...és indul a nap!

-Cicuskám kelj fel!Itt a jó tejfel!
Hangzik el mostanában reggel a fülem mellett.
Na nem egészen így.Kicsit feljebb tekert hangerővel.Inkább így:
-Cicuskám kelj fel, Hintaló kelj fel!!!!!!!!!!!!
Mert a cicuskámnak van értelme, az itt a jó meg nyilván hintaló, tejfel meg nincs, mert nálunk tejföl van, az meg kincsőül teffő , vagy ilyesmi.
És indul a nap.
-Kis Kata fürdik, síkos a talpa!!!-ordítja a nótafám, úgy teszek mitha aludnék , persze, de ki az ördög tud aludni ilyen hangzavarban.
-Kis Csaba fürdik , magas a sarka!!!!!Törölközőt , viszek neki.-Teszi hozzá önelégülten.
-Nem fürdök, alszom!-jegyzi meg Kis Csaba- és nem kell törölköző.Anya vidd ki innen mert nem hagy aludni!-fejére húzza a palpant.-Álmos vagyok, tudod hánykor feküdtem le.????

Tanulság???
Csak óvatosan mondókák tanításával.
A doktorok akkor se alszanak éjszaka, ha alhatnának. Reggel viszont alszanak.
Jogász, fogász nem doktor.

Tehát megint én kelek fel.

Kreativitás

Ügyes kezeű gyerk!-mondták kiskoromban, ennyi idős és így rajzol,fest, agyagozik, farag.Izgattak az anyagok és a formák.Sarat gyúrtam, kenyérbelet nyállal, gipszet, gyapjút vízzel (fúj!) Nem kedveltem a kész megoldásokat, én akartam rájönni, hogyan kell az agyagkorsót vízhatlanná égetni, hogyan épül téglából a ház, hogyan olvad a jég vízzé és mitől lesz gőzzé, mitől egyedi az emberek arca...szenet túrkáltam és a földre rajzolgattam vele, téglát zúztam és a házak falára firkáltam.Hosszasen lapozgattam Leonardó rajairól szóló atlaszt.Ez belső és örömteli késztetés volt, hogy újraéljem a körülöttem lévő világot.Közben ügyesedtem, minden osztályban én voltam a legjobb rajzos.Talán ez volt a hobbim, talán csak a dolgok modellezése izgatott.Sosem szerettem volna művészi pályára lépni, csak leképezni a világot. Megismerni , közelről látni.
A szakmám.A szakmám hatalmas összpontosítást és nagy kézügyességét igényel,minden nap hat órát icipici sötét helyen apró milliméteres vacakokat teszek be veszek ki és modellezem velük a világ egy szeletét.
Ezt pozitív ha az előzőeket nézzük, mert azt csinálom amit szeretek csinálni,és még meg is fizetnek érte,de a kreatívkodásnak annyi, mert lege artis, tehát a minimum elvárás,hogy amit kiszedtem azt ugyanolyanra mintázzam is vissza.Állítsam helyre.Restauráljam.
Viszont elfáradok.A szemem, a kezem és tudatom betelik vele, hazatérvén persze nem esik jól rajzolni,varrni , modellezni bármit.
Így kiszorul a kreativitás a perifériára, és ézem magamban az űrt amit hagyott.

Testkép

Terveztem az előszobába egy tükröt.
Egy olyan belepillantok indulás előtt, hogy teljes-e az összkép típusú tükröt.
Egy jó nagy tükröt, amiben a tetőtöl talpig látom magam, és nem idulok el házipaucsban, ami nálam előfordul.
Az egyik szobatársam mikor beköltözött hozzám a koliba, hozott magával egy nagy tükröt, és döntve tette fel a falra.Óvatosan kémleltem a munkálatokat, gyanakvóan , hogy mit is akar ezzel a monstrummal.Aggasztott, hogy éjjel ha felkelek pisilni, bele kell néznem a tükörbe.
Éjjel mikor elmosódnak az árnyak, a tükör olyasmit mutat ami közelebb van a lelkünk rezdüléseihez, a bennünk élő gonoszhoz.Vegyük csak pl a mesét mikor a kisfiú átlép tükörországba.Nekem soha nem jutott volna eszembe , hogy tükröt vigyek a koliba, de a lány szerint a tükör kell az egészséges önbizalomhoz.
Ami nekem nincs ezek szerint.
Különben a testemmel való viszony nem éppen iszony.
Baráti, cimborálós.
Időnként megállapítom, híztam, fogytam,rám férne egy hajmosás,szemöldökszedés, megvan még az ideigelenes fogam,a orrom, a szemem a szám.
Ám valamelyik nap, közel hajoltam a tükörhöz, egészen közel, és megpillantottam a szemem körül, az apró szarkalábak sokaságát.
Hm.
Kell a francnak a tükör.

Cserépkályha

Elfoglaltság

Ábel lerántotta a diavetítőt.
Eltörött benne valami darabka és nem tudtam rendesen fókuszálni vele.
Apa szereli.(Már megint ez a szerelem.)
Ábel :Apa , ha megcsinálod a diavetítőmet hálából egy kis puha vattával simogatom az arcod.
Apa:Remek lesz.De csak tíz perc múlva érek rá, mert most mérgelődöm.

Utolér

Gyermekeim a kádban pancsikoltak, közben én azon töprengtem van-e még valami esztétikus számomra ebben a világban?Persze, persze a kádban pancsoló gyerekeken kívűl?
Nem általában, hanem konkrétan , számomra.
Megvan -e még bennem a képesség , hogy a sok salak és szenny mellett lássam az esztétikumot?
Vagy végleg elveszett?
Ideje lenne utolérni magamat.Csak, bizony olyan sebesen száguldok, hogy a lelkem kicsit hátramard mindig.De a piros lámpánál utolér.Az elsőbbségadás kötelező táblánál biztosan.

Szomorú

Ábel színes papírokat szeretett volna, hogy origamizzunk.
Én is szerettem volna a színes papírokat.
Ám a papírbolt négykor bezárt, és mi fél ötkor értünk oda.
Erősen leppityedt csemetém szája, erősen, és jöttek a krokodilkönnyek: Anya,megígérted!!!!
Na jó, lemegyünk a belvárosi üzletházba mert az nyitva van, és lesz papír, ha megígértem.
Épp átértünk az úton mikor Ábel felkiált:
Anya milyen gyönyörű, csodaszép gyertyák!Mi ez???Elvehetek egy gyertyát innen.???
Nem, innen nem vehetsz el.De holnap hozhatsz te is egyet ide.
Miért???Nekem most kell gyertya.
Mert ez egy halott fiúnak hozták ide az emberek.
Meghalt tényleg?
Meg.
Miért?
Azt én is szeretném tudni.Mert egy másik fiú leszúrta.Nem, ezt nem mondom, mert minek.De elfordulok,hogy ne lássa a könnyeket a szememben.
Aztán vettünk színes papírt.

Rókamese

Egy gyönyörű könyvet, filmet találtunk, szintén a könyvtárban.
Mert jó oda járni.
A gyerekkönyvek többségére ami a kezembe akad, bizony haragszom.Nagyon fordítás-ízűek a szövegek, a képek szinte az arcomba tolakodnak. Régebben ki akartam Ábelnek kölcsönözni a Madármarasztalót, ami gyerekorom kedvence volt...mikor Ábi meglátta a viharvert könyvecskét, csak annyit mondott, jaj anya pont ezt a rondát akarod elhozni!Mosolyogtam rajta, bizony, nehéz a színes szélesvásznú, csilingelő, beszélő könyvekkel felvenni a versenyt egy ilyen viharvertnek.De íme egy színes szélesvásznú, mégis gyönyörű könyv: A róka és a gyerek, azonos című film alapján készült, a film fotóanyagából.Csodaszép természetfotók, gyönyörű történet...jó lapozgatni, elmerülni benne, annyira szeretek Ábelnek felolvasni belőle.
Nagyon szeretném a filmet is megszerezni

Foltmanók,metafizika, állatvilág,mesék

Sokféle könyvet olvasunk,fel-le-el és közben,én is nekik, ők pedig maguknak.
Lelkész barátnőmtől kaptuk ajándékba ezt a kis történetet , ami egy csapásra Ábel nagy kedvence lett.És mi tagadás az enyém is:
Max Lucado meséje a foltmanókról(http://www.clchungary.com/ertekes-vagy_prd1315.html) választ ad a kérdésre, amit gyakorló anyukaként nehezemre esik megválaszolni: mit is jelent az isteni szeretet?
Ez a kérdés gyakorló lélekként is sokszor kifog rajtam...
Sokminden más is terítéken van persze, olvassuk még mostanában, a Hetvenhét magyar népmesét, az örök és megunhatalan, továbbá valami dinós borzalmat amiben térbeli képek vannak vulkánokról (most vulkán korszakunk van) Kivettünk a könyvtárból egy Hüllők című könyvet szép krokodilos képekkel.Úgy látszik Ábelt nem csak a metafizikai kérdések izgatják, az állatvilág is versenyben van..
Kincső legszívesebben Kocásfülű nyulat lapozgat, A tulipánok a téren a kedvence,de szívesen olvasgatja az Anna és Peti sorozatot,meg a Bogyó és Babócát.Az állatos könyveken már túl van, az összes háziállatot megnevezi, utánozza a hangjukat a kedvenceinek puszit dob (kakas, birkák) Anyutól kapott egy klasszikus mesék sorozatot, azt szívesen nézegeti mert szép és kész, de nem neki való még.Viszont egyedül is gyakran átlapozza, és kommentálja.Iyenkor nagyon kedves, ahogy mesél:" rózsa, oroszlán, királylány, vacsoráznak, hazamegy! "
Na ki találta ki?A gyengébbeknek elárulom, ez a Szépség és Szörnyeteg volt:)