2014. augusztus 24., vasárnap

Ápridinka visszatér

..színre lép.Jaja , hát szegény teljesen elfelejtett írni.Mit neki szélsebesen száguldó magyar helyesírás, bah, hát nemhogy kézzel de géppel sem ír.Meg is öregedet a főhősünk, megőszült a hollófekete haja, ez annyiban igaz  mint amennyiben hollófekete volt az egykor, kissé meg is hízott, pedig Vian szereplője  ezt nem teszi,ám az idő telik, és hús vér szereplők annál inkább, különösen ha szeretik az édességet.
Utat kell találnom a hangomhoz, mintha a némasági fogadalmam véget ért volna, és egyszer csak folyni kezdene belőlem a szó...
Mesélni fogok hát nektek , szomorú és vidám napokról, mesélni fájdalomról, és nevetésről.
Mesélni.....

2013. június 3., hétfő

Ikrekkel az élet....

2011. december 16., péntek

Ünnep előtt..

kedves naplóm..
még soha nem jártam így ünnep előtt....
..bár az ajándékokat megvettem, és gondosan becsomagoltam, a lakás elég tiszta, az is mondhatom kis igazítás és tényleg tiszta lesz, mégsem költözött a szívembe sem meghittség, sem béke...odabent mintha egy nagy szürke esőfelhő gomolyogna..
igen, tudom,belül vannak a fellegek, nem csak kívül, hogy mindaz amit érzek odafent dől el a fejemben ,és ugy érzem el is telt már az ünnep, és inkább lebontani szeretném a díszítést mint feltenni..olyan nemzeti felő ez, mintha a sok fény zavarná a szememet, és amerre nézek egyre jobban kilóg a bélés a selyemdobozokból, mintha szenvedés megsokszorozódott volna , látom az emberek szemében, és nem akarom érteni azt , hogy miért látom.Lehet , hogy eddig is ott volt, vagy bennem lévő űr késztet arra hogy lássam.Mindenesetre sokkal nehezebben viselem el a csillogást és a műfényt, nehezebbnen hiszem el, hogy ennyi fölösleges csecsebecse között hol a helye igazából a megváltónak.Soha nem vártam ennyire , hogy az üresség helyett öröm, a felhők helyett puha hótakaró, a rohanás helyett csendesség jöjjön, és érzések összevisszasága helyett ragyogó téli verőfény.

2011. december 9., péntek

Szeplős királylányok

Közeleg az év vége.
Vele együtt minden ami a télből jó, szerintem , mégsem engedtem el igazából a nyarat.
Mintha, megállt volna az idő.
A balaton sima kék felszíne, a hosszú szeptember emlékével köszönt reggelente.
Ha ugyan kilátok a ködből.
Reggelente úgy indulok el , hogy nem érkezem meg az önmagam felé vezető ösvényen.
Furcsa de elvesztettem magammal a kommunikációm fonalát.Elfelejtettem énkatául.
Nem egy magyart beszélünk a lelkemmel.
Jó lenne tudni, a végére járni.
Helló lekem.
Szevasz kisgazdám, hogy menjünk mint a szél vagy mint a gondolat?
Mint a gondolat.
Gondoltam.
Így beszélgetnénk mi kettesben és megnéznénk régi képeket, vagy innánk egy kis mentateát.Én inkább egy sört.
..ha magamba nézek, egy tavat látok.
Elég fenektlen tó, sima és zavartalan.
Mégsem tükröződik benne az arcom.
Ez már patológiás , vagy mindenki van így néha?

Kincső mostanában szeplős királylányokat rajzol.Szeplős váll:),igen szeretjük a Magashegyit,de most az arcuk is szeplős.Minden van rajtuk csicsás korona, hosszú ruha és... pöttyösek,vicces ez , mintha himlőjárvány tört volna ki a hercegnők között.
Hibásak, de mégis szépek.

Ez nem megy nekem.A tökéletesség vágya beárnyékolja minden tettemet. Foltot vet rám.
Szeplőket, hogyugymondjam.
Csak a nézőponton kellene változtatnom.Nem hibásak:
Szerethetőek.
Ugye?

2011. november 30., szerda

Senkiföldje ismét!



SENKIFÖLDJE,..ámbár ez a plakáton látszik.:)

2011. október 20., csütörtök

Sárkányokról mint olyan

Mostanában mindent a sárkányokról!
Vagy inkább küldjétek a sárkányokat veszprém egén át..:)
..hát két sárkányos sztorit is befogtunk az őszi viharos égen.
Az egyiknek Tűzkönny a címe.http://www.libri.hu/konyv/tuzkonny.htmlItt olvashattok róla, mi találomra szúrtuk ki a könyvesboltban a hat éves oltás jutalmaként.Múlkoriban bevásároltatta velem az Eragont, amit aztán nem bírtunk végigolvasni, vagy azért mert nem jó, vagy azért mert korai volt még.Kicsit árnyaltabban fogalmazva nekem nem tetszett,neki pedig nem volt való.Ám ez a Tűzkönny nagyon nagyon kedves és igazán kisiskolásnak való történet, tele humorral, és sárkányokkal.Igazi öröm volt végigolvasni.

A másik könyv, a Sárkány a lépcsőházban, Nádori Lídia könyve ezt a könyvtárban markoltam fel, mert a címében szerepelt a sárkány.http://www.pagony.hu/lookinside.php?id=14261
Nem tudom, hogy jó ötlet volt -e...
A gyerekeknek tetszett, igazából én érztem úgy hogy a meséinkben el kell szállni, felhőpamlagra ráheverni, és nevetni.Sírni én nem mesék birodalmába járok.Azt megtehetem ha körülnézek alaposabban a valóságunkban.Ettől függetlenül a valóság igenis adptálható mesehangra, és mesébe pedig álomszerűen csepeg, szűrödik be külvilág.Ettől a könyvtől én nagyon elszomorodtam.

2011. október 13., csütörtök

Őszi gondolatok

Akárhogy is , de újra és újra feltevődik bennem a kérdés: hogyan tovább?
Azaz: milyen irányba terelgessem életem?
Maradjon ez az irány?
Pontosítok, van két nagyobbacska gyerekem, akikkel lehet pörögni, zenéket hallgatni, sámánnak öltözni, és táncolni Vhk-ra, lehet velük kézműveskedni, és edzésre járunk, meg beszélgetünk.
..mesélek nekik, Áfonyáról és Rekettyéről, Erdélyről, az öregekről, elmesélem a jó sztorikat, régebbről, a dalokat amiket valakitől hallottam, B.-tól például, mert neki mindenre volt egy dalszövege, ezt is elmesélem...és ez jó is.
Aztán , szabad is vagyok, nagyon szabad, ahhoz képest ami eddig volt, van szabadidőm, és új cd lejátszóm az autóban amit néha összetörök.az autót , mármint, értitek.
Sokféle zenét hallagtok és vezetek, nézem minden reggel hogy lesz a nyárból ősz, és hogyan költözik a szívembe kis hideg, a nyári melegek helyére.
Elsiratom azokat a szerelmeket amiket eddig nem sirattam el, mert nem értem rá pont, most meg itt ez sok szabad óra, hej, de jó.
Esténként tornázom, nappal meg van hogy potyog a könnyem mert nekem nehéz szakmám van , nagy arc kell hozzá, és karizom. ..és nekem egyikből sem jutott elég.
Ezt mindazért írom mert Ncs. nek eszébe jutott hogy mi lenne a szülnék még egy gyereket.Ezzel a kérdéssel én is foglalkoztam , és régebben sem jutottam vele sehova,abból is látszik bizony, eddig nem szültem.
Akartam, csak elfogyott a lendület a kanyarban, viszont tartok tőle hogy most az idő fogy el...és elrohan az élet a nagy rohanásban..
Ebben a bejegyzésben nem feltétlenül jutok majd a pontból b pontba, nem is akarok, és nem is kételkedem abban , vágyom még arra, ami tulajdonképpen a legcsodáltosabb dolog a világon, de valamiért úgy érzem belülről hajt valami féktelen vágy,hogy átéljem. megnézzem, megküzdjek és végül megnyugodjak.
..talán , hogy én magam váljak felnőtté.Ami szemlátomást nem is olyan könnyű dolog.