Ősz lett....
Hiphopp...
Rémtört egy kis nosztalgia, olyan amit az ember fiatalokorából merít.
Merthogy mostmár 29, az sok, ugye, öregszem, tagadhatalnul.
A ráncok is , a szemem sarkában, és 10 éves osztálytaláálkozó, jaj.
Tehát eszembe jutott, hogy 400 ágyas kertjében volt egypár ványadt birsalmafa, olyan nagyon kicsi, és kukacos almákkal.
Hát ezeket évről évre leszedtük, és megpucoltuk.Mert potyacuccot pucolni jó, de ezeket nem volt jó pucolni, mert kemények voltak mint a fagyott kutyaszar.
Aztán megfőztük őket, és az utcára potyogó dióval vegyítve remek birsamlsajtot kézítettünk belőle.Az egész szoba megtelt a birsalmasajt illatával.
Részemről ugyan jól megvagyok birsalmasajt nélkül, de" én csináltam, büszke vagyok magamra" életérzés kerített hatalmába, hogy faltam a sok birsalmasajtot.
Ma láttam egy ványadt gazdátlan birsalmafát és összefutott a számban a nyál.
Birsalmasajt!
Végülis miért is ne?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése