Ünnep előtt..

kedves naplóm..
még soha nem jártam így ünnep előtt....
..bár az ajándékokat megvettem, és gondosan becsomagoltam, a lakás elég tiszta, az is mondhatom kis igazítás és tényleg tiszta lesz, mégsem költözött a szívembe sem meghittség, sem béke...odabent mintha egy nagy szürke esőfelhő gomolyogna..
igen, tudom,belül vannak a fellegek, nem csak kívül, hogy mindaz amit érzek odafent dől el a fejemben ,és ugy érzem el is telt már az ünnep, és inkább lebontani szeretném a díszítést mint feltenni..olyan nemzeti felő ez, mintha a sok fény zavarná a szememet, és amerre nézek egyre jobban kilóg a bélés a selyemdobozokból, mintha szenvedés megsokszorozódott volna , látom az emberek szemében, és nem akarom érteni azt , hogy miért látom.Lehet , hogy eddig is ott volt, vagy bennem lévő űr késztet arra hogy lássam.Mindenesetre sokkal nehezebben viselem el a csillogást és a műfényt, nehezebbnen hiszem el, hogy ennyi fölösleges csecsebecse között hol a helye igazából a megváltónak.Soha nem vártam ennyire , hogy az üresség helyett öröm, a felhők helyett puha hótakaró, a rohanás helyett csendesség jöjjön, és érzések összevisszasága helyett ragyogó téli verőfény.

Szeplős királylányok

Közeleg az év vége.
Vele együtt minden ami a télből jó, szerintem , mégsem engedtem el igazából a nyarat.
Mintha, megállt volna az idő.
A balaton sima kék felszíne, a hosszú szeptember emlékével köszönt reggelente.
Ha ugyan kilátok a ködből.
Reggelente úgy indulok el , hogy nem érkezem meg az önmagam felé vezető ösvényen.
Furcsa de elvesztettem magammal a kommunikációm fonalát.Elfelejtettem énkatául.
Nem egy magyart beszélünk a lelkemmel.
Jó lenne tudni, a végére járni.
Helló lekem.
Szevasz kisgazdám, hogy menjünk mint a szél vagy mint a gondolat?
Mint a gondolat.
Gondoltam.
Így beszélgetnénk mi kettesben és megnéznénk régi képeket, vagy innánk egy kis mentateát.Én inkább egy sört.
..ha magamba nézek, egy tavat látok.
Elég fenektlen tó, sima és zavartalan.
Mégsem tükröződik benne az arcom.
Ez már patológiás , vagy mindenki van így néha?

Kincső mostanában szeplős királylányokat rajzol.Szeplős váll:),igen szeretjük a Magashegyit,de most az arcuk is szeplős.Minden van rajtuk csicsás korona, hosszú ruha és... pöttyösek,vicces ez , mintha himlőjárvány tört volna ki a hercegnők között.
Hibásak, de mégis szépek.

Ez nem megy nekem.A tökéletesség vágya beárnyékolja minden tettemet. Foltot vet rám.
Szeplőket, hogyugymondjam.
Csak a nézőponton kellene változtatnom.Nem hibásak:
Szerethetőek.
Ugye?