2010. október 19., kedd

Otthonról hazafele


Rég terveztem ezt a bejegyzést, és most úgy döntöttem nem hagyom hogy olyan a túltervezett kategória gödrében tovább dagonyázzon, előrántom, leporolom,és útjára indítom.


Volt némi elintéznivalóm az örökölt házammal kapcsolatban otthon, Erdélyben.Nagyon zavaros és számomra bonyolult elintéznivaló volt, amit másfél éve kitartóan ,és kevésbé kiatartóan intézek -halogatok- intézek -halogatok.Ezzel a rimussal , ugyebár.Mert most nincs pézem, a repülő drága, nincs hol aludnom és emígyen bővíthető a kifogások listája.Én nagy bővítő vagyok ..Most minden összejött, olcsó volt a repülő és volt pénzem is,sőt egy ismerős igent mondott mikor az alvás kérdést felvettem neki.Már nem tudtam mást kitalálni, így hazamentem.Egy apróságról megfeledkeztem, megkérdezni az ismerős pontos címét,ez a jártam nála egysze gyerekkoromban kategória, azt eredményezte , hogy nem találtam meg a házát.

Így kerestem egy hotelt, mert az éjszakák hűvösek manapság, és akkor még nem is tudtam mennyire! Ncs elég ideges volt , mert a hotel drága, de aztán mikor belátta, hogy legális körülmények között tölthet néhány pásztorórát velem, akkor mindjárt gálánsan fizettett.

A pasikat sokmindenről meg lehet győzni, de erről majd máskor.

Másnap aztán eljutottam a közjegyzőhöz, aki mosolyogva, sok pénzért megírta a hagyatékot, majd megkérdezte: Van-e itt rokonom, ismerősöm, bárki aki nekem ezt két hét múlva bejegyzi a földhivatalban? Biztos ez egy rutin kérdés, engem viszont mélyen érintett.Minden iróniámat félretéve, a válasz , nem, nincs.Nincs.Nem ismerek senkit, nem élnek rokonaim , vagy ha igen nem tartom velük akapcsolatot, nincsenek barátaim itt, akikre számíthatnék.

Holtelben alszom, és egyedül vagyok : itthon.

Az egyetlen hely ahova a viszontlátás örömével lépek , az a temető.Kitisztítom a szedret, meglocsolom a virágot.Hoztam gyertyát, az unokáktól, a dédunokáktól, az ükunokáktól.Meg vettem én is egy párát a közeli ABC-ben.Virágot is.Hát örülök , hogy itt jártam.Gyakrabban kéne jönnöm , ugye.?

Reggel kinézetm egy vonatot Ratosnyára, több éjszakát nem vesz be sem a gyomrom sem a pénztárcám hotelben.Inkább egy éjszaka a hidegben, gondoltam nagyon lekesen és naivan.Ncs mosolygott a bajsza altt, te, hideg lesz odakint.A vonat pesze késve indul, és nem megy Ratosnyáig ,Dédától stoppolni kellett.

Sokat álmodoztam arról , hogy hazajövök.Hogy nézem a vizet.Hogy újra, és újra gyerek vagyok itt.Mennyire vágytam asszimilálódni, eggyé lenni a hegyekkel.Ha itt voltam ,szégyelltem városinak lenni, szerettem vona ha én is ...tudomisén, ide születek.Vásárhelyen sose éreztem magam biztonságban , itt a hegyek között igen.Itt megvan a viszontlátás százszázalékos öröme.

Az éjszaka valóban fantasztikus volt, egyben fantsztikusan hideg.Reggel arra ébredtem hogy deres a fű. Vááááá.Akkor most hazamehetnénk, mondtam Ncs-nek miközeben az éjjeli tábortüz maradékain próbáltam kávét főzni.Haza bizony,és kiálltunk stoppolni.

Gyűrött volt arcomon a hajnal.A hegyek felett szürke csomóban lógott a tél.Mostmár tudom, hogy idegen vagyok itt, turista.Megbékéltem vele, és elfogadtam.Van itt egy házam és volt itt egy hazám.De akarom ezt a házat, a deres hajnalt, és akarom ennek hazának minden emléket, azokat amik édesek, és azokat amelyek keserűbbek.Mert belém íródtak,és hozzám tartoznak, hónapokig úsznak felém álmaimban a szürke fellegek, és hívnak , hívogatnak vissza.


