Három apróság

Ma a pasim feldobta cumisüvegben Kincső kakaóját.
Ahogy elkaptam kifröccsent egy pár csepp , a szemem sarkába , és lecsorgott , szépen lassan komótosan az arcomra.
Kakaót sírtam ma este...
#
Ábel új szokása , hogy velem diskurál a bilizés közben.
-Anya , beszélgessünk a virágokról!
És valóban felsoroljuk a virágokat, kis környezetismereti alapképzés melyik mikor nyílik, milyen szinű, hogy néz ki.Eleinte Ábel mindig egyedül trónolt, de egyszer anyu beült hozzá, és elmesélte a hollandiai tulipános élményeit.
Azóta minden este hollandia a sláger.Meg a tulipánok.
Ma a térdét vizsgálgatta miközben a tulipánokról meséltem,és rábökött egy pici sebre.
-Mi ez???
-Sebecske. Karcolás.
-Ugyan anya ez nem seb!
-Akkor mi?
-Hát itt jött ki az erőm!
-Most is jön éppen ki belőle erő?
-Ugyan anya, most lefekvés idő van....
Igaz is ,lefekvésre az én erőm is igencsak megfogyatkozik.
#

Délután hintáztunk.
-Anya hogy jön be az angyalka?
Merthogy nálunk ő hozza a karácsonyfát.
-Az abalakon.
-Aha.De biztos hoz fát?
-Ha jó voltál.
-Jó voltam!
-Épp az imént lökted fel Kincsőt!
-Igen fellöktem.De erről ne szóljunk az angyalkának!

Idézet, igézet

"Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a múlt szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.

Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -gondoltam.
S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt,mint a rácsok
a hallgatag cella fölött. "

Mézeskalács

Ma nekiálltunk mézeskalácsozni családilag.
Évek óta sütök, néha nemcsak Karácsonyra.Már egy tepsivel megettek , díszítés nélkül, pedig reformmézeskalács lett, mert nem volt csak teljeskiőrlésű lisztem.Ez szerintem eléggé érződött rajta.Szerencsére már elfogyott.
Ne baj , gondoltam, majd a mai hagyományos lesz, és nekem is ízleni fog.
Éppen elkészültünk az első tepsivel,gyorsan betoltam sülni, mikor átjöttek a szomszéd gyerkőcök játszani.Lett is nagy ricsaj, ihajcsuhaj, hacacáré.
Aki szereti a fekete, szenes mézeskalácsot az nálam jelentkezzen.:)
(hello modern dizájn)

Változunk

Mi a helyzet alvásfronton?
Hatalmas változások álltak be!
Ezt úgy írtam le mintha az én diadalom lenne, persze igaz, az én diadalom, mert én húzok hasznot belőle.Meg a többiek is.
Mindenki alszik ugyanis.
Lelkesen.
A saját ágyában.
A család reggel kipihenten ébred.
Csodás.Komolyan.Köszi Kincső , jó arc vagy!
(de már itt volt az ideje)

Sőt.Három napja egyedül megy az ágyába, a saját lábán, magától.Dönci macival a karjában és puszi, puszi aztán kimegyek.Hallom hogy feláll, majd lefekszik. Tíz perc múlva alszik.Nem reggelig, de maximum egyszer ébred, átmegyek megpuszilom, majd nyugodtan visszafekszik és tovább alszik.Nincs többet éjszakai szopi, 12-14-szer, fél órákig, nem gyúnyolódik velem a pasim , hogy többet meg ne lássa az ágyunkban mert ő nem tud tőle aludni, mert ez a büdös baba mindig keresztbe fekszik és neki nem marad hely,meg a fülébe kiabál, és pisiszaga van.
Bizony ez mind igaz de mégis nézzünk szembe a ténnyel hogy a gyerek közös.
De az ágy is közös, úgyhogy neki is joga van eldönteni kivel osztja meg.
Én részemről örülök , hogy velem.
Azzal is szembe kell néznem hogy így mindenkinek sokkal jobb, szemlátomást Kincsőnek is, naponta többször is befekszik a saját ágyába és pihen, macizik , vagy kukucskál, jó kedvvel megy aludni.
Meg én is, mert merem remélni nyugodt éjszaka vár ránk.

Esti kérdés

"miért az emlékek, miért a múltak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny fűszálat:
miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?"

