Szeretek mosolyogni.
Sokat mosolygok.
Úgy gondolom fegyver az és takaró.
Mostanában a körülöttem élők két dolog miatt is nélkülözni kényszerülnek a szokásos mosolydózist.
Egyszerűbb oka ennek, hogy felszabadították az implantátumot , és most két sor mélyzöld varrat van a számban, egy sor elől egy sor hátul.
A szájpadi varratok kényelmetlenek , lógnak, fájnak és nyáladzom tölük.De nem látszanak, elől viszont látszanak és ijesztően nézek ki. Teljesen érzéketlen a szám, mintha folyamatosan el lennék érzéstelenítve.
Ellenben van elől fogam , ami saját, még érzketelen, és fájdogál, de nem hiány.Tudok vele harapni, és rágcsálni, tompán távolról érzek vele.
A másik ok, sokkal bonyolultabb ennél.
Pénteken összepakoltam a cókmókomat és kiköltöztem a céges szekrényemből.
Hétfőn elszámolunk és átadom a szépen kiatakarított rendelőt az új gazdájának.
Tisztára bolond vagyok.Hülye, hisztis, kiállhatalan, fáradékony és elviselhetelen.
Fárasztó vagyok a környezetemnek, és magamak.
Ennyire sokat jelentett nekem ez a meló, vagy csak a változásoktól félek?A bizonytalantól? Megviselt a kudarc? Kudarc-e a mai viágban a családot választani a szakmai előrelépés helyett?
Egy biztos, családom nem ilyen undok anyukát választott magának,és nagyon szeretné visszakapni a mosolygós , tervezgetős, vidám anyukáját, 24 órában.
Úgyhogy előre nézünk, előre, illéri.
2 megjegyzés:
Drukkolok,hogy mihamarabb sikerüljön visszakapni a családnak a mosolygós anyukát:):D azért nem könnyű lépést tettél most,én megértem ha kicsit olyan a hangulatod...
A köv. bejegyzést még olvasni is rossz volt,nemhogy átélni, Minden elismerésem. Nem is tudom mit lehet ilyenkor kivánni? Gyors regenerálódást és gyorsan elfelejtést? Szegényke!
Köszönöm az együttérzést.Kicsit jobb a hangulatom már, amiben némi káröröm is vegyül mert szegény férjemnek kiszedték pénteken a bölcsességfogait, kettőt egyszerre, és sokkal felismerhetetlenebb a feje mint nekem...és én már enni is tudok.Almát is!
Megjegyzés küldése