Ma felmondtam a munkahelyemen.
Lazán ideírtam de eléggé meg vagyok emiatt csúszva.
Sajnos, szerettem a munkahelyemet.
Miért?Mert nekem ez a munkám, ehhez értek és ezért 18 esztendőt tanultam.
Mégis ma telt be a féléves munkaviszonyom pohara.
Mert ma Magyarországon semmilyen munkaviszonyban, semmilyen formában nem tolerálják azt ha valaki kisgyermekes anyukaként dolgozik.
Rendelkezhet a kormány 2010-től akárhogy.
Egy három esztendős kisgyereket nem nevelt fel a szülő, egy kétévest meg pláné nem.A nyolc órás munkaviszony magánszférában tizenkét órát jelent , a négy órás meg minimum hetet.A legolgozott órák száma a bérezésben nem jelent pluszot, hát mi az a munka amit négy órában el lehet látni, nem?
Ezt én tényleg komolyan gondoltam , hogy én négy óra alatt profitot fogok termelni?Sajnos tényleg komolyan gondoltam.
Csak ízelítőként elhangzott:
1.Nem veled van a bajom, csak a nők fogorvosként való alkalmazásával.Nem értem minek folyton szülni, szoptatni.Így sosem teszel szert arra a szakmai tappasztalatra amire a férfi kollégáid, ha folyton gyesen meg táppénzen vagy. (igaz, kétségtelenül, így van)
2.Ez nem egy női szakma.(feltűnt)
3.Ha most felmondasz és visszamész gyesre soha többet ne fogsz a szakmában dolgozni.(miért???)
4.Ha nem vagy itt reggeltől estig ,hogy képzeled mégis hogy anyagi követeléseid legyenek? (nem is tudom, hogy képzelem)
5.Ez egy munkahely, nem szociális intézmény.(nahát)
6.Nincs szakvizsgád sem, szerinted ki fog alkalmazni így?(tényleg nincs.tényleg ki fog?)
Tényleg ki fog vajon?
Én megpróbáltam, mindenki ujjal mutogatott , hogy nem fog menni ám,komám.
És tényleg nem ment.
Akkor most miért érzem ennyire vacakul mert nem ment vagy mert a mutogatóknak lett igaza?
3 megjegyzés:
Huhh, kemény!
Sajnálom..
Nekem hasonló a helyzetem, ami most még egy válással, új otthon kereséssel és teremtéssel is meg van spékelve... ..még egy évem van a fotóssuliból, de mire csak ebből fogok élni az még sok-sok hosszú év a gyakorlatban..mégis ezt választottam, mert imádom, mert saját magam ura szeretnék lenni és annyi időt tölteni a gyerekeimmel amennyit csak tudok, amennyit szükséges...és nem akarok attól rettegni, hogy ha pl. betegek és otthon maradok velük, mikor fognak kirúgni a munkahelyemről...
Köszönöm a bíztatást!
Még eléggé el vagyok keseredve, konkrétan azért mert én szerettem ott dolgozni és örömmel csináltam, hiányozni fog.de majd csak alakul!
Kívánom, hogy nem egy szuper dolog vége, hanem egy még szuperebb dolog (Új munka-új helyzet-más felállás-más viszonyok) kezdete legyen ez most neked!
Ne csüggedj!
Biztos nemsokára kiderül, hogy miért így történt és miért most!
Néha nehéz várni és figyelni türelemmel...de legtöbbször megéri..
Szép napot Nektek!
Mukics Bea
Megjegyzés küldése