Süt a Nap

"Költők írhatnak róla és..egyéb haszna is van."

Legalább annyi hogy a jókedv morzsáit csempészi a kabátzsebembe.
Aminek kiszakadt a bélése.
Úgy érzetem magam mint egy bűvész, beteszem, kulcs, hoopá, egy pillanat és semmi....
A kulcson kívül eltűnt benne egy tilosban parkolás bünti, 2000 forintos, egy malackás hajcsat-az szúrta a combomat, egy előke-vagy nyálazó, egy pár hivatalos levél, egy két, gesztenye, és csokipapír-maroknyi aprópénz, 10000-s sajnos ilyenkor semtalál az ember...
..és még ki tudja mi minden, ami már ott is marad, mert igen , bevarrtam a zsebemet.

Őszölő

Elég gyilkos hangulatban vagyok, azért lett ez a cím.
Azaz igazi őszi hangulatban.
Normális ez ilyenkor, hiszen ősz van?
Nem tudom.
Két hete megtámadta gyermekeimet egy köhögős kór, és itthon ülnek, aza Ábel nem megy oviba.
Tehát engemet bosszant.
Biztos nehéz négy évesnek lenni, gondolom, minden szakember ezzel jönne nekem, de azt ki elemzi , milyen a nehéz gyerekkort élő négy éves anyukájának lenni.
Én most úgy érzem ez is megérne egy tanulmányt.
Meg itt van ez a fránya vírus is.Nem én nem azon problémázok , hogy elkapjuk, mert én gonosz szülő vagyok , és már rég beoltattam a kölköket.Hanem azon , hgy Ncs munkaköre az oltásokat beadni, tehát nem sokat látom mostanában.
Vagy nagyon fáradtan látom, ami szinén nem növel a pontértéken.
Egyébként én is idegesebb vagyok, mint kéne, tudom, de a napfény akut hiánya, meg a négykori sötétedés....és sajnos Ábel utál kézműveskedni, nem szeret rajzolni, hosszasan diázni, színezni, és dísztárgyakat fabrikálni,ha nem futkoshat minden nap kb három órát intenzíven levegőn akkor itthon szabály szerint tör zúz.Készíthetnék lajstromot az az elmúlt két hét összetört tárgyairól, (ha így folytatjuk tavaszra egy tök üres lakásban fogunk üldögélni)...de minek....
..az első pontban anya idegei szerepelnének :)

