2009. november 10., kedd

Köztünk élnek


Ábelt érdekli a történelem.
Tulajdonképpen eléggé militáris akat.A játékainak jelentős része, katonás, fegyveres.Várat épít, aminek a kapitánya.Jönnek a törökök. Nálunk gyakori vendégek.Ábel a gardróban vív meg velük, a majd a nappalin keresztül az ajtó felé szorítja őket.Szar lehet nálunk töröknek lenni. A győzelem esélytelen.
Olykor vadászik.A hinatóra hátrafele ül fel, nyílpuskával.Hiába említem neki , hogy előre néztek őseink, csak a nyíllal fordultak hátra, szerinte lárifári.
Az udvaron ha a cimborák összeverődnek, csata van.A lányok ellen, többnyire.
És... hát a fegyver-kaptár.Egy fonott láda amit azért vettem..nos , szóval hogy ..ismeritek a takarítás azon módját amikor az ágy alá söprünk mindent..na ezt a ládát arra a célra szántam.Ábel viszont igényt tartott rá, és kisajátította.Csak fegyverek lehetnek benne, van nyíl, nyílpuska, puska, pisztoly, botok, és lövedékek, korona, és lószerszámok.Ami kell.Csak a legszükségesebbek.Mivel a R-el gondjai vannak, inkább kaptárnak nevezi, mint raktárnak.
És van egy őz koponya is.Azt ráteszi, dísznek.
A fegyverraktárban rend van.Állítom példás.Minden este gondosan bepakol.
Ábel lelkes rajongója Jankovicsnak, minden rajzfilmjét kívülről fújja.Nekem sosem tetszettek, ezt gondoltam pont a Csodaszarvasról, hogy ez még felnőtt fejjel is túlterhelt, és nehéz, és érthetelen...Nem értem mit eszik azon , hogy mikor hova mentek őseink, kis porfelhő alakban,és miért , szerintem ő sem érti igazán, hanem érzi, hogy e pompás seregek, víg magyarok, akik vígan hajigálták egymás fejéhez a csontokat, viccből , nem másból, remek életet éltek, lovagoltak nyilaztak, és vadásztak, és harcoltak.Öltek és gyújtogattak, ja igen.
Ehelyett mi oviba megyünk, az élet kemény és igazságtalan itten...
Őseink köztünk élnek, így szól a jeles rajzfilm dala, Ábel ezt rém komolyan gondolja, és várja , hogy az autók között, feltűnjön István király karöltve Gizellával,Koppány vezér felnégyelt teste pedig itt virít, fenn a vár fokán.Ábel számára a mesék világát ezek a hősök népesítik be, Hunor és Magyar,Árpád vezér, Géza fejedelem, és Mátyás király egészen bejártosak a gardróbba(mivel ott zajlanak a csaták).
Hát így állunk.
Furcsa mégis úgy gondolom, ez is csak erőszak,mégis más mint egy divatos és népszerű animáció.Olykor értelmetlen, olykor véres, és igazságtalan, de ez a miénk.Örököltük, hordozzuk, hisszük, értjük.Vele együtt ezt a sorsot.A búsat.A magyart.
A többre, jobbra, másra hivatottságot, ami belefullad a helyi intikákba, megáradt patakokba.Vadkanokat akik felöklelnek, szabadságharcokat amelyeket leveretnek, és egy eladott országot , századonként másnak eladottat.Mégis jó érzés arra gondolni, azokra az anyákra akik akkor öleltek, akik a kezet kéznek, a szemet szemnek mondták.Nem kell hozzájuk bonyolult lexikális tudás, akik egy 4 éves szívében is igazi hősők, és hősnők.Valahová kell tartozni. Tudom, hogy érted, s bár a fegyverkezést,s csatákat nem kedvelem, nekem is ők a hőseim, az én szívemben is élenek.Itt, köztünk.
Innen már hova fújjon a szél?(engem , s téged Ábel)

Nincsenek megjegyzések: