2010. február 21., vasárnap

Kérdezz!

-Anyu én gondoltam valamire..
-Állat?
-Igen!
-Milyen szine van?
-Agancsa nincs.Vagyis inkább kisebb agancsa van...
-De milyen színű?
-Fekete...és fehér....olyan foltos.
-Bika?
-Nem.
-A réten él?
-Nem a dzsungelben!
-Hűha.És hogy csinál?
-Bruáááááá!...így , de beszélni is tud.Beszélget.
-Remek.Akkor kérdezzük meg tőle hogy milyen állat , mert gőzöm sincs.
-Vadpárduc!!!

Mostmár tudjátok, ha a dzsungelben jártok, és egy kis csevelyre szottyan kedvetek, egy foltos agancsos állatot keressetek, mert biztos behív egy kávéra....

2010. február 14., vasárnap

Valaki más

Nekem sosem az volt a parám gyerekkoromban , hogy anyuék biztos nem is az igazi szüleim, hanem az , hogy amire eredetileg anyakönyvveztek az nem az igazi nevem.
Valami csere történt , vagy anyu rosszul emlékszik, de engem nem hívhatnak így.
Valaki mást , lehet, de engem biztos nem.
Anyu bocsánatkérő mosollyal később elmesélte, hogy mindenki fiúnak várt,az utolsó másodpercig Tibikéztek, míg egy barátnője a szülés előtt rákérdezett, mi lesz ha mégis lány?Anyu bevalotta hogy gőze sincs, lánynevet nem választottak.Akkor lehetne, Katika , az szép név.-ajánlotta a barátnő.Katika????Soha.Az tehénnek való-vágta rá flegmán anyu.Aztán a barátnő távozása után eszébe jutott, hogy a barátnő is Katika.Tehát letehenezni elég gáz dolog volt.Vérlázítóan....Ez egy módon lehetett csak jóvátenni, és így lettem Katica.

Póbálkoztam mindenféle variációval, pl négyévesen elhatároztuk unokatesómmal , hogy nevet cserélünk.Tiszta haszon és a név ráadásul a családban marad.Ám anyuék arckifelyezése arra engedett következtetni, hogy nem ők nem tartják a legjobb ötletnek.

Úgy véltük jobb ha fiktív személytől kölcsönzünk, azellen senkinek nem lehet kifogása.

Később beköszöntött a Linda filmsorozat, és veresengve akartunk Lindák lenni mindketten.Olyan viták kerekedtek , hogy egy életre elment a kedvem a Lindától ...

Gimiben a nagy névadós korszakban a lányokkal a Mazsola és Tádéból adtunk neveket, persze nekem maradt a Tádé.Mitagadás én a jeles művet nem olvastam , és műveletlenségemben azt találtam állítani hogy nem leszek Tádé.Az nem lánynév...a mesében pedig Tádé az egyetlen lány.

Ápridinkának az akkori pasim szólított, aki rajongott Vianért,...és én örültem neki mert szerintem csodaszép nevet alkotott Bognár Róbert aki Folavrilt Ápridinkának fordította.Dallamosat , tavasziasat, nőieset, franciásat, és könnyedet. Bármikor szívesen elfogadnám keresztnevemnek.

Ncs csipkebogyó hercegnőnek hívott, ezt is szeretem.
De sok név közül, melyiket használom?

Leginább ezt:Anya!!!!!!!!!!!

2010. február 9., kedd

3-1

Ma el kéne árasztanom a blogot farsangi képekkel.Ma volt ugyanis az ovis farsang.Nélkülünk.
Sajnos a jelmezek a dobozban porosodnak, na jó reggel felvettük őket itthon, a portalanítás végett, majd mindenki bevette a kanalas orvosságot és visszatért az ágyába.
Én is.
Úgy látszik 3-1 a tüdőgyulladás javára.
De holnapra átvehetjük a vezetést....

2010. február 8., hétfő

Doktorosdi

Ma átszaladt a szomszéd kislány anyukája , hogy Ncs nem vizsgálná meg a csemetéjét.
Ncs nek ilyenkor nincs más választása, dunnyog egy kicsit, és lemegy a táskáért.
A táska látványától Kincső egyből vetkőzni kezd :engem apa, engem, én sokkal betegebb vagyok!!!!!

Ebben az esetben nem tudom állítani hogy sokkal betegebb de tüdőgyulladása van, tehát beteg.
Lassan a nappalink átminősülhetne patikának mert a sok üvegcse, ilyen- olyan orcsepp, orsszívó és köhögéscsillapító arzenál napról napra bővül.
(Számomra mindig is hihetlen volt hogy egy öt perces vizit után öt recepttel távozom a rendelőből.Komolyan gondolhatja bárki is , hogy egy szem gyerek öt különféle gyógyszert fog bevenni???? De ezt csak úgy magamban mondottam.Senki ne vonjon le mélyreszántó következtetéseket, én pártolom a modern orvostudományt.Mivelhogy....)

Apu, majd te átmész a szomszéd kislányhoz, de én választok neki gyógyszert.-és kiemeli a legkeserűbbet- Ezt szívesen nekiadom!!!

Naná.

2010. február 7., vasárnap

Esti séta

Ma Ncs azzal állt elő, hogy nem volna-e kedvem járni egy kicsit.
Egyedül.
Biztos eléggé kezdhettem elsárkányosodni, mert ritkán mond ilyet.
Volt kedvem.
El kell árulnom fantasztikus volt.
Évek óta nem sétáltam egyedül, ez az életforma nem tartalmazza a magány csomagot, ha egyedül sétálok azt okkal teszem és gyorsan mert az okok bezárnak és elmúlnak, és elkések, folyik a hátamon a víz közben, úgy loholok.
Most nem siettem.
Élveztem a teret, meg a telet, a havas háztetőket az alvó város nesztelenségét, a szél porhó felhőjét,a tél illatát, a füstöt, és Vp-t, ahol élnem adatott.Élveztem a várost, mint régen gimis koromban nagyszerűnek éreztem , és otthonosnak.Ezalatt a kapualj alatt csókolt meg x, itt meg Y, a miheztartás végett.Amott sírtam kicsit mikor z nem csókolt meg, itt pedig angol szavakat tanultam a nyelvvizsgára,és itt vesztem össze b- vel, persze nincs olyan szöglete a városnak ahol ne veszekedtünk volna egy sort....Zsebre dugtam a kezem.
Havat ettem.
Felurottam a hókupacokra és térdig merültem.
Hóanygyalkáztam.
Lefeküdtem a fölre , és figyeltem mikor üt pont 10-et a székesegyház órája.
Majd mikor az arra andalgók furcsán néztek diszkréten felálltam , leporoltam a kabátom és üdvözült mosollyal hazasétáltam.

2010. február 6., szombat

Csukamájolaj

Ha valamelyik gyerekünk beteg, esetleg mindkettő akkor efféle reakciókra számíthatunk a mamánál:

-Tönkreteszitek ezeket a szegény gyerekeket!Csak a ti hibátok , hogy folyton betegek!Szörnyű , hogy minden betegséget hazahoztok nekik!
-De mama, a 23 gyerekből ma csak 8 volt ott az oviban.Nem gondolod , hogy inkább ott kapta el Ábel???Mi nem is voltunk betegek mostanában.
-Hát ez az, ti nem,de ti rendesen táplálkoztok bezzeg a gyerekek éheznek!
-Éheznek???????? Mikor minden nap kétfélét főzök???
-Mert nem főzöl elég táplálóan!Van mennyiségi és minőségi éhezés is.Hiába lakatod jól őket amikor nem jutnak hozzá az igazán szükséges tápanyagokhoz.Bezzeg mikor mi gyerekek voltunk a dédi minden nap belénktömött egy kanál csukamájolajat!

No comment.

2010. február 4., csütörtök

Lógalába

Vagis nem lóg, hanem befelé tartja.
De ezt már említettem.Hogy vergődünk az intézmények hálójában.
Így jutottunk vissza az ortopédiára.
Ahol kórusban így szóltak az ottlevők:
-Anyuka, ezt a gyereket meg kell műteni.
Én majdnem leestem a székről.
Három hónapos kora óta azzal hitegetnek , hogy ez nem komoly.
Ezt kinövi.
Nem kell kezelni, ez nem téma.
Jaj anyuka, ide beteg gyerekekt hordanak nem ilyeneket, akiknek aggódós anyjuk van.
????
Én szeintem egy műtéti megoldás viszont komoly dolgot takar.
Vagy én vagyok tök hülye????

A pro és kontra érveket illeti már túl vagyok azon hogy mindenki mást mond.
Azok akikkel találkozom részben sürgetik részben kimondottan ellenzik a műtétet.
Ami mellette szól:
Az elmúlt másfél évben semmilyen javulás nem volt megfigyelhető.
Kincső orvosa szerint ez innentől már nem is várható.
A gyógytornát itthon csináljuk Kincső kooperál és lekes-mégsincs javulás.
Valóba a talpa külső élén jár mint ezt megjósolták, futáskor gyakran elesik.
Ami ellene szól:
A befele fogatott járáskép viszont több komponensű, mert csípőből is befele forgat.
A pécsi gyerekortopédián nem javasolták a műtétet.
Elképzelhető , hogy magától korrigálódik.
A műtét után két hétre gipszsínt helyeznek fel.(egy két évesnek ez nagy csapás)