Nem kívánok most verset elmezni.
Régen szerettem és tudtam, és most is szeretnék meglehet, de a az egyetmen eltöltött esztendők szépen kimosták a verseket, bemostak más gyakorlatias dolgokat helyettük amiknek tényleg hasznát vehetem...és tényleg hasznukat veszem, mivel belőlük élek, keresem a kenyerem, miazmás.
A veresek meg hiányoznak.
Rákényszerítettek , hogy gondolkodjak, nem gyakorlatiasan, de önmagamról.
Néha úgy érzem elvesztettem a kommunikáció fonalát saját magmmal.
Elfeljtettem saját magyarul.
Nem nézem a ködöt mélabúsan, mert ma nincs köd, nincs mélabú, és nincs nekem időm effélékre.A fejemből csak kifele nézek, olykor, ha nem gondolok semmire, bambulok, na.A köd belém költözött, beszitált, és bent hízik. Minek nézni, még meglátnám.Meglátnám és megrémülnék.
Behúzódtam a csigaházba, vastag kapukat húztam , senki ne lásson be.
Ez Magyarország, kellenek a függönyök, gondoltam.
Csakhogy én se látok így ki, néha kinyitnám az ablakot és lekiáltanék, gyertek be, bárki , akárki,de üres az utca.Mostanában nem mászkál erre senki.
Azaz mégsem: ma pont mászkált, ez a vers kopogott be a memoriterek homályából.Átszűrödött a ködön, és a bajszom alatt somolyogva, arra gondoltam, hát csak száradjon le a fű,mert úgyis újra nő.
Újra.Nő.

Baleset

A tegnapi mélyponthoz képest ma összeszedtem magam.Legalábbis úgy indult a nap.Kincső egész jól aludt, így én is egész jól ébredtem, másnap egészen más nap lett. A misét nem mertem egyedül bevállalni, de egy közös séta a romokhoz összejött.Délután pedig felmentünk Betlehemet nézni Kincsővel, Ábel pedig mamával a bábelőadást.Kincső huncut aranyos volt, kukucskáztunk, totyogott, megbillent elkaptam a kabátját.Nem kellett volna.Megint kificamítottam a könyökét.Egyet kiáltott aztán játszott tovább, etette a bárányokat, de csak jobb kézzel.Gyanút fogtam , futás haza.Otthon aztán mikor a huszmilló ruha lekerült, megbizonyosodtam, igen, a bal kéz megint kicsúszott.Immár harmadszor. Rutinos ficamdiagnoszta vagyok.(pronatio dolores infantum, igen így hívják), és úgylátszik rutinos kificamító,megint én vezetek, kettőt én csináltam, egyet Ábel.
Apa pedig jött, és helyrerakta a kis babakezet.Ő már úgylátszik rutinos babakézhelyrerakó.(igen és gyakorlatias is, mert múltkor megmutatta az ortopéd doktor bácsink , hogyan kell visszarakni a ficamot, de én nem mertem megcsinálni).Kincső sírdogált, azt gondoltuk nem sikerült helyrehúzni, már öltöztettem hogy megyünk a traumára, amikor a betegballal kikapta a kezemből a kulcsot.Hálistennek, minden a helyére kerül.

ajaj és jajaj

Két hete esik az eső.
Minden nap.
Elvileg december van.
Tél!
A gyerekek annyira örülnek a maroknyi műhónak az utazási iroda ablakában!
Helyette van sár.
Latyak és lucsok.
Nem szeretem az ilyen telet.Két napja nem mozdultunk ki de ma délelőtt muszáj volt, és jól szétáztunk, tébláboltunk a karácsonyi cicomában és bóvlihegyben úszó városban.Eszembe jutott, hogy lemehtnénk a Balatonparta, kicsit nézni a vizet, de hát esőben minek.A Nap látványának hiányáról már nem is szólok, az ember ne várjon sokat.
A délelőttök még eltelnek, világos van , esőben is kint lehet lenni egy órácskát legalább, de délután összezárva egy energiadús három és fél évessel és egy hisztis másfélévessel..ajaj és jajaj!
Egyszerűen úgy érzem a feszültséget vágni lehet a levegőben, folyton valaki ordít valamiért(hopp az a valaki én is lehetek éppen, vagy apa) példátlan visítás, megütötte, ellökte, csak egyszerűen anya vegyél fel.
-Anya mérges vagyok!!!
-Miért Ábel?
-Nem is tudom! Csak rámjött a méreg!
Közli velem Ábel csak így frappánsan.
Rám is!Rám is!De miért is????

"Én gyereket szeretnék te meg kiskutyát"

Régen látogattunk újszülött kisbabát.
No ,erre ma sor került.
Ábel már hónapok óta kérdezgette Marikát, mi a helyzet,megszületett-e már Zéti?Amióta megszületett azt kérdezgeti, mit csinál?Mászik?Beszél?Szokatlan érdeklődés tőle,Ábel nem az a haverkodós típus.
Úgyhogy Marika meghívta Zéti-nézőbe.Ábel roppant izgatott volt, ma még a mesét is hanyagolta, kiugrott az ágyból rohant is öltözni. Magától!Ez nála az izgatottság jele, mert délután esélytelen kirobbantani a házból.
A látogatás során előjött Dorka a család spánielje.Ezután a kisbaba kiesett a pixisből, Ábel egész este kutyázott.
-Anyu , nekünk is lesz egy kutyusunk?
-Nem csillagom, ebben a házban nem lehet kutyust tartani.Estleg egy kisbabánk mint Zéti!
-????Az kell a fenének.
Van egy Varró Dani vers, az jutott eszembe:)

Fénykép?

Nekiálltunk tegnap este néhány képet kiválogatni Karácsonyra a nagyszülőknek.Mert annak mindig mindenki örül.
Íme egy rövid összegzés:
A képek majdnem fele az állatkertben készült.Úgy tűnik mintha az elmúlt év felét az állatkertben tötöttük volna.
Negyedükön valakinek lemaradt a feje, és csak térdtől látható.A családban úgylátszik elhatalmasodott a fejetlenség.
Míg Ábel minden pillanatát, mozdulatát két remek kép is idézi, mintha a tavalyi év eseményein csak ő vett volna részt.Apa, Anya és Kincső a képeken csak szórványosan fordulnak elő. (estleg homályosan a háttérben)
Kincső a hordozóban , háttal a fényképezőgépnek.
A képek tanúsága szerint, nincs is babakocsink, mert mindegyiken kendővel viszem Kincsőt.Ezek szerint szegény kocsit nem is használtuk, tök jó , hogy valaki ellopta és végre használja.
Apa pocakjáról remek felvételek készültek.Pár képet a fűről is hagyott Ábel az útokorra, mert a fotózást korán kell kezdeni.
Úgyhogy most következik egy kis best of állatkert....

Fénykép!

az állatkertben, hol máshol?

Tesópara

Nem megy minden simán.

Minden rokonom, ismerősöm, és ismeretlen kismama akibe belebotlom váltig állítja náluk a tesók:IMÁDJÁK!!! egymást.Rajongásig.Kezdettől fogva.

Tudom egy ideje már kezd feltűnni a gyerekek nem standardizálhatók, nincs használati utasítás, és le kéne állnom a bezzegekkel.

Minden gyerek más világ, nem várhatom a másodiktól, hogy kövesse az elsőt a járásban ,a beszédben, a szomszéd gyerek követése meg végképp szóba se jöhet.

A tesópara kezdettől fogva létezett.

Nemrég visszanéztem a videókat amelyeken Kincsőt hazahoztuk, olyan kis mütyür volt!Ábel játékokkal, puszikkal várta.Kb. egy napig ,amíg a kamera nálunk volt.

Aztán kezdetét vette a harc.

Anya velem egyél.Velem játssz!Engem vegyél ki előbb a kádból!Az én kezemet fogd!Tedd le!

Sőt :fel se vedd!

Mitöbb :Kincső nem szeretlek!

Ezen verbális megmozdulások csak kisebbek, jön a lökdősődés, a felrúgás, és a könyökficamos esetünk.(Játékok kitépése egymás kezéből.)A legszebb az mikor eljátssza, hogy véletlenül szalad neki.A szeme sarkából befigyeli , hogy hol van és elkezd futkosni összevissza majd véletlenül hoppá! Óáááááááá!!!!!!

Én részemről galamblelkű anyuka vagyok, akinek személy szerint nem volt tesója.Mindig azt kértem az anygyalkától, meg a húsvéti nyuszitól ,hogy legyen
egy hugi, vagy egy öcsi.Irigykedve figyeltem a barátokat akiknek volt.Ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ekkor már általános iskolás voltam, addig nekem se hiányzott.Sokszor megkaptam: Ja nincs tesód?Szegényke.Egyke.És nem rossz neked???...
Nem állíthatom hogy rossz volt, mivel nem rendelkeztem összehasonlítási alappal.Az ilyen élményeket barátnőkkel, unokatesókkal nem lehet pótolni.Bár unokatesóimmal remek csapat voltunk, alig vártam, hogy náluk tölthessek egy két hetet, a gyakori hajbakapások ellenére gyerekkorom legnagybetűsebb pillanatai ott zajlottak.
Ebből arra következtettem én bizony nem követem el gyermekemmel azt a merényletet, hogy nem lesz tesó.De egyelőre úgy tűnik, ezt még vele is meg kéne értetni, hogy ihajcsuhaj most jó neked ám!
Főként amikor elveszi a játékokat, felrúgja a várad, egész éjjel ordít (ezt én se díjazom), állandóan láb alatt van,nem lehet büntetés nélkül felrúgni, mert akkor nem elég hogy ,ordít, de még anya is ordít, a nőkkel mindig baj van ám, ezt jobb korán megtanulni, pédául ha megharapja a lábujjad, belédkeni a csokis kezét...és ezek után mindenki elvárja , hogy puszilgassad , ölelgessed becézgesed! Nem egyészen így:Gyere ide te kis büdös!

Sokat töprengtem, vagy töprengünk azon, hogy legyen-e újabb tesó.A nagyobbakról(mert ők már nagyobbak, hehe) eszembe se jutott gondolkodni, alig vártam , hogy jöjjenek, és fizikailag már megerősödtem annyira , hogy jöhet egy újabb kicsi.DE:Nem tudom.Most még nem várnám olyan igazi várakozással, nem érzném hogy jupijájé, pont ez az amit akartam.Egyébként eredetileg, ugye minden ifjú pár rengeteg gyereket tervez, mi is persze, úgy gondoltuk , hogy kettő egymás után fiatalon, majd hoszabb szünet, és utána értettebb szülőként újabb két csemete...első körön jók vagyunk, mert kettő megvan, bár momenetán nem érzem magam annyira fiatalnak, de ez csak a kóros éjszakázás miatt van.:)
Most még megvan a lendület, belejöttünk , szépen szólva, megy az éjszakázás, a szopi, a babanyelv, a kópéság.Ez most nem külön nyűg, hanem napi rutin.Mi van ha kiesek a ritmusból, elkezdődik a melózás, kötelezttségek, pörgés, para..nehéz lesz-e megint kiállni, újrakezdeni a babázást?Biztos, nehéz lesz, de várhatóan addigra ismét tele lesz a hócipőm a doktornéniskedéssel, és jólesik majd váltani,mint ahogy most jólesik kilépni itthonról és kicsit magamra maradni a gondolataimmal.

Táposcsirkék

Minden adventi hétvégén szokásos program a városháza előtti Betlehem, élő állatokkal, birkákkal, kecskékkel.Tavaly annyira jól sikerültek ezek a séták, idén is alig vártam , hogy felmenjünk.Sajnos tegnap rosszul indult az egész, Kincső orra bukott a lépcső alján míg a hordozót kötöttem fel, és végigrepedt a kis szája.Dőlt a vér, ordított, és nem is vigasztalódott meg egész úton odafele szipogott-ordított-szipogott.Rá se nézett az állatokra.Én meg cefetül éreztem magam, mert hagytam elesni, másrészt fájni kezedett a pocakom.Úgyhogy hazjöttünk, hánytam, Csaba adott egy B6-ot a fenekembe.Ez nagyon feldobta Ábelt, egész este az állatait vizsgálta, fonendoszkóppal hallgatta a szívüket, (igaz hogy a fejükön kereste de mikor engem hallgatott akkor a mellkasomon kezte a szívemet keresni, ami azért nem rossz) kaptak gyógyszert, szurit és szaloncukrot is mert jól viselkedtek a rendelésen.Én is összekaptam magam estére, de sajnos reggel már Ábel is azzal fogadott , hogy fáj a hasa és rosszul van.A mise és az egyéb sétatrevek ugrottak, mindenki nyalogatta a sebeit.
Egy ilyen vírus jár a családnak minden hónapban , enélkül nem élet az élet.
Délutánra konszolidálodott a helyzet megkockáztattam újra a Betlehem megtekintését, hátha ma élvezni fogják.
És élvezték is!
Kincső már messziről kiabálva rohant az állatokhoz:TEHÉÉÉN!!!!
..de megnyugodtam,mert egy hasonló korú kollegina így szólt:CICA!!!!!
ahhoz képest, birkák voltak ,nem is tudom ki a táposabb aki cicának vagy aki tehénnek látja őket...:))

Most múlik pontosan....

...engedem hadd menjen.




Egy pár szót én is szeretnék ejteni a Mikulás mizériáról, az édességekről és rólam is persze.Nálunk mindig ötödikén este jött a Mikulás, kifényeztem szépen a bakancsomat, és kitettem az ablakba.Természetesen nem győztem kivárni a reggelt, már késő este ott volt benne az ajándék, de még utána is lestem hátha -hátha...bekopog, eljön személyesen és kapok tőle még valamit...az ember gyereke roppant telhetelen ugye.

Hogy mit is hozott?Nem is emlékszem pontosan.Apróságokat , édességeket, gyümölcsöt, néha kesztyűt, sapit (mama rendíthetelen szívossággal kötötte az ilyesmiket). Mikuláscsokit is hozott,ámbár ez nem tartozott az ehető édességek fajtájába, a román édességskála elég szűkös volt.Pontosítok szinte semmi nem volt ehető,abból amit a boltban lehetett kapni.A balkán édességek annyira émelyítőek , hogy édesszájú gyerekként sem bírtam két falatnál több halvát, vagy törökmézet legyűrni, a csokit megvenni sem volt érdemes, maga volt a tömény borzalom, a fagyitól szalmonellát lehetett kapni, a kürtőskalácsot csak a pékségben árultak, de ott eladás előtt gondosan kiszárítottak mindent.Reggelente oviba menet elmentünk a pékség mellett, ahonnan remek friss kenyérillat szállt, és sokszor azon gondolkodtam miért lehet csak száraz kiflit, perecet és nagyon száraz kürtőskalácsot venni ha egyszer itt sütik a pék bácsik a frisset?A legjobb nasi a sült gesztenye volt amit télen a vártemplom előtt árultak, nyáron ugyanitt pattogatott kukoricát(kakast), kakasos nyalókát, vattacukrot a strandon,no és persze a pufulec(puffasztott kukorica)!Az sós volt ugyan, de lehetett kapni mindig minden boltban, az ujjunkal nyalogattuk azacskó aljáról a sót.

Nem volt kísértés így boltba menni gyerekkel.

