Hétvége, hétvége

Ami egy kiadós, és azt hiszem utolsó Baltonozással indult.
Ennek meg is lett az eredménye,Ábel szombat reggelre belázasodott.
Így kényszerű háziőrizetben töltöttük a hétvégét.
Ennek is meglett az eredménye, végre kitakarítottam a fürdőt, apa pedig a tárolónkat.Ez kb tavasz óta szerepel abban a bizonyos ötéves tervben.
Készült továbbá szilvás gombóc, és nudli minedenki nagy örömére, mert ahhoz anya csak akkor lát hozzá ha akad segítsége, aki gondosan végiglisztezi a konyhát, húspotyolóval szétlapítja a szilvákat, és végül elmosogat, úgy hogy a mosgatóvíz becsorogjon kávéfőző, és konyhapult mögé...Hiába egyedül semmi nem élveszetes....
Végül pedig levezetésként apával lehetett malmozni, anyával meg festegetni...

Végetért

Bizony , kezdünk leállni a szopival.
Azaz végetért egy lassan négy éves periódus amelyben folyamatosan szoptattam valakit.Igaz a két kölyök között között volt egy négy -öt hónap szünet, mert Ábel magától hiszti és erőszak nélkült leszokott.Állítása szerint nem finom, és én elhittem neki.Nekem már a szagától is felkavarodik a gyomrom.
Úgy véltem eddig, a leszokásnak erőszakmentesnek kell lenni, a gyerekek kérik , ami nekeik kell, majd leállnak vele.
Kincső viszont erősen addiktív alkat mint én, szerintem ő öt éves koráig elcummogna.Azt hiszem engem nem is zavarna, annyira.
Viszont elezdtem szedni egy fogamzásgátló gyógyszert, amit szopi mellett is nyugodtan, szóval én nyugodtan szedtem.Az viszont erősen nyugtalanít, hónapok óta vérzek tőle, émelygek,étvágytalan vagyok és fogyok.A doktorbácsi szerint aki nekem ezt felírta, nem a gyógyszer hibája , hanem szerinte nem kellene ennyire hosszú ideig szoptatnom Kincsőt.Mondjuk ha én írtam volna fel, nekem is ez lenne a véleményem, khm.
A három napos ottonlét viszont meggyőzött arról , hogy Kincső köszöni megvan szopi nélkül.Gondoltam kihasználom ezt a hullámot, és elhajókázunk a leszokás vizeire.Egyenlőre viszonylag nagyobb elnállásba nem ütköztem.
Persze, persze elmegyek laborvizsgálatra, meg kontrollra a nőgyógyászatra, ez is szerepel az öt éves tervben...

Icipici házban, icipici lány

Jól tudom ostobaságnak tűnik, de mégis úgy döntöttem megtartom ezt az icipici házat, ahol icipici lányka voltam.

Mostmár nagylányként úgy vélem az embernek kell legyen valami emléke, valami sajátja valami alapja, kell és kész.

Mégis ebből a távolságból nagyon nagy teher, mint anyagilag mint érzelmileg.

A képek magukért beszélnek, kinek nem kéne az icipici ház????

Otthonról hazafelé

Gyerekkorom városát szoktam otthonnak nevezni.
Időnként hazajárok, mint a holt lelkek.
Évek óta , pontosan kettő éve nem sikerült.
Ma éjjel azonban hazamegyek, nem csak álmaim útján, hanem az országúton, mert dógomvan.Reggelre ott kell legyek.
Ez lesz az első gyereklepasszólós közös nyaralásunk, mert ügyetintézni nem viszem őket,nekik is nyűg lenne , nekem is ha hivalatról hivatara rángatnom kellene őket.Azért a férjem elkísér nehogy ellopjanak az éjjeli manók.
Meg nincs is senkim már otthon aki várna , elfeljtették lépteim a járdák, és arcom élét a folyó ha feléhajolok.A rokonaim nem élnek már,vagy már rég nem ott.Vajon milyen lesz , újra látni?Megváltozott , megöregedett?
Egész apró remegés fut át rajtam , mintha régen látott titkos szeretőm adott volna nekem randevút, az éj lepele alatt.Ennek persze ki tudna elnállni...

Női fegyverek

Mert bizony vannak olyan fegyverek amik nem erőszakosak, de bárkit le lehet velük győzni.Vagy meggyőzni.Vagy elolvasztani.

-Kincső a mindenedet, ha mégegyszer hátralököd az etetőszéket, végeztünk a vacsorával.Mehetsz a szobába vacsora nélkül!Be fogod törni a fejedet is!Érted???-mondom én mikor már harmadszorra kapom el a hátrazuhanni készülő széket, gyerekestől.Már harmadszorra,és bizony a kórházi tartózkodás nyomai még frissek a lekivilágomban,bizony emelt tónusban.Ordítva, na.
Egy darabig hallagat aztán elgondolkozik, mint aki átérzte a bűntény súlyosságát.Aztán felderül a kis arca, szelíd lesz és sugárzó.
-Cijja anyu!Szép vagy anyucikám! Olyan puha a kezed!
Hirtelen azt sem tudom sírjak-é vagy röhögjek.Biztos gyönyörű lehetek amikor ordibálok vele.Aztán magamban elégedetten megadom a pontot.Lehet hogy előbb utóbb fejereesik, de egy valamit már remekül tud.Használni a női fegyvereket.
A férfiak dolga a lázadás, a mienk nőké pedig,hogy szépen szelíden minden úgy legyen ahogy akarjuk.