Köztünk élnek

Ábelt érdekli a történelem.
Tulajdonképpen eléggé militáris akat.A játékainak jelentős része, katonás, fegyveres.Várat épít, aminek a kapitánya.Jönnek a törökök. Nálunk gyakori vendégek.Ábel a gardróban vív meg velük, a majd a nappalin keresztül az ajtó felé szorítja őket.Szar lehet nálunk töröknek lenni. A győzelem esélytelen.
Olykor vadászik.A hinatóra hátrafele ül fel, nyílpuskával.Hiába említem neki , hogy előre néztek őseink, csak a nyíllal fordultak hátra, szerinte lárifári.
Az udvaron ha a cimborák összeverődnek, csata van.A lányok ellen, többnyire.
És... hát a fegyver-kaptár.Egy fonott láda amit azért vettem..nos , szóval hogy ..ismeritek a takarítás azon módját amikor az ágy alá söprünk mindent..na ezt a ládát arra a célra szántam.Ábel viszont igényt tartott rá, és kisajátította.Csak fegyverek lehetnek benne, van nyíl, nyílpuska, puska, pisztoly, botok, és lövedékek, korona, és lószerszámok.Ami kell.Csak a legszükségesebbek.Mivel a R-el gondjai vannak, inkább kaptárnak nevezi, mint raktárnak.
És van egy őz koponya is.Azt ráteszi, dísznek.
A fegyverraktárban rend van.Állítom példás.Minden este gondosan bepakol.
Ábel lelkes rajongója Jankovicsnak, minden rajzfilmjét kívülről fújja.Nekem sosem tetszettek, ezt gondoltam pont a Csodaszarvasról, hogy ez még felnőtt fejjel is túlterhelt, és nehéz, és érthetelen...Nem értem mit eszik azon , hogy mikor hova mentek őseink, kis porfelhő alakban,és miért , szerintem ő sem érti igazán, hanem érzi, hogy e pompás seregek, víg magyarok, akik vígan hajigálták egymás fejéhez a csontokat, viccből , nem másból, remek életet éltek, lovagoltak nyilaztak, és vadásztak, és harcoltak.Öltek és gyújtogattak, ja igen.
Ehelyett mi oviba megyünk, az élet kemény és igazságtalan itten...
Őseink köztünk élnek, így szól a jeles rajzfilm dala, Ábel ezt rém komolyan gondolja, és várja , hogy az autók között, feltűnjön István király karöltve Gizellával,Koppány vezér felnégyelt teste pedig itt virít, fenn a vár fokán.Ábel számára a mesék világát ezek a hősök népesítik be, Hunor és Magyar,Árpád vezér, Géza fejedelem, és Mátyás király egészen bejártosak a gardróbba(mivel ott zajlanak a csaták).
Hát így állunk.
Furcsa mégis úgy gondolom, ez is csak erőszak,mégis más mint egy divatos és népszerű animáció.Olykor értelmetlen, olykor véres, és igazságtalan, de ez a miénk.Örököltük, hordozzuk, hisszük, értjük.Vele együtt ezt a sorsot.A búsat.A magyart.
A többre, jobbra, másra hivatottságot, ami belefullad a helyi intikákba, megáradt patakokba.Vadkanokat akik felöklelnek, szabadságharcokat amelyeket leveretnek, és egy eladott országot , századonként másnak eladottat.Mégis jó érzés arra gondolni, azokra az anyákra akik akkor öleltek, akik a kezet kéznek, a szemet szemnek mondták.Nem kell hozzájuk bonyolult lexikális tudás, akik egy 4 éves szívében is igazi hősők, és hősnők.Valahová kell tartozni. Tudom, hogy érted, s bár a fegyverkezést,s csatákat nem kedvelem, nekem is ők a hőseim, az én szívemben is élenek.Itt, köztünk.
Innen már hova fújjon a szél?(engem , s téged Ábel)

Kicsit pesszimista

Nem értem mire megy el az idő.
Mert ugye nem dolgozom, azaz nagyon keveset dolgozom(hasznos pénzkeresettel töltött órák száma, tehát minimális)
A lakásban viszont kupi van.(nem takaritok)
Általában álmos vagyok.(nem alszom)
Ebéd előtt improvizálok.(nem főzök hosszú , időrabló kajákat)
A konzi könyvet még mindig nem kértem vissza(nem tanulok)
Akkor meg mi a fenét csinálok?????
Tulajdonképp, nem tudom, de elfáradok benne....

Szundi

Gyerekkoromban anyu ébresztett ha menni kellett.Oviba.Suliba.
Az egyetemre persze nem jött velem anyu, kénytelen voltam vekket venni.
Jókor persze, mert nem túl gyakran keltem fel rá, legalábbis azért nem , hogy előadásra járjak.Meg aztán akkoriban vált álalánossá a mobil láz, és boldog boldogtalan csörgött, csipogott hallózott.Engem sem került el.És igen, volt benne ébresztőóra.Azt hiszem ezért szerettem a telefont-az öt perc szundiért.NCs persze sosem kelt fel rá, mert neki aztán nem kellett végképp előadásokra járnia, vagy legalábbis úgy tett mintha nem kellene.
Különben , én bárhol és bármikor tudtam öt percet szundítani.A buszon, két széksor között a földön guggolva.A vonaton , miközben valaki lelépett a kabátommal.A pályaudvaron, diszkréten.A nagyelőadóban, észrevétlenül.A szemináriumi teremben, bosszantóan.A saját szobámban , miközben a szomszédos szobában full hangerőn ment a dugás, az arab ricsaj, vagy A -buli.Az álmatlanság nem ismerősöm, pont úgy nem barátkozom vele mint a fogyi tippekkel.
De most sem zavar a fúrógép, a légkalapács, a szomszédból átszűrődő hangok.Tudok aludni fényben, homályban, melegben és hűvösben-mondjuk mostanában inkább itthon alszom , az ágyamban,máshova nem jutok el.
A gyerekek felűnése így eléggé kikészített mert éjjel hússzor felébrednit ,akarj be, szopi kell, anyu kell, csak anyu, de csakazértis, igen persze.Megszoktam ezt is.
De rákkatantam a délutáni alvásra.Igénylem mint a jóllakott ovisok.
Ezért is aggaszt, hogy Ábi nem nagyon akar már délután aludni.Ha alszik is akkor sokat , túl sokat és éjjel nem bírom ágyba parancsolni.Másnap meg oviba mennénk, ugye.Az oviban viszont nem alszik el, és délután ötkor már vonaglik, estére meg teljesen gyagya.Ha hazahozom itthon alszik , Kincsővel fél ötig durmolnak.Addigra kint sötét van már, a séta ugrott, a délutáni progik úgyszintén.(pl torna )Mondjuk én vígan kialszom magam velük, ilyenkor.Ezen az óraállítás sem segített, semmit, pedig azt hittem gyógyír lesz.
Hm.Várjam kitartóan a nyarat?