Itthon a cserépkálya mellett, Ncs szomororúan nézi a tüzet.

Mi van ember, mit szomorkodsz.

Á csak a házra gondoltam, én már mennék újra.Ha most elindulnánk hajnalra már ott is lennénk.

Egy két napra is megéri lemmeni.Nem?

Lopva felé nézek.Egészen elkerekednek a szemei, látja a házat, a kertet, a hegyet ami felé magasodik.

Ez egy ragályos betegség, és ...vigyorgok magamban.

Hajnalra... bizony, mire jó deres lesz a fű.




2010. október 17., vasárnap

Zóna


Ki ne kívánkozna oda ahol legtitkosabb vágyai teljesülnek? A legtitkosabbak. A legegyszerűbbek.
Így hát, úgy látszik nem hiába látogattam a zónába, Ncs nevű sztalkeremmel, gyorsan teljesítette egy régi vágyamat , elvitt Quimby koncertre.
..és megszervezte hogy a gyermekink a szomszédban töltsék az éjszakát , pizsama partin alcímen...azaz összejöhettett vona a zavartalan kettesben töltöttt éjszaka, ha a éjszaka közepén Ábel se szó se beszéd meg nem jelenik.Édes volt mert becsengetett, anya szomjas vagyok, és gondoltam haazjövök kérek egy pohár vizet.:)
..azért így sem panaszkodhatom...


2010. október 10., vasárnap

Kedves Naplóm!

Kedves Naplóm!

..én , ma és általában , állíthatom, a dolgok sokszor azért haladnak a rossz irányba, hogy kibilléntsék az embert abból se itt se ott, se így se úgy fásultságból, amibe akkor kerül, ha aminden a legjobb irányba halad...
..tehát ha az gondolnád, szegény Apridinka, de meg van csúszva mostanában, hovatovább, ha ez ilyeneket ír, akkor biztos le fogja vetni magát arról a bizonyos elhíresült völgyhídról, bizony , kedves naplóm tévedsz.
..én ugyanis félek a magasságtól, a cselekedeteimet , mérleg lévén ,gondosan mérleglem,most pedig arra jutottam, hogy egy hosszú hideg éjszaka után vagy kisüt a Nap, vagy az ember benéz a kocsmába és iszik egy felest.Eseteg kettőt.
..no persze, a fecskék ettől még nem jönnek vissza, de a hosszú hallgatás után , egy foghiányos félmosoly kivillan és mindjárt növekedni kezd a nappalok középhőmérséklete.
..megváltozni ennyi idősen nem fogok igaz, a változás ajándék, de fütyörészve megállapítom , ma nem indul vonat arra amerre én mennék.
Sebaj , akkor talán felvesz valaki, ha kiállok stoppolni.

Tehát ne aggódj ,Kedves Naplóm.Mert:Én Jól Vagyok.

2010. október 4., hétfő

Ugyebár

..ott álltunk egymás mellett a konyhában...amelynek ablakán még a húsvéti dekorációt fedi az elszürkült függöny...de milyen jó hogy ott lóg, hiszen senki nem lát be kintről, hogyan élnek a bentiek, hogyan törlik fel mosogatóronyggyal a kiborított kakaót, hogyan kiáltanak rá a középsőre mikor asztalra rakja a lábát, hogyan dícsérik meg a nagyot milyen szép királylányt rajzolt megint ...és most minket sem látnak, ahogy ott állunk, és beszélgetünk,ha lenne homkóránk lassabban peregnének benne a szemek, mint az utólsó pillanatban azok a bizonyos képkockák..

milyen nagy kegy harminc évesen újra kislánynak lenni egy rövid időre ,gondolom én, harminc évesen, felelőtlennek, és álmodozónak, rácsodálkozónak, és gondtalannak.Gyerekkoromban éreztem ezt amíg a vonatablakból néztem az elsuhanó tájat..

Az ember nem lehet mindig egyedül.

Pedig tudom hogy néhány nap múlva lekerül a függöny, és a húsvéti dekoráció, dobozokba kerülnek a játékok, és üresen várják majd a falak az új lakókat.Én pedig maradok.

..s végülis, gondolom mikor mikor megérzem hazafelé a hajnali szelet az arcomon, hiszen végülis, megszoktam én már az egyedüllétet...ugyebár.

2010. október 2., szombat

Látkép Odabentről



Kosztolányi:Őszi Reggeli

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.