Aratát

Szeretnék végre vidám bejegyzéseket írni.
Csupa rózsaszínt, szalaggal , díszdobozban.
..de csak már megint ez a depresszió.Csemetéim egyre betegebbek, azaz dehogy gyógyulnak, folyton visszaesnek, téferegnek, lődörögnek, köhécselenk, nyűglődnek.Odakint hóban, esőben fürdik a táj, de arcát tiszta helyett, latyakosra csutakolja.A házunk előtt elfolyó patakocska kezd özönvíz küllemet ölteni,úgyhogy lehet, nem hiába épít Ábel bárkát napok óta az állatainak.
A gyerekek mindig sejtenek valamit.
Különben is, beázik a lakásunk.
Továbbá nem találom a kocsikulcsot.
De ez mondjuk most nem olyan nagy baj, mert ma reggel mikor még megvolt a kulcs, akkor nem indult az autó.Szóval mindenképp hajóval kell menekülnünk,ha már sor kerül rá.
Csak a kis tengerészeim gyógyuljanak már meg!Addigis nyitott szemmel álmodom az Ararátról.....

Egy újabb betegség margójára...

Jól lebetegedtem.
Ebből elég vacak az , hogy rosszul érzem magam, de az még vacakabb, hogy semmire nincs energiám.A gyerekekre sem.Olyan, jaj, teljen már gyorsabban az idő szindróma, mikor fekszenek már le? Utálom magamat ilyenkor, sajnos.
Ha nem veszek be semmit, akkor negyven fokos lázam van, ha beveszek valamit akkor harmincnyolc. Tegnap ők is betegek voltak, főleg Ábel dőlt ki, egész nap együtt feküdtünk, de ma ők már pörögtek volna, csak én nem bírtam.Olyan vacak érzés, hogy tegnap egész nap apával volt, ma mamával játszott, anyai mivoltomban nem sokat tudtam hozzászólni...

Ügyintéz

Tulajdonképp, egy kellemes élmény ért a minap, ügyintézés közben.
Utálom az ügyintézést, és az érzésem, az ügyintézés is utál engem.
Ez abból is leszűrhető , hogy december másodikával megszűnt a GyED-em, tehát kellett volna igényelnem a GYES-t.Ehhez képest január huszonakárhányadika van, nem mintha baj lenne,hogy telik a tél, de az mondjuk baj, hogy se pénz se posztó.Kezdtem egyre inkább érezni érik a helyzet,mert Csabi minden nap megkérdezi, voltam-e már a MÁK-ban??Ja, nem.Hovatovább, puszta óvatosságból,a családi viszályok elkerülése végett, délutánonként kapásból ezzel indítottam a beszélgetést:Kedvesem jó napod volt?IGEN??Ma sem voltam a Mák-ban, de holnap elmegyek, jó?Persze, naná, viccelsz, persze hogy elmegyek!Elintézem , ja!Csakhát kéne az az igazolás, az OEp-ből, előbb oda megyek el.Holnap, beugrom.Esetleg holnapután.Kiskedden.
Ezek után az uram, aki tud vezetni, pontos, és megbízható megunja ezeket a párbeszédeket, feldob egy másik témát,majd megszerzi az igazolást másnapra.Anélkül, hogy bemnene az Oep-be.
De a MÁK-ot nem úszom meg , szorul a hurok , oda én megyek.Kínnal keservvel, két gyerekkel, naná, ügyintézni csak úgy indul neki az ember.Ha viszi a pereputtyot is.Sütit, szotyit, a majmot, meg innivalót.Ja és a szükséges papírokat is begyömöszölöm a cumisüvegek és a muffinok közé a táskámba.
A Mák-ban széles mosollyal fogadnak, hogy anyuka, van egy játszószobánk a gyerekek számára, amíg ön ügyintéz nyugodtan menjenek be, babakocsival, nem baj ha koszos, majd kitakarítunk,a sorszámot onnan is látni.A gyerekek örülnek az új játékoknak, pisilünk, kajálnak, és tíz perc múlva sorra is kerülünk.Az ablaknál mosolygós néni fogad, átnézi a papírokat, két perc alatt végzek.
Jhuhé!!!
Másnap Ábel azzal kezd, anya, megyünk ma is játszóházba.???Hehe.Persze.Mert szeretek ügyet intzni. Komolyan.

Elmegyek a gyerekekért

Felugrom anyuhoz a gyerekekért!
Kocsival.Ha már van...
Ehhez nem árt tudni anyu, öt percre lakik tőlünk.Ez két gyerekkel, babakocsival tíz perc odafele, mert felfele kell menni , de lefele tényleg öt.Mivel ugyannank az utcának a tetején lakik aminek mi az alján.Nyilván...ennek sok előnye van, és sok hátránya , de erre máskor fogok kitérni..
Most még ott topogok az ajtóban, de csak pár másodpercig, mert sok a dolgom.Először is le kell mennem a tárolóba, ahová Csabi elhelyezte a gyereküléseket.Ezután a két dögnehéz gyerekülést kivonszolom a parkolóba, és becsatolom a suzukiba.Ez remek feladat, kikapcsol és elbűvöl, megáll a törpész és körülnéz.Kb tíz perc alatt sikerül is teljesíteni, majd bepattanok az autóba, átgázolok a szegélyen, és fel a hegyre.Anyunál felöltöztetem a pöttömöket,de vigyed fiam a palacsintát is, dobozban, a majmot itt ne hagyjátok,sál, sapka kesztyű.Kivonszolom a gyerekeket, a majmot, a palacsintát, és a babakocsit, amivel anyu felhozta Kincsőt.Becsatolok mindenkit gondosan a helyére, összecsukom a babakocsit, elhelyezem a csomagtartóban, a palacsintát a székek alá dugom, a majmot és az apróbb tárgyakat szétszórom egyenletesen a földön.Beülök ,az ablak párás , amíg bementem ráfagyott valami genya.Lekaparom.Hazavezetek.Amíg kiveszem Kincsőt, Ábel a volán mögé mászik tekergeti a kormányt, indexel, és kiengedi a kéziféket.Az autó előre gurul kicsit.Ordítok.Közben alattomosan letekeri az ablakot.Kincső is ordít,mert letettem a földre , hogy visszatekerjem az ablakot, és behúzzam a kéziféket.Nincs központi zár az összes ajtót be kell zárni, ebből kettőt csak kulccsal lehet, Ábel a parkolóban rohangászik lengetve Kincső sálját, Kincső ordít:Sállammmmm!!!!Végre elhagyjuk az autót, felszerelem a sálat Kincsőre,Ábel mellémszegődik bevonszolom őket a lakásba.Az ájulás környékez.Majom????Jaj, az lent maradt, meg a palacsinta. A babakocsit meg direkt hagytam lent.Apaaaa, légyszi, hozd be a majmot, a palacsintát, és a babakocsit is.Köhm.
Közben eltelt háromnegyed óra.
Néha annyira szőkenő vagyok!!!!!

Filmek, tévénézés, miegyéb

Megnéztük pasimmal Az őszi bál (Sügsball) című észt filmet, kettesben romantikusan.No ennek az a volt az aprópója, hogy a legjobb barátnőm most Észtországban él, és tőle kaptuk, hadd szokjuk az ottani klímát.
Mostmár biztosan tudom, Magyarország a világ legjobb helye, remek itt a közhangulat, a pasik nagyon udvariasak, az emberek közlékenyek, és elragadóak, egyszóval csúcs itt élni!!!Legalábbis a film által bemutatott észt depihez képest mindenképp, egyszóval öröm ilyen filmeket nézni mert az ember ilyenkor jön rá, másoknak sokkal szarabb.Tehát:nekem jó!Aztóta úgy mászkálok Veszprémben mint kiskakas a szemétdombon.
Nos, félre a a gúnyt, tényleg szeretek itt élni.
Nulla elvágyódás.Ez van.
Dee.. eltértem a tárgytól, még mielőtt elérzékenyülnék, íme a pasim rövid médiatündkölése,amiről ismét lemaradtam , tekintve hogy nincs tévénk.
Még szerencse , hogy a neten minden megtalálható http://www.rtlhirek.hu/video/40600

Figyelem, fegyelem, türelem????

Na ez az a három dolog aminek leginkább híjján vagyunk.Mostanában.
Én azért mindig szerettem volna hosszú szőke hajat, pölö ,de ennek így utólag már csekély az esélye.Persze, beálltam én a türelem sorba is anno, mikor osztották a tulajdonságokat.De szerintem nem bírtam kivárni a sort.Hehe.
Pénteken elmenten a Oep-be kérni egy igazolást a Gyed-em megszűnéséről, mert kérték a Gyes-igényléshez húztam is sorszámot, majd megszámoltam , hogy 97 vagyok, a hívótáblán pedig a 81 gombnál tartunk.
Na ne má!Fordultam is ki legott, hogy visszajövök, egy másik nap, egy másik hónapban, egy másik évben.Jaj! Eztán elindultam a patikába, és láttam hogy előttem vannak vagy tizen.Itt azért vártam úgy tíz percet, ámde láttam, hogy tíz perc alatt még mindig ugyanazt a nénit szolgálják ki, ezért innen is tovább álltam.
Ezek után érthetelen miért kapok mindig dührohamot, ha Ábel első próbálkozás után kijelenti:Nem akarom egyedül felvenni többet a kabátomat, mert úgysem sikerül!

Kétely

-...és akkor nagyon elkezdett fújni a szél.Péter és a többi tanítvány megrémültek, hogy felborul a hajó.De látta ezt Jézus a partról és megindult feléjük a vizen, lépkedett a vizen.
-A vizen járt?
-A vizen, bizony.
-Aha....Akkor bizos be volt épp fagyva a tenger!

Hát igen, a modern ember kételkedik.
A csoda-élménynek még éri kell..úgylátszik.
Ehhez fel kell nőni, azt hiszem.

Megint baleset

Tényszerűen nézve:Ábel véletlenül megcsapta mama szemét.
Bottal.
Mamaát be kellett vinni a kórházba, ahol kedvesen körülrajongták, bekötözték, és ellátták antibiotikummal, meg haszonos tanácsokkal.Csak a kötőhártyája sérült meg azért vérzett annyira, szerencsére, de piszokul fáj neki.
Mert a szem az tud fájni.
Nagyon megviselt az eset, mert egyrészt ugye az anyukám.Dőlt a szeméből a vér.Másrészt Ábel követte el a bűnt, még ha akaratlanul is, de mi a francot keresett a kezében a bot?Persze ,anyu engedte meg hogy behozza a lakásba.
Amúgy is most kezd igazán nehéz lenni, a munka meg itthon egyveleg, teljesen nagy a zavar, bennem.

Megint Balaton

A torokgyulladás remekül van.
Szerintem jól érzi magát nálam, köszöni, marad.
Lassan megszokjuk egymást, mint zsák a foltját.
Furcsa és szerencsés , hogy egyik gyermekünk sem tett szert rá, és remélem nem is fog.Elég vicces mikor apa és anya betegen fetreng, nnaaa azért ez enyhe túlzás, és a gyerkőcőknek kellene áponiuk.Majd ötven év múlva, abban kiegyeznék a sorssal.
Ábel szerint a kamillatea mindent gyógyít, csodaszer, hiába utálod anya, a Kisvakond azzal gyógyította meg az egeret.Ennek mindenesetre utananézek a szakirodalomban.

Hétvégén lent voltunk a Balatonon , korcsolyázni!!!Annyira tuti!
De a torkgyulladásnak tuti nem tett jót...Nem baj , mindig hatalmas esztétikai élmény számomra látni a hatalmas jeget, a tükörsima, selymes felszínt ,amely alatt halak haladnak a mélyben...és ez nem csak szóvirág, hanem tényleg!"Ez igazi!!!" kiabálta Kincső mikor meglátta a halakat.Nomeg ott járkálni , ahol nyáron esetleg vizibiciglizik az ember!

Jégvilág

Ilyen csodálatos a Balaton télen!

Nehéz...

Bizony, mostanában minden bejegyzés erről fog szólni.
Nekik is nehéz.Nekem is nehéz nélkülük.
Pedig simán ment, nem voltak eget rengető hisztik, majd lesznek, majd lesznek, éjjeli tivornyák, naaa azért tegnap egy kis ordítás előfordult...De látszólag semmi vész.Mostmár, hogy van autóm amint végzek hazajövök és hamar haza is érek nem kell plusz két óra az oda meg visszaútra, ugyhogy első héten még könnyű volt tartani a négy órát.Anyu is lelkesen segített, csak a délutános műszak a nehezebb, mert akkor lényegesen többen vannak a rendelésen, és másnap reggel meg megint menni kell.De most két nap pihi, torokgyulladás kúra, alvás, babölelgetés, és szeret-raktárak feltöltése következik!..És Apa harmincadik szülinapja!!!!

Torokgyulladás, meló

Persze, hogy elkaptam a torkgyulladást.
Nagyon rég nem voltam beteg.
Elszoktam ettől az érzéstől.
Nagyon rég nem dolgoztam.
Ettől az érzéstől is elszoktam.
A hajnalban kelésről nem is beszélve...
De...semmi nem változott.Én sem változtam.
Vagy mégis?

Oltás

Ma megkaptuk a prevenal védőoltást, azaz Kincső kapta meg , én csak jelen voltam mint kísérő, én szurifóbiás vagyok.Nem akkor leszek rosszul , ha tűt látok, hanem mikor belémdöfik.Úgy látszik Kincső is, mert szimplán lehányt, minden előzmény és utózmány nélkül, csak úgy idegességében.
Megállapítottam egy két dolgot.
1.Az orvosi váróban kör alakú plafonablak van, ami a paneldzsungelre néz.
Odafent egy darabka egérszürke égbolt.
Van benne valami reménytelen.A szökés elszúrt lehetősége.
2.A lányom elkezdett egész mondatokat mondani az élmény hatására.Pl a váróban emígyen szólott:anya, itt,maci sok van.
Vagy:A tükörben, én látom.(magamat)
3.Ha orvoshoz viszem mindig kiderül , hogy az én gyerekeim oltári maszatosak.Tikos kakaófolt a bodyn, kis hányás a pulcsin, az egyhangúság megtörése végett.
Ja és az én autómmal mentünk, kamikázé bárány a jégen.Nincsen még téli gumi a kocsin.Kéne rá.
Akkor vettem észre , hogy nincs lámpám amikor mások furán integettek. Fel is kapcsoltam a reflektort mindjárt..meg az ablaktörlőt kétszer,bár eső nemigen fordult elő, és átgázoltam a parkoló füves szegélyén zavaromban..Szerintem bele fogok jönni.Rejtő hősei is így kezték, ez megnyugtat, mindenesetre.