A boltnak sajátos szaga volt.A boltos nénik fehér , fűzös cipőt viseltek, és egy botra tűzött rongyal mosták fel a padlót.Mást aligha csináltak mert ugysem volt sok vásárló.Dehát nem is volt mit vásárolni...Havonta egyszer volt élemiszerosztás ilyenkor három napig sorban állt a család.Kartotékból szedték elő a neveket, nehogy valaki kétszer álljon.Személyenként fél vaj, és fél kiló cukor járt.Egyszer megkérdeztem anyut mik azok a kampók amik a falon lógnak?Azt válaszolta arra szokták akasztani a kolbászt, a hurkát, a sonkát a húsokat, amikor még lehett efféléket kapni a bolban.De ha azt mondja a marslakók szárítják azokon a zoknikat ,számomra ugyanannyira lett volna hihető...
Ennek ellenére nem éheztünk.Mindenhez hozzá lehetett jutni, persze tudni kellett , hogy kitől.Virágzott a feketepiac.Egy kis szappannal,cigivel sok ajtót ki lehetett nyitni.
Az édességek azonban luxuscikknek számítottak, és nyilván az alapvető élelmiszerek beszerzése is macera volt, erre már nem maradt energia.Inkább ha jöttek magyarországi rokonok akkor ütött be a kánaán, vagy ha anyuék jöttek hozzájuk kétévente akkor hoztak egy szakajtónyi finomságot, amit gondosan őrizgettem a fiókomban, hogy tovább tartson.
Aztán persze kinyíltak a határok és én is eljutotattam álmaim birodalmába, ahol kolbászból van a kerítés.Emlékszem mennyire letaglózott , hogy itt egész polcokat borítanak édességek!Szinte kővé váltam hebegtem ,és végül választottam egy kis szilvalekvárt amit a vendéglőkben a reggelihez adnak.:)

Miután végleg idekerültem, tíz évesen, szembe kelett néznem azzal , hogy Magyarország nem vágyaim birodalama.Van ez így, de édességespolcok továbbra is tömve voltak.Tömtem hát én is a sok csokit, cukorkát, fagylaltot, marcipánt,jégkrémet, chipset.A nélkülözés éveit felváltotta a habzsolás.Szinte fuldokoltam tőle.Persze meghíztam és elromlottak a fogaim, aztán fogyókurák következtek, és sokat jártam fogorvoshoz.

Végeredményként szeretem az édességet, különösen a csokit.A cukorkát, fagylaltot, marcipánt,jégkrémet, chipset.A nyalókát is sajnos.
Tele van csokival a szekrényem.A betegektől sokszor kapok.Meg is eszem, bizony.Elég csúnya dolognak érezném , hogy míg én nassolok a gyerekekbe meg tömöm nyers répát.Azt is esznek, de ha megkívánják kapnak édességet.A Mikulás is hozott nekik, mert szerintem az a dolga, persze az örömhöz az is hozzájárul hogy az édességevészet nálunk sem mindennapos dolog.

Piros cipők

Elkészültek az új piros cipellőink! (vörös)
És Kincső megy benne mint a szél, mint a villám, tegnap be sem akart ülni a kocsiba hanem szinte végig gyalogolt hazafele úton.
Éljenek a piros cipős lányok, és a cipész bácsik akik ilyen kacska lábra is tudnak topánt csinálni!

Találtam ma egy eladó autót!Lehet, hogy nemsokára én is száguldani fogok mint a szél?

Álomálom

Felriadtam késő éjjel, hajnaltájban talán, arra hogy egy dühödt baba ordít a fülem mellett, mert addigra már egy másik ordítás miatt evakuáltam a gyerekszobából.Szerencsére hamar visszaaludt, ő igen, de én sehogy se bírtam elaludni."bárányok gurulnak halkan, mi újság álmatlan ember?"

Bámultam csendben a függöny ráncait, magamba ittam a csendet. Valhonnan parikáskrumpli szaga áradt be a szobába, paprikáskrumpli hajnalban?

Éhes lettem.Nagyon éhes...de jó lenne egy tányér paprikáskrumpli.Eszembe jutott hogy a koliban ha felriadtam éjjel a szobatársam néha kakót készített nekem, mert ő szinte sosem aludt.Illetve nappal aludt.

Éjszaka van egy- két dolog nagyobb intenzitással támad az emberre.A fogfájás pont ilyen.Nomeg a nappal elnyomott érzések, félelmek.Néha úgy képzelem , mint gyerekkorom indiános regényeiben, ha lejjebb hamvad a tűz közelebb jönnek a farkasok.Én bizony félek a sötétben.A lét és nemlét határmezsgyéje jön közelebb, szinte belebámul az arcomba.
Szintén a koliban történt , hogy átsétáltam a tanulóba éjjel közepén mert tudtam ott biztos találok valakit.
Mi van? kérdezte a cimborám .
Félek , az van.
Ugyan mitől félsz?Zárva van a nagykapu, a portás nem enged be senkit.
Amitől én félek az bennem van.-mondtam én.
Hát jó , mondta ő, lemegyek veled, kiülök a folyosóra te pedig hagyd nyitva az ajtódat, ha baj van ott leszek.

