Ovikérdés

Mostanában sok gondolatot olvastam itt netes formában arról, hogy nem kell az intézményes oktatás, nem kell a bölcsi, az ovi, sőt az iskola sem.Távolabbi ismerőseink közül is egy keresztyén család az otthonoktatást választotta.

Felkeltette az érdeklődésemet, és kíváncsi vagyok...

Eddig az én gyerkőceim sem jártak semilyen intézménybe, most kezdjük Ábellel az ovit.Ő nagyon készül, hiszen minden kis cimborája már oviba jár egy éve,délelőttönként kiürül a játszótér...

Az óvonéni járt nálunk családlátogatáson, Ábel nagyon izgatottan fogadta, szinte minden nap emlegeti, hogy ő nagyfiú, egyedül öltözik, vetkőzik, pisil mert az igazi ovisok, így tesznek.Ez engem roppant feldob mert eddig semmivel nem tudtam ezt elérni.
Az oviba menés ténye nem dob fel.Én nem várom különösebben.
"Jaj mert meglátod mennyivel könyebb lesz neked!"-típusú véleményekből, inkább a majd meglátom-ot tartom alapligazságnak.Szerintem egy plusz szervezési pont megoldani, hogy mikor ki vigye-hozza, ebédeljen-e ott vagy nem, aludjon -e ott vagy ne.Végetérnek a nyugis oda megyünk és akkor amikor mi akarjuk napok..kezdődik a korán kelés, a siess már mert elkésünk, jaj.
Különben szerintem jól elvan itthon, és kutya baja attól , hogy nem jár közösségbe.Persze van olyan hogy unatkozik, bár én nem szeretem ha egész délelőttöket áttengnek lengnek körülöttem míg én ablakot pucolok, mindig van közös mese, közös játék, közös játszóterezés.Egyszóval a házimunkára szinte semmi időm nem marad, az ablakpucolás tabu téma nálam..suttyomban bevallom akkor se pucolnám ha nem lennének a gyerekek.
Mégis , a gyerekek többsége igenis szeret oviba játni, és feldobja őket az újdonság varázsa, a cimborák , a közös programok, én ezt látom azon a szűk kontroll csoporton akik Ábel barátai.Tehát kár lenne a pozítiv dolgoktól megfossztani Ábelt , hiába lenne nekem kényelmesebb ha nem kéne vinni.Végülis ha nagyon rühelli, akkor maradhat még itthon, nemdebár?