hétvégente hazautaztam és ettem.
Volt olyan hét, öt nap azaz, amikor almán és teán kívül semmit.
Ö...ööö..komolyan.
Aztán összefutottam a pasival aki meghívott ebédre.Szombat volt, siralomház a koliban.Mindenki otthon zabált én meg egyedül kornyadoztam a tanulóban.Elfogadtam.
A srác a másik koliban lakott, gondoltam beülünk valahová, sehogy sem értettem miért nekem kell odabuszoznom hozzá.
Mikor megérkeztem ott állt a közös konyhában, rántott karfiolt és sült krumplit készített:Nekem.De mennyit!
Elég hamar hozzámentem feleségül.
Értelemszerűen....
Persze azóta én főzök.
Mert az mégis csajos dolog.
Megvettem Horváth Ilona szakácskönyvét, hogy elsajátítsam az alapokat.Onanntól én lettem a csaj aki mindig főz a hetediken.Igazából arról jutott ez eszembe, hogy milyen divatos ma az egészséges életmód, a vega kaják, a keleti fűszerek.
De valahogy, én mégis leragadtam Horváth Ilonánál...

Öntudat

Miért is jó itt élni?
Mert nyílik a lila akác..
...az orgona..
Fényben úszik a liget..
Mert azt mondhatom a gyerekeimnek hogy szárnytalan szállj, sült kappan és értik, visszamondják, ezt a nyelvet beszélik a pajtásaik a játszótéren, mint anya.
Nekik MO a világ közepe.A köldöke pont.
Meg nekem is.
Válatoztathatok vallást , hajszínt, mellméretet.
Anyanyelvet nem változtathatok.
Úgyhogy jó , hogy itt, pont a mi anyanyelvünk a hivatalos nyelv.
Vigadok én ezen kicsit.Sírva persze..ahogy kell.

Kilóga..gyerekdalok szabadon

"Debrecenbe kéne menni
pulykakakast léne venni
vigyázz kocsis, OTT EGY PASAS
kiugrik a pulykakakas." Ábel

"egyszer egy hétpettyes katicabogárka,
elindult..megkérni GAZDAG BÍRÓ LÁNYÁT!" Kincső

"Lóg a lába, lóga,
nicsen semmi dóógaaaa
mer ha dóga vóna
kilóga, kilóga" Kincső

Az aggódós anyuka

Látható a hölgy épp magyaráz:) A kép különlegessége, hogy Ábel fotózta.

A hölgy is olvasta a modern nő tízparancsolatát,pedig nem volt velem a tescoban, de sebaj, ő falja a betűket.

Ennek ékes bizonyítéka, hogy ma emígyen szólott:

-Csiribiri, anya,bojtorján, anya..lélek lép a lajtorján!

Engem némileg kétségek közé taszajtott, bár nem is érti mit beszél, akkor is, másfél évesen Ábel ebből a mondatból csak az- anya- szót produkálta.

Aggódós anyukának lenni azért kellmetlen mert akkoriban ez engem meglehetősen zavart, hogy a én szuperokos fiam másfél évesen ennyit mond mindössze, anya , azt is inkább így: ajja.Ámde ez a lajtorja dolog is aggodalommal tölt el,ha Kincső másfél évesen itt tart, meglehet jövőre már saját kocsit akar....

Felnő?

Számolgatam.
Lassan a harmincadik fele közelítek.
Na jó, lassan.Pedig épp most múltam tizenhat..hogy történhetett ez meg velem?
A baj az , hogy lélekben megálltam én ottan.Pont.
Pedig történt egysmás.
Tegnap elmentem éjjel a festői tesco-ba.Autóval.Beparkoltam a tök üres parkolóba, és egyedül csellengtem sorok között.Nyári sapikat próbálgattam és elolvastam a női magazinokat.A Moden Nő tízparancsolata.
Ha úgy vesszük, van már autóm, amivel egyedül eljövök a tescoba, amikor csak teccik, és amikor a férjem vigyáz a gyerekekre.Egyedül bevásárlok.Lecseréltetem a téli gumit.Pénzt is keresek , bezony, és néha találok is.
Mégse érzem magam felnőttnek.A játszótéren örömmel homokozom.Alig várom, hogy én lőjjek az íjjal.Belefeldkezem a játékokba, sosem fizetem be időben a csekkeket.Még mindig trapéznacit hordok.
De van könyvelőm, asszistensnőm, és nőgyógyászom is.
Szerencsére ebben a jól gépesített világban, könnyen blöfföl az ember.Kifestem a szemem, hogy idősebbnek tűnjek...
Abban reménykedem , hogy nem tűnik fel senkinek, hogy én még mindig csak tizenhat...
Meglehet, ez a reménykedés a felnőttkor első tünete.

Húsvéti ragyogás

Felelősség

Mennyi mindenért!
És a mindenek csak sorakoznak, dagadnak, egyre több és több...
Irigylem azokat akik vagyányan , frappánsan.
Engem néha nyomaszt.DE Mennyiszer!
Ám valami rémes dolgot láttam ma, ami elgondolkoztatott.
Fogorvos lévén tanultunk a cukros cumi esetről, amikor a gyerek megnyugtató anyamell helyett cukros teát kap csecsemőkorától.Ma láttam az első ilyent.Rettenetes volt, a kis kétéves fogai szénfekete csonkok, a nyálkahártyája gyennyes, magas, láz állandó fájdalmak.Se enni nem tud, se aludni.Mi jöhet szóba? Lefogjam és kihúzzam az összes fogát?Altatásban húzzák ki a kórházban?Így maradjon?Fogak nélkül hogy egyen, az állkapocs hogyan fejlődjön?
Sokszor zavar Kincső állandó cicizése, mert Ábel másfél évesen már rég nem szopizott...de ma úgy éreztem , sokkal helyénvalóbb tovább szoptatni mint a saját kényelmünkre hivatkozva, rászoktatni valami olyasmire amivel ekkora kárt teszünk benne.
Ez csak egy példa, de sokszor én is érzem , nyűgös vagyok és türelmetlen.A hiányomat, a nem odafigyelésemet, pótolni akarom valami anyagival, valami édessel, pedig érzem közben mennyire átlátszó így.Mennyivel jobb lenne, öt perccel több mosoly, és kedvesség!

Kipörögnek

"Földtől eloldja az eget a hajnal ,
s tiszta, lágy szavára a bogarak,
a gyerekek kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek."

Ez van most.Belefeszítem arcom a szélbe, hagyom hogy a rövid fütökbe pókhálot fonjon a Nap... és ez jutott ma az eszembe.A kertekben mint sok színes virágocska virítanak a gyerekek kabátkái, ahogy prücskörésznek, bogarásznak.Tele lett a levegő a zsivány zsivallyal, apró sikkantásokkal, sírással, nevetéssel.Előkerültek a motorok, bicajok.(jön majd a sok törött fogú kölök)
Én is elővettem a biciklimet,a tavaszi jókedvemet, meg az általános műveltségemet.Mert az mindig jól jön.