ooooOsztálytalakozó

10 éves mégpedig.
Ez egy hosszú poszt is lehetne, de nem lesz mert....
Pedig elég sokminden történt az elmúlt 10 évben.Nem kívánom most összefoglalni sem röviden sem hosszan.Egy dolgot feszegetnék csupán, éretsségi előtt az osztályfőnökünk íratott velünk egy levelet, vagy fogalmazást, vagy vágyösszefogalalót arról , hogyan is fogunk élni 10 év múlva.
Van benne valami kísérteties ,hogy 10 évvel ezelőtti önmmagam üzent, abban meg pláné , hogy úgy élek , pont úgy, ahogy akkor elgondoltam.Ennyire unalmas lenne, vagy ennyire tündérmese?
"az életem pontosan egy hajszállal elviselhetőbb lesz annál mint amit épp el bírok viselni." írtam én.-no igen, tényleg.Pont egy hajszállal.
Mégis, hálásnak kellene lennem, igen hálasnak bizony , hogy megadatott, , hogy nem álmodtam hiába.
Egy idézetet azért megengedek magamnak, mert a 10 évvel ezelőtti önmmagam , szerette a Kispált, és tulajdonképpen ez a dal szóról szóra összefoglalja amit írtam.Így képzeltem el az életemet akkoriban:

"Van házam, a konyhában éppen főz a nőm
van kutyám (az nincs igazán )
de most egy heverőn
gyerekkel játszik csak a dal miatt
hogy elképzeld és szimpatikusabb
legyünk neked és vegyél egy lemezt
annyira szép kemény élet ez
annyi sok szép élmény vár még rád
királylányok fele királyság..."

Mostanában

Mostanában kicsit hanyagoltam a blogot.

Ennek az az egyszerű oka,hogy kivettem a könyvtárból a Quo vadist és azt olvastam,a rengeteg szabadidőmben,hehe, és nem neteztem.

Sajnos elég gyorsan olvasok.

Pedig jó könyv volt, de most egy darabig biztos nem olvasok mást, kicsit megfeküdte a gyomrom ilyen mennyiségű betű egyszerre.

Tehát, mostanában.

Több idő marad beszélgetni, sétálni.

Esténként és reggelenként vidám tűz lobog a kandallónkban, ami nem is baj, mivel kikapcsolták a gázt.Nem azért mert nem fizettünk...végülis mindegy, előbb utóbb visszakapcsolják, addigis kandallózunk.Szeretem a fa illatát, a cserépkályha meleg csempéit, a tűz színét, a látványt...Persze egy négyszobás lakást egy kályha nem fűt ki, így vannak helységek ahol hidegebb van néhány fokkal mint szokott lenni.

Sajnos a rossz idő meghozta a negatív hatásait is, a betegségeket.Ennek anyu szerint a házunkban érzehető hőmérsékletkülönbség az oka, szerintem pedig az emberek évezredek során tüzeltek fával cserépkályhákban, tehát ez a mi családunknak sem fog gondot okozni.

Reggelente deresek a fák, és hó is esett.Ma Kincső fennhangon énekelte a télapóittvan-t , úgyhogy beindult a télvárás.

Forralt bor, gyertya, teák, pipafüst...hm.

Két nap dolgozom a héten, a rendelő egy repkénnyel befutott falú sárga ház, aminek nagy kovácsoltvas kapuja van.Esténként macska dörgölőzik a lábamhoz amikor kilépek,és a ködös utcán már sárgán égnek a lámpák.Aztán felsétálok a sárgálló levelek között az Óváros térre, és hazaballagok.

Igazából elég jól helyrebillent minden.

Fürdés után