Otthonról hazafelé

Gyerekkorom városát szoktam otthonnak nevezni.
Időnként hazajárok, mint a holt lelkek.
Évek óta , pontosan kettő éve nem sikerült.
Ma éjjel azonban hazamegyek, nem csak álmaim útján, hanem az országúton, mert dógomvan.Reggelre ott kell legyek.
Ez lesz az első gyereklepasszólós közös nyaralásunk, mert ügyetintézni nem viszem őket,nekik is nyűg lenne , nekem is ha hivalatról hivatara rángatnom kellene őket.Azért a férjem elkísér nehogy ellopjanak az éjjeli manók.
Meg nincs is senkim már otthon aki várna , elfeljtették lépteim a járdák, és arcom élét a folyó ha feléhajolok.A rokonaim nem élnek már,vagy már rég nem ott.Vajon milyen lesz , újra látni?Megváltozott , megöregedett?
Egész apró remegés fut át rajtam , mintha régen látott titkos szeretőm adott volna nekem randevút, az éj lepele alatt.Ennek persze ki tudna elnállni...