Erőszak

A kórházi tatózkodás során,Kincső szeretettel látogatta a játszószobát,s amíg ő vígan építette hatalmas tornyait, én bepillantást nyerem a modern rajzfilmek világába.
Az első elkeseredés után inkább a szánalom érzése kezdett dominálni, miszerint szegény kölkök akinek ezt kell nézni.A jeles művek érzelemgazdagságára,ötletdússágára, és nívós kivitelezésére nem vesztegetek időt, de a szókincsére igen:meglakolsz, megöllek, kicsinállak, porrá zúzlak,felaprítalak!
A hősök kilencven százalékban fénykarddal aprították egymást, és leesvén mondjuk egy emeletes ház tetejéről simán felkeltek, és tovább küzdöttek.Nagy bogárszemükben egy mosoly árnyéka, egy kedves gesztus sugara nem villant át, de mérgesen , haragvón szűkült össze, az arcuk fintorba vagy jajgatásba torzult olyankor.
Aggasztott engem ez a képi nyomor, ezek az erős de szerethetelen figurák.Talán még jobban nyomasztott, hogy nem értettem a történeteket.Nem láttam át hogy ki miért küzd, ki a jó, és mitől más ő mint a rossz?
Aztán hazajöttem megnéztem a Rosenkrantz and Guildernstern are dead cimű filmet és előkaptam Shakespearet.A Machbetet konkétan.Mennyire zseniális darab!És mekkora halottgárdával dolgozik! Egy modern amcsi akciófilm kutya füle ehhez képest.
Meg kell jegyeznem talán emberi sajátosság , hogy szívesen látunk agresziót a színpadon, a filmekben.Nem mondhatnám , hogy bezzeg a régi szép időkben, mert bezzeg akkor is.Ami mindenkit odaszegez a képernyő elé , azt pont az erőszak.Mint a balesetet szenvedett társaink köré csoportosuló embertömeg.Látni egy kis vért?Ki nem akar?
Gyerekkorom érdekes emléke mikor felrobbant a szomszédban a partongyár.Mi gyerekek izgatottan lógtunk a kerítésen és vártuk ,hogy hullákat , csonkolt kezeket lássunk.Pedig soha tévét nem néztem , razfilmeket, mást sem.Tulajdonképpen azért jártam vívni is, hogy az orvosi egyetem ablakain belesve, hátha látok tetemeket.Nem láttam ugyan soha, de minden nap belesetem, hátha.
Egyszóval hazugság lenne azt mondani hogy a világ gyerekként cukormázba van mártva.De eljutott oda a média, hogy erzen az ősi témán kivűl nincs már más mondanivaló???

Kórházi vizit

Vannak olyan egyedek akikúgy lépnek át a felnőttkor küszöbén hogy nem volt még gipszben végtagjuk.

Nem akarok ujjal mutogatni én ilyen gyerek voltam.

Ez vagy annak az eredménye hogy ez az áldott jó kislány, vagy annak hogy anyámék egyke révén fokozottan ügyeltek a testi épségemre.Vagy szimplán mázlim volt.

Kincső még nincs két éves máris a legszebb gipszben pompázik közel s távol.

Íme az eset szép históriája.

Csemetém felmászott az emeletes ágyra.

Nekünk nincs ugyan emeletes ágyunk, de sebaj.Talált a szomszédban.

Esni csak stílusosan szabad, ívesen, és fejre.

Ezután úgy véltem az ágy belmagassága, a csattanás hangja, és gyerek panaszai egy irányba mutatnak: traumatológia.

Kincső gyakori vendég a traumán, mert gyakran kiugrik a könyöke.Inkább gyakori vendég volt, mert apuci már remekül vissza tudja tenni, így nem hurcolom oda , ha nem muszáj.Most viszont úgy véltem muszáj.

Trauma felvétel, röntgen futólépésben.A röntgenszobában elájult ezért futás fel a neurológiára .Onnan futás le vissza a röngenosztályra , a Ct szobába.Szörnyű volt.Az ájult gyereket beszippantotta a gép.Az ájult gyerek erre felébredt és kimászott.Ennek mindenki örült én, apuci,és a Ct-s nénik is üdvrivalgásban törtek ki.

Megnyugodtam, megúsztuk, csak a jobb csuklója törött el, ún zöld gyally törést szenvedett.Biztos ami biztos ott fogtak, 72 órás megfigyelésre.

Erről akartam írni tulajdonképp.
Hogy ma és itt, a sok szitok és per, és gyalázkodás után, számomra minden pozitív volt.Gyorsak voltak, segítőkészek, kedvesek és nagyon tapintatosak.A panaszainkat komolyan vették, a kórházi ápolást pedig lazán. Nem voltak fölösleges körök, jöhettek látogtók, mi is sétálhattunk a folyosón.Az anyukákat embernek nézték. Nem utasítottak hanem kértek, a gyerekekkel pedig kedvesen nyugodtan kommunikáltak.

Egyszóval ha erre jártok , nyugodtan törjétek össze magatokat.

Amelyben a főhős megmértekezik

Ma szülinapi bulin voltunk.
Megkockáztattam egy pisilést, gondolván a gyerekek kibírják nélkülem azt 3 percet amíg eltűnök a színről.
Míg kisebbik csemetém épp jót ivott az ünnepelték bidéjéből én kiszúrtam magamnak egy szobai mérleget.
Odakint természetesen az anyukák közt a fogyókúráról folyt az élénk csevely,gondotam hát legyünk tisztában a tényekkel.
Megdöbbenve vettem észre , hogy a súlyom első számjegye 4-es volt.
És a lélek súlya?Ha lefogyok az is csökken?