Mert már kicsit régen írtam

Írok is, mindjárt.

Mi minden történt velünk nyáron?

Nőttünk.

Barnultunk.

Bölcsebbek lettünk.

És szurtosabbak.

Kilyukadtak a fogaink , a sok fagyitól biztosan, nem meglepő.(Kincsőnek egy, meg nekem is egy)

Elkaptunk valami makacs köhögőst amitől hetek óta ugatunk.

Begyűjtöttünk néhány új szúnyogcsípést, pókcsípést , horzsolást, és egy időpontot mandulaműtétre.(Ábelnek)

Volt két Senkiföldje koncert,és elkészült egy lemezfelvétel is.

Jártunk Horvátországban, és persze sokat Balatonoztunk.

Sokat de lényegesen kevesebbet mint szoktunk, mert mindent összevetve szar idő volt, legalábbis akkor amikor mi pont fürdőzni akartunk.

Punnyadtunk.Sokat.Jaaj, jó volt.

Lassan hömpölygő folyammá nőtt a nyár, apró képekkel, kevesebb feszültséggel.Máskor több közös program fért bele, most inkább csak élveztük hogy vagyunk, együtt, és hogy nem kell ide oda rohangálni.

Összecsukló pillanat

ahogy öregszem és közeledek ahhoz a bizonyos harminchoz, egyre jobban érzem hogy a világ nem rossz vagy jó , csak válasz és reakció arra amit én elrontok, elnézek, halogatok és elbénázok.

ahogy a tükörben szemlélem az arcom egyre többet fedezek fel benne anyám arcából, a párom arcából, a gyerekeim arcából,azoknak az arcából akik körülvesznekés egyre kevesebbet a sajátomból.

jó lene megállni, és visszanézni az eddigieket mint egy videót, jajj, tele lenne ciki, szégyellnivaló momentumokkal, sokkal inkább mint dícsőséges percekkel, és nyugodt mosolyokkal.jól megérdemelt ölelésekkel.

van amit tudnék másképp.
van amit nem.
van amit szeretnék ...
és van amit nem szeretnék másképp csinálni.