Néha türelmetlen vagyok a gyerekekkel, mert szeretnék aludni, mégis jól esett, hogy éreztem valaki közelségét a beszűrődő fénysugarakon át, mit érezhet egy csecsemő akinek a lekében még csak árnyak árnyéka él?

Sátánosleves

Közreadnám ezt a családi-tradicionális receptet, amely szinte minden alkalomra kiváló fogás, amikor van egy kis víz , egy szívoszál és egy három év körüli széplelkű pasi kéznél.Legfinomabb ha homokozóvederben készítjük, de így télen lehet a fürdőkádban is csinálni.Elhelyezzük a szívószálat a vízben és elkezdjük fújkálni, amitől a víz bugyogni kez, mint a pokol bugyraiban ugyebár, minnél jobban bugyog annál sátánosabb.Ha van egy kis habfürdő akkor habzik is.Az ördög tudja miért ezek a receptek sose vesznek ki...

Apró örömök

Az ember lányát azért érik ilyenek, még ha az időjárás zordsága erősen melankóliára is hangol, ilyenkor sikerül életmben először olyan piskótát sütni ami két ujjnyi vastag és cseppet sem szalonnás, és persze a mai ,a legnagyobb lépés, hogy hazvezettem az autónkat ami már két éve a mienk és soha, még csak próba szinten sem ültem a kormánynál, ettől még persze nem lettem az utak ördöge, de mit nekem ködös , zimás , vacak tél! Ennyi elég, egészen elégedetten elvagyok...
pici hó azért eshene.

Ilyen az élet

Nem minden nap van az embernek szuperkreatív kedve, sőt olykor alig várom hogy elüsse az óra a nyolcat és elkezdődjön az esti fürdés lefekvés szertartás, ami során kilenc fél tízre kitör a nyugalom a házban.Nem is kitör, elomlik a nyugalom , begyűrüzik a függönyök ráncaiba, a félig nyitva hagyott ajtókon a sötét szobákba, csak három szoba van de mindegy, áramlik mint ez a bejegyzés, és mindjárt felélénkül a kreativitás bennem, és be szeretném fejezni a félig megírt levelekt, az elharapott mondatokat, a kézimunkát ami két hete készül Karácsonyra, a levest amiből csak a rántás hiányzik, és persze mindig itt ragadok a monitor előtt.

Áll a bál

Sajnos eljutottunk oda, hogy lassan másfél évesen egyik éjszaka rosszabb a másiknál.Három-négyszer biztos , hogy megébred Kincső, de rosszabb éjszakákon, mint mondjuk az utóbbi kettő, szinte félóránként.Foghatjuk a fogakra, mert az jó indok lenne, most jönnek az alsó négyesei, de átlagos éjszakákon, amikor jól alszunk,akkor is négyszer?
Álom-álom, kitalálom?Bizony, most két ilyen éjszaka után nekem jönne a szememre álom, és egyre jobban hajlok valamilyen spártai módszer bevetésére.Különösen a fiúk zúgolódnak, Ábel éjjelente töbször felriad:
-Ordít!!!!Anya vidd ki innen!!! -bizony tényleg Kincső a kiságyában tombol, és kimenekítem a mi ágyunkba.Itt sem talál szegény heves fogadtatásra:
-Anya ide ne hozd mégegyszer!!-így apa aki szeret terpeszkedni az ágyában, és Kincső reggelre ugyancsak perifériára szorít minket.Bár régebben Ábel is gyakori vendég volt, ilyenkor én kiszorultam a lábzónába, azaz a többiek lábához keresztbe.(Ilyenkor bevonultak a plüssállatok, a párnák, a takarók és az ágyunk olyan volt mint Noé bárkája)
Azt számolgatom , hogy lassan három és fél éve nem aludtam át egyetlen éjszakát sem...országomat egy jó alvásért!ÁÁÁÁ...

Itt a tél!

Hurrá!!!!Itt a tél!!!!

Lehet, hogy más nem ennyire lekes , de én nagyon...és persze Ábel is! Végre tényleg előkerülhet a szánkó, épülhetnek a hóemberek, és láthatom a kis csillogó zsebóraszemekt, ahogy futkos nagy fontoskodva egy marok hóval a kezében.
Aki pedig a nem lekes táborhoz tartozik,az Kincső, ki nem állhatja a téli örömöket, ő inkább a puha meleg takaróira szavaz a hótakaró helyett.
Egy dolog van, amit ő is szeret a télben, a Kesztyű!!!! Amióta felfedezte magának , idebenn is kesztyűben parádézik.

Hordozás

...komoly erőkkel neki is láttam a hordozásnak. Két dolgot állapítottam meg. az egyik , hogy az én pehelysulyú lányom is roppant nehéz ha a hátamra kötöm.Mozgolódik , és lazulnak a pántok, állandóan az az érzésen , hogy csúszik ki.Ez abból adódik, hogy a háti hordozást a you tuberól lestem el, és már a helyes technika megvan , a kivitelezés még nem standard.Elől keresztezettben meg akadályozza a szabad látási viszonyokat, arról nem is beszélve , hogy nyúlkál a számba, piszkálja a fogaimat.Hiába, egy fogovos gyereke.Fúrohangra ringatózott a pocakomban, most tessék.Sajnos az orromba is nyúlkál, pedig fülorrgégész nincs a családban tudtommal.Nekem viszont eletedt az orrom vére.
Amikor kis kezecskék nem hadonászank a képem előtt akkor bealszik. Míg idehaza dalocskák , és szopi és ringatások özöne sem elég neki, a hordozóban egyszercsak félrebillen a kis rózsaszín sapi, és már pfüüü, pfüüü...felrúgva nagy nehezen kialakított napirendet, miszerint itthon alszunk , délben ,és a ami a legfontosabb Ábellel egyszerre.Ilyenkor ugyanis éteri nyugalom szállja meg a házat, és bevallom engem is.Mármit ha alvás van, ám ma ugye erről szó sem volt.
Aztán ott van az a tény, hogy Ábel sétatempója kissé szaggatott, és nyilván Kincső is szeretne ilyenkor piszkálni botozni kavicsozni, kikéretőzik a kendőből de mire lebontom magamról Ábel elunja és elindul tovább.Újrafelkötni nem érdemes mert nemsokára megint leállunk valahol,egyik kezemben a kendő, a másikban Kincső rohanunk az elkóborolt nagyobb után.
Hát így megy ez.Vagyis így nem megy.
Ma szimplán rossz napom van, nyűgös vagyok, harapós , veszekdős, undok.Csalánra pisiltem.Bal lábbal keltem fel.
Jó lenne valami feloldozás.Valami más. Ami kilendít ebből a rossz körből.

Várakozás

Anya , minek tesznek karácsonyfát minden kirakatba, amikor még nincs is Karácsony??? -kérdezte a minap Ábel.Mérgelődve kérdezte, mert mostanában mindig morog morog, mint morgó törpe.(Én már nem akarok festő bácsi lenni, ha megnövök morgó leszek. Morgó törpe!) Ám ez alkalommal én is úgy érzem jogos a morgás.Ábel hároméveshez méltón nagyon várja a Karácsonyt, de úgy érzem a háromévesek szívós türelme néha komolyabb és felnőtebb mint a mi világunk november eleje óta tartó karácsonyozása.

Babakocsi

Ma délután épp a szokásos sétára indultunk volna, mikor is tenném be csemetémet a babakocsiba...Tenném én de hiphopp hova.Ejnye-no ilyen feldékeny lennék hát hova is tettem ha nincs a tárolóban , a kocsiban maradt tán?Node nem is autókáztunk tegnap, akkor az udvaron , ott sosem hagyom ennyire szétszórt nem lehetek...Nézzünk szembe a tényekkel , valaki lenyúlta.

Nem érzem magam úgy mintha nyakon öntöttek volna , a társasház udvarára az jön be aki épp akar, és többnyire akkor amikor akar,szóval a nyitott közös tároló nem egy szuperbizonságos hely.A babakocsit pedig eléggé leharcolta a két gyerek,Kincső meg már úgyis nagylány (ezekkel vigasztalom magam) de mégis hozzánk tartozott.Sokszor eszembe jutott hogy le kellene láncolni,mondjuk utána arra gondoltam, ugyan kisgyerektől ki lopna el egy babakocsit, ismét bebizonyosodott ,kissé naiv elképzeléseim vannak.
Rengeteget bosszankodtam mert kijárt a kereke, meg idomtalan volt, na tessék most mindjárt a világ legszebb, legjobb babakocsiját veszítettem el.Legalább így teljes lelkesedéssel adhatom át magam a hordozásnak.

Séta

Ma elkövettem azt a hibát , hogy engedtem.Az ember legyen következetes, mondják a szakirodalmak, nyilván nem véletlenül.Ábel mindenhova bicajjal óhajt menni, mert rájött , hogy sokkal kényelmesebb és gyorsabbb mint gyalog, és férfiember a sarki Abc-be is járművel megy.Oda már mi is bicajjal járunk,de a városbamenés fronton eddig tartottam magam, és nem véletlenül.Ugyanis völgyben lakunk, tehát innen csak mászással lehet kitörni.Ám legyen , gondoltam ma, lárifári, mi az nekünk , kemény gyerek ez , felteker.

Ez kissé naiv gondolat volt, látszik , hogy a pillanatnyi szórakozottság szülte.Hegynek menet , úgy hogy egyik kezemmel a dögnehéz babakocsit toltam, a másikkal a bicajt rajata egy rémnehéz hátomévessel, közben sűrűn szidtam a lakhelyünk domborzati adottságait.Most előszőr érzem úgy , hogy alföldön szeretnék élni, végtelen pusztákon!