Az autóm és én

Bizony , éveken keresztül álmodoztam autóról.
A rémálmaimban tettem én ezt.
A tanfolyam rendben volt, a teszt sikerült.Mehettem vezetni.Ennek csak addig örültem amíg rá nem jöttem , hogy nekem előre kell ülni a kormány mellé.Akkor gyanút fogtam: nem fogom én ezt szeretni.Rutinon csak háromszor buktam meg.Csupa apróságon, a kézifékes indulásnál legurultam a domb aljába,mert elfelejtettem sebességbe kapcsolni, a tolatásnál elsodortam az összes kis jelzőzászlót.Ezek után érthető , hogy újra visszhívtak.Pedig rutinos egyetemistaként hozzászokhattam volna az uvkhoz.
A városi vezetésről már nem is szólva.
Az okatóbácsi a végén megjegyezte , hogy szerine inkánbb olyan férjet válasszak aki tud vezetni.Én meg is fogadtam.
Évekig jártam bicajjal.Mert az környezettudatos, és sportos.De nem szerettem, minden nap szidtam magam, te lúzer, tekerj csak ,ha nem mersz vezetni.Mire beértem a munkhelyemre dőlt rólam a víz, mert persze mindig későn indultam,az indulás előtt elköltött ebédet a torkomban éreztem, este meg hazfele ment persze, hogy eleredt az eső, de a bringát haza kellett vinni, mert másnap is kell.Akkor felhívtam a férjemet, aki tud vezetni, értem jött kocsival, szétszedtük a bicajt, beraktuk a kocsiba, másnap reggel összeszereltem.
A szoknya körömcipő kérdés is izgatott, mert ugye biciglizéshez nem öltözik ki az ember.Engem ugyan nem györtör a vágy , a miniszoknyák iránt, de a farmer sportcipő összeállítás nélkül is jól megvagyok.
Egy szó mint száz utáltam a bicajozást.
Meg is fogadtam, ha lejár a kiharcolt szülési szabadság veszek egy autót.
És vezetni fogom!
Mindenki kezdjen védőfelszerelés után nézni.
Sajnos tényleg , vettem egy szép piros suzukit.Picit öreg és leharcolt, de mostmár itt áll a ház előtt.
Mert a béna csajok ilyet vezetnek.Ollé.

Leltár

Hát BUÉK......

Végetért egy év.

Talán eddig a legnyugisabb évem volt.

Nem jártam suliba, nem volt vizsgaidőszak.

Nem dolgoztam, nem volt munkahelyi szurkapiszka.

Itthon voltam.Nyugi volt.

Végigvehetném a hónapokat, hogy mikor mi történt, de nem teszem meg, nem is emlékszem pontosan, lassú hajóként úsztak a napok.

Az érzéseim is középhőmérsékletre voltak beállítva, úgy 22 fokra, az télen nyáron elviselhető.Amúgy sem vagyok hangulatember. Erről a pasimat kéne megkérdezni, de torkgyulladása van éppen, ettől roppant hallagatag.

De jaj!Aggaszt egy két dolog.

Például, hogy elkapom a torokgyulladást.

Meg az is,hogy ismét fogok suliba járni.Már nem sokat,mindössze egy utolsó félévet,mostmár lassan harminc évesen talán nem ártana befejezni.

Aggaszt, hogy nem fejeztem be, azaz nem vittem én semmire, eleddig.De az is aggaszt, hogy mi lesz a gyerkőceimmel amíg én ott vagyok...Részben bizony, egy hajtós, karrierista,munkamániásnak gondolom magam,részben tudom , hogy ilyen szakmát hajtós karrierista munkamániások választanak maguknak.Ettől semmivel nem érzem magam feldobottabbnak.Sokat vívódom ezen, jobb lenne ha egyértelműen tudnám és érezném , hogy mit akarok...Félek a változástól.Félek , hogy megszokják -e, hogy elengednek-e annyira mennyire nekem el kell mennem.Hiszen az életem most róluk szól , leginkább.