Srácok, kicsi már ez a medence

Észrevette-e valaki , hogy a két kép között eltelt egy év???
(most és egykor sorozatom egyik újabb termékét láthatjuk)

most és egykor

Ha nem nőnének, észre sem vennénk , hogy telik az idő...

Vajon egy két év múlva felrakhatok-é ide, egy Szenmihályhegy reloaded képet, persze újabb másfél éves gyerekkel annak rendje és módja szerint.??

Node ne szaladjunk annyira előre...most inkább visszatekintek.

Szenmihályhegy tegnapelőtt, és három esztendeje.

Egy újabb hely ahol nem véletlenül épült templom...

Suhogós szoknyák

Gyerekkorom egy ski-fi regnyében olvastam, hogy a jövő társadalomképe, efféle:eltűnnek a különbségek, de eltűnik a szőkeség, a kék szem, a vörös haj a fehér bőr.Mindenki egyformán kreol.Eltűnik persze a gonoszság,a kapzsiság, a hatalmi harc, mindenki jóságos, kedves és marhára sótlan.No persze ez csak irodalom.Jó lenne?Magam sem tudom.

Mundrát hetek óta hordja hozzám fogászatra a családja.Nem tudom miért engem választottak, de ők is vásárhelyiek mint én.Lehet , hogy ezért.
Ahogy beül a székbe lefolyik a suhogós szoknyája, megigazítom mindig a bő színes anyagot.A copfjába gonosan piros szalagot fon az anyukája.
Szabályos mandulaszeme van, röppen utána a két copf, ahogy kiszáll, suhan a szoknya.
12 éves.
Jövőre férjez adják , hazamegy valószinűleg Romániába, és elkezdi a családi életét.
Sosem fejezi be az iskolát, nem fog autót vezetni, nem tanul szakmát.
Gyereket szül , sikít közben persze, szoptat, veszekszik, kiabál, de fenntartja a családot.
Továbbviszi.Évezredek óta így megy ez.
Csak így mehet.
De ő tudja, honnan jött és hova tartozik.Nem határozza meg a határ, ország, állam, ő régebbről való, és messzebbre tekint.

Örvendek, hogy mások vagyunk.
Hogy van még különbség.
Nem minden egyforma, szürke.
Nem kívánom az ő sorsát, mégis jó , hogy belibben egy pillanatra az enyémbe, olyan mint a rendelő rideg, halványzöld világában a rikító, színes szoknya.

Melyben kiderül, olykor nem könnyű

Azaz:NEHÉZ.
Egy ideje, igen.
A születésem pillanata óta, vagy később kezdődött?
Na jó,nem magamról akarok most írni, hanem arról , bizony olykor elveszem a nevelés útvesztőjében.Egyszer mr említettem a laza és felelőtlen anyukák táborát erősítem, de a kalózos játékban én vagyok a kapitány.A családban meg a harmadik gyerek.Ennek vannak előnyei, de nagyon sok hátránya van.
Vannak időszakok amikor Ábel megzakkan, és nagyon rátör a lázadás. Konkrétan támad a hatalom ellen, és a hatalom itt én vagyok.
Két kérdés merül fel, most akor cimborák vagyunk, és mint jó cimbora ráhagyom, vagy anyuka vagyok, és jól ledorongolom?
Persze , hogy anyuka vagyok, de használ-e a megöntözés, s pártos honfivér?
Úgy gondolom a lázadás, annak a jele , hogy keresi a határvonalat ahol én még szeretem, és elfogadom.A lázadás jelenléte az én szeretet hálómnak a gyengülését jelzi.Azt, hogy benne bizonytalanság áll fenn, szeretem-e őt és akarom-e, így is.
Lázadni kell, itt a helye és ideje, ám nem mindegy , hogyan.A durváskorás, a dobálózás,a verekedés, a tesóbántás, a rugdosás, nem elfogadható,még a cimborának sem, nemhogy az anyukának.Merthogy egy dolog, hogy ő az erősebb és megkaparintja a játékot, de a szegény áldozatot utána illene békén hagyni, nem megrugdosni, megtépni.Vannak dolgok amit tiltanom kell..
De , néha nem tudok semleges maradni.Ha érzelmileg belevon , oda a jól felépített haditerv, akkor én is huzavonázok, kiabálok, azt közvetítem fele, hogy ellene vagyok, amitől, nő a harag a feszültség , és újabb támadás várható.
Ne vagyok egy szakirodalompárti alkat,nem olvasom a hogyan neveljük csemetéinket jellegű könyveket. Vagyis egyet sem olvastam,eddig.
Ha bárki tud jót ajánlani ,akkor hajrá.Lehet hogy ráfanyalodom,mert néha úgy érzem ebben a kérdésben szegényes az eszköztáram.

A rozsdafarkú, a tavasz, és egy kis nyugi

Egy rozsdafarkú család fészlelt a villanyóránk tetejére.
Már tavaly is megtiszteltek minket, és úgy látszik bejött nekik a hely mert újra itt vannak.Szép kis fészket raktak.
Tegnapelőtt kibújtak a kis rozsdaafarkú csemeték, és vékony kis hangukon rikoltozzák, pííí, éhhess , píí, fázik.
Az én csemetéim meg végre láttak kis tojásokat, mert igen, székre állva belátni a fészekbe, tisztes távolról persze, hogy ne zavarjuk az idillt.
És ma láttuk a kis borzas fejecskéket amint hangosan pííznek.
Tehát mostmár biztos, a madarak tojásból bújnak ki!
No persze nagy a világ, sokminden tanulnivaló akad még benne...
Pölö az , hogy hogy hívják anyát, meg azt, hogyan kell kimondani az RRRRR-betüt, mert jépa, jetek, mogyojó, és azt is , hogy nem rugdosunk, és tépjük ki egymás kezéből ami épp benne van...
Ám,ne legyek ilyen elégedtlen , ha van két kis madár tudósom..

Harcolunk a lázzal

Nem mondhatnám hogy feltöltődve vágtatok vissza a pörgésbe, inkább talán a doktornénihez vágtatunk holnap reggel.

A hosszú hétvége izagalmasnak igérkezett, mert Tokajban jártunk.

Izgalmasnak is nevezhetném amennyiben az ember gyereke az ország legtávolabbi pontján betegszik le.

Mi a teendő ilyen esetben?

Össze lehet veszni a pasival, hogy minek jöttünk ide, mikor olyan jó volt nekünk otthon.Esetleg lehet magunkat is okolni mert már tegnap olyan sápadtnak tűnt , észre illett volna venni.

Hotelösszehányása után mi az a pont ahol már szólni kell a személyzetnek?

Szerencsére, és néhány kellemetlen tapasztalat után, már van nálam, panadol, nurofen, germincid-c.cataflam cseppek is.Ám ezek használata ellenére sem érünk el lázcsillapító hatást vigyünk magunkkal egy orvost is.Aki szükség esetén beadhat demalgont, szuri formájában.
B pont kilőve, mert két éve egy ölklömnyi csomó lett Ábel lábában a demalgon után,azóta az apja soha többet nem szúrta meg. Igen ha hétvégén van ennyire szarul ügyeletet hívok, vagy beteszem a kádba hűteni.

Ülőfürdő gyakorlás , zuhanyzóban.

Mivel ez nem túl effektív sűrgősen hazajöttünk.

Ülőfürdő gyakorlás itthon kádban.

Éjjel kettőkor, fürdés után mi következik, amennyiben a lurkónak lement a láza? a vacsora!És vacsora után ?Esti mese!De fiam éjszaka van!De anyu hiszen csak most fürödtünk nem?

Midenesetre örvendek , hogy a láz megrémült a víztől és elmenekült, remélem behúzta maga után az ajtót, és nem jön vissza.

Én meg megyek aludni....