Dodó és Bobó

Azaz a két rénszarvas, Ábel meséskönyvében amit nemrég kölcsönzött ki a könyvtárból (jelentem, nagyon kedves kis mese lenne, ha Szenteste nem a Mikulás hozná benne a Karácsonyfát..node sebaj, Ábel ugyse tud olvasni, én meg úgy írom át ahogy tetszik:) A történet lényege, hogy a két rénszarvas mindig , mindenen összekap, álló nap megy náluk a vita.Egy dologban azonban mégis egyetértenek, ha Mikulás szomorú, vagy bajban van ők a a legjobb barátai.
Esti mese közben rászólok Ábelre:
-Vedd ki a szádból azt a golyót, még lenyeled!!-és kihalászok egy Babilon golyót a szájából.
-De Anya!!!Kérem!!!
-Nem , mert nem oda való!!!
-Anya!Mi is olyanok vagyunk mint Bobó és Dodó, nem?Mindig veszekszünk!
-Nem mindig...de sokat!
-Akkor lehet , hogy rénszarvassá változunk?
-Bizony, te gyerekszarvassá, én anyukaszarvassá.
Szóval senki ne lepődjön meg ha holnapra rénszarvassá változom.

Kutyakő

Anya , ez miért macskakő? Kutyakő nincs?
Fogalmam sincs miért, vajon tényleg miért is?
Olykor az az érzésem , hogy roppant műveletelen vagyok...
Ám ha már itt tartunk , Kincső is egyre többet beszél! Szinte hihetetlen számomra egy kispasi után, aki csak két éves korára szólalt meg emberi nyelven, ez a pörgés amit Kincső művel.Tíz hónaposan járni , nem nagy kunszt , azt Ábel is tudta , de ez a szóözön! Úgy érzem most még a papagáj korszaknál tartunk, sokmindent mond de nem értelmez, csak utánoz.A halandzsa szavaknak is magyar dallama van, de még bármi kikerekedhet belőle.Az Anya, Apa, Ábe, Mama, tessék, kukucs,jó, kakas ,cica, cici, tej, alma stabilan és sokszor rendeltetés szerűen merülnek fel.Bár Csaba szerint a nők korábban kezdik, és később fejezik be a szövegelést. Ám legyen!

Könyvtár

Ma végre eljutottunk a könyvtárba, és hihetetlen sikerült akkor menni amikor nyitva volt , sőt a gyerkőcök nagy egyetértésben bevonultak.A gyerekkönyvtár nagyon kis barátságos itt,vannak játékok az apróknak, amik szerintem arra szolgálnak , hogy a pakolós csajszi figyelmét a polcok módszeres és fölöttébb gyors letakarításáról elvonják.Ez meg is történt, így a játékospolc tartalma vándorolt percek alatt a földre.Ábel ki is választott két rém ronda Mikulásos könyvet, de annak örömében , hogy ő nem pakolt le semmit fölöslegesen, sőt amit lepakolt azt visszatette, rábólintottam , kölcsönözzük ki ezeket.Ezután levonultunk a könyvtár aulájába, és amíg bemutattam a könyveket a könyvtárosnéninek ,gyermekeim békés egyetértésben legelésztek a húsoslevelű örökzöldek tövében.(Épp most szedtem ki két kövér lapit a farzsebemből...)Az igazi gond az öltözésnél kezdődött , mert amíg az ordító csöppre póbáltam a kabátot rábuherálni , Ábel pólóban kirohant az ajtón és eltűnt a színházkert fái között. Közben már mindenki minket bámult, Kincső épp levette a kabátot és a sapkát amit öt perc kínlódás árán adtam rá,határozott neeem felkiáltással megindult Ábel után a parkba. A kabátok halomban , a könyvek úgyszintén,és közben az az érzésem támadt, hogy nem vagyok épp ura a helyzetnek.:)

Lehet , hogy az olvasás szeretetének plántálása még ráér egy kicsit?

Rajt!

Csak rászántam magam.

Elég nehezen ment.Sokat töpengtem , arról , hogy legye-e blog, vagy nem legyen , és ha lesz ,miről is írjak benne...

Gyerekkorom óta szerettem bekukucskálni a kivilágított abalakon. Szerettem nézni , hogyan mozognak, tesznek vesznek , tévéznek számomra idegen családok, lestem hátha elcsípek valami személyeset egy mosolyt, egy puszit, egy pofont.Volt alkalmam egy hetet Hollandiában tölteni, és kissé meglepődve tapasztaltam hogy hálószobám ablakát nem borítja függöny.Szép nagy egész falfelületnyi ablakon szemléltem az ágyamból az utcát, és az utcán járkálok engem.Mint kiderült , azért, mert a jóravaló házigazdáim nem érezték hogy bármi titkolnivalójuk akad, hozzájuk bárki benézhet, reggel, este.Nohát, számomra ilyen mások blogjainak olvasása, virtuális függönynélküliség , kukkolás, ha éppen úgy tetszik.Egy kicsit pótolja a valóságos kapcsolatokat, a valóságos párbeszédeket, de néha reményt ad , hogy másoknak is vannak hasonló gondjai, hasonló örömei, és hasonlóan rossz napjai...