A házunktól a belváros két perc, ha felszaladunk ezen a lépcsőn.
A lépcső szimbolikus tér, a sámán lépcsőn mászik a felső világba, a lélek fejlődésének is lépcsőfokai vannak..
.A lépcsőt moha lepi, esőben fagyban csúszós, napsütésben árnyék illatú, a kőkorlátja mindig hideg, és nyirkos.
Két perc, ha szaladunk.
Öt ha terhes az ember lánya.
Hét , ha kendőben dundi csecsemőt cipel.
Fél óra a két gyerekkel menne fel, mert közben van két cica, és legalább húsz csiga amit meg kell nézni, plusz a két gyereket cipelni, mert jaj, de elfáradtunk.
Aztán újra kettő ha munkába sietünk, nem, akkor másfél...
Aztán újra öt ha fáj a lábunk.
Hét ha gyorsabban ver a szívünk és pihenni kell...
Fél óra ha bottal próbálkozunk.Szererencse , ha a gyerekek segítenek...
Hm.Nem kell mosolyogni.
Ez is eljön egykettőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése