2009. augusztus 9., vasárnap

Erőszak

A kórházi tatózkodás során,Kincső szeretettel látogatta a játszószobát,s amíg ő vígan építette hatalmas tornyait, én bepillantást nyerem a modern rajzfilmek világába.
Az első elkeseredés után inkább a szánalom érzése kezdett dominálni, miszerint szegény kölkök akinek ezt kell nézni.A jeles művek érzelemgazdagságára,ötletdússágára, és nívós kivitelezésére nem vesztegetek időt, de a szókincsére igen:meglakolsz, megöllek, kicsinállak, porrá zúzlak,felaprítalak!
A hősök kilencven százalékban fénykarddal aprították egymást, és leesvén mondjuk egy emeletes ház tetejéről simán felkeltek, és tovább küzdöttek.Nagy bogárszemükben egy mosoly árnyéka, egy kedves gesztus sugara nem villant át, de mérgesen , haragvón szűkült össze, az arcuk fintorba vagy jajgatásba torzult olyankor.
Aggasztott engem ez a képi nyomor, ezek az erős de szerethetelen figurák.Talán még jobban nyomasztott, hogy nem értettem a történeteket.Nem láttam át hogy ki miért küzd, ki a jó, és mitől más ő mint a rossz?
Aztán hazajöttem megnéztem a Rosenkrantz and Guildernstern are dead cimű filmet és előkaptam Shakespearet.A Machbetet konkétan.Mennyire zseniális darab!És mekkora halottgárdával dolgozik! Egy modern amcsi akciófilm kutya füle ehhez képest.
Meg kell jegyeznem talán emberi sajátosság , hogy szívesen látunk agresziót a színpadon, a filmekben.Nem mondhatnám , hogy bezzeg a régi szép időkben, mert bezzeg akkor is.Ami mindenkit odaszegez a képernyő elé , azt pont az erőszak.Mint a balesetet szenvedett társaink köré csoportosuló embertömeg.Látni egy kis vért?Ki nem akar?
Gyerekkorom érdekes emléke mikor felrobbant a szomszédban a partongyár.Mi gyerekek izgatottan lógtunk a kerítésen és vártuk ,hogy hullákat , csonkolt kezeket lássunk.Pedig soha tévét nem néztem , razfilmeket, mást sem.Tulajdonképpen azért jártam vívni is, hogy az orvosi egyetem ablakain belesve, hátha látok tetemeket.Nem láttam ugyan soha, de minden nap belesetem, hátha.
Egyszóval hazugság lenne azt mondani hogy a világ gyerekként cukormázba van mártva.De eljutott oda a média, hogy erzen az ősi témán kivűl nincs már más mondanivaló???

Nincsenek megjegyzések: