és igazából...

..egész jó kedvem van, ha nem is hiajja, de csuhajja, de végülis jó.
..s ezt az sem árnyékolta be, hogy tegnap éjjel kettőkor az ágyamban fetrengve eszembe ötlött, hogy jövő hétfő, az a hétfő,amikor el kell kezdenem dolgozni, holott...
..holott nem kaptam még meg az Ántsz engedélyt, és meghet egész jól elvagyok itthon,ennek pesze semmi köze az Ántsz-hez, ezt csak úgy mondtam.
..holott NCs nincs itthon, és hiányában nem tudok aludni,pedig régen minden másnap ügyelt,megszokhattam volna, mégsem szoktam.Ebben a házban viszont nem félek , tényleg, nem a félelem miatt nem alszom,csak mert nincs itthon.Sajnos enni sem tudok, az elmúlt öt napban alig ettem valamit.Nics kedvem enni egyedül.

..pedig mostanában sokat..veszekedtünk.
vagyis, nem konkrétan , hanem gondolatban.Konkrétan, vele nem érdemes veszekedni, nem tűri a kritikát, hát én meg nem vagyok kritizálós.
Meg nincs is mit.Nincs.
Ő tökéletes.Számomra mindenképpen, néha rémisztő de nem tudom a szemébe vágni:te trehány, ilyenolyan.Nem trehány, és nem ilyenolyan.Pláné nem.Trehány az én vagyok, és ilyenolyan is.Pláné ilyenolyan.
Ő különben sem anyukát keresett, hanem cimborát, kollégát akit érdekel a szakma, a filmek, az irodalom és...persze ő maga, és engem pont ezek érdekelnek, közös az érdeklődésünk...esténként ha nem vagyok fáradt, szívesen töltöm az időt vele, odaülök mellé és végighallgatom.
Mostanában nem voltam rá kíváncsi.
Nem azért mert másra vagyok kíváncsi, hanem azért mert senkire nem vagyok kíváncsi,mert..mert nagyon szűkre szabtam a világot magam köré, minden nagyon ütésbizos és gyerekzáras, a balesetek miatt ugye.
Kincső persze a szomszédba jár leesni az emletes ágyról, és kitörni a kezét, tehát sakk-matt.Semmi sem kivédhető.
Hülyeség.Kicsit engednem kéne magamnak is magam lenni.Nem minden percben a gyerekeim legtökéletesebb, mindig vidám anyucija.Esténként elővenni a könyveimet, a kedvenc filmjeimet,nézni ki a fejemből, verset írni, rajzolni, talákozni a barátaimmal, kocsmázni és inni.Semmi baj nem lesz senkinek ha rendeljük a pizzát és nem én sütöm, ha Marika vigyáz rájuk,s én elmegyek NCs-vel moziba, csókolozni, vagy akár cipőfűzöt venni mert három hete a jobb lábbelimben nincs cipőfüző.Mondjuk nem zavar.De zavarjon.
Az hogy játszanak a bizsuimmal, hogy nincs olyan pólóm ami nem lekajált és pecsétes, hogy a gimiben vásárolt farmerjaimat hordom.De.
Tudom hogy tudja, zavarja de elviseli a trehányságom, a tilosban parkolások, a újságok közül előkotort közreműködői szerződés, a pontatlanság, tologatás, a complience teljes hiánya.Tudom , hogy tudja ha elküld uh-ra nem fogok elmenni, és a gyógyszereket sosem szedem be.Ki se váltom őket.A telefon mindig lemerül, a hűtőben biztos van nagyon durván penészes tejföl, nem használok ékezeteket, központozást, és betűket cserélek.Rossz zoknikat párosítok össze, és ha öt napra megyünk csak négy alsógatyát pakolok neki.
A negatívumokon n em tudok, nem is akarok változtatni.Jóban vagyok a defektjeimmel.
Mégis hinnem kell magamban.A pozitívumokban.Amit most itt nem részleteztem.vajon miért?
..és vasárnap lesz a szülinapom.Vasárnap hazajön, és.......jó ajándék lesz.