Sátánosleves

Közreadnám ezt a családi-tradicionális receptet, amely szinte minden alkalomra kiváló fogás, amikor van egy kis víz , egy szívoszál és egy három év körüli széplelkű pasi kéznél.Legfinomabb ha homokozóvederben készítjük, de így télen lehet a fürdőkádban is csinálni.Elhelyezzük a szívószálat a vízben és elkezdjük fújkálni, amitől a víz bugyogni kez, mint a pokol bugyraiban ugyebár, minnél jobban bugyog annál sátánosabb.Ha van egy kis habfürdő akkor habzik is.Az ördög tudja miért ezek a receptek sose vesznek ki...

Apró örömök

Az ember lányát azért érik ilyenek, még ha az időjárás zordsága erősen melankóliára is hangol, ilyenkor sikerül életmben először olyan piskótát sütni ami két ujjnyi vastag és cseppet sem szalonnás, és persze a mai ,a legnagyobb lépés, hogy hazvezettem az autónkat ami már két éve a mienk és soha, még csak próba szinten sem ültem a kormánynál, ettől még persze nem lettem az utak ördöge, de mit nekem ködös , zimás , vacak tél! Ennyi elég, egészen elégedetten elvagyok...
pici hó azért eshene.

Ilyen az élet

Nem minden nap van az embernek szuperkreatív kedve, sőt olykor alig várom hogy elüsse az óra a nyolcat és elkezdődjön az esti fürdés lefekvés szertartás, ami során kilenc fél tízre kitör a nyugalom a házban.Nem is kitör, elomlik a nyugalom , begyűrüzik a függönyök ráncaiba, a félig nyitva hagyott ajtókon a sötét szobákba, csak három szoba van de mindegy, áramlik mint ez a bejegyzés, és mindjárt felélénkül a kreativitás bennem, és be szeretném fejezni a félig megírt levelekt, az elharapott mondatokat, a kézimunkát ami két hete készül Karácsonyra, a levest amiből csak a rántás hiányzik, és persze mindig itt ragadok a monitor előtt.

Áll a bál

Sajnos eljutottunk oda, hogy lassan másfél évesen egyik éjszaka rosszabb a másiknál.Három-négyszer biztos , hogy megébred Kincső, de rosszabb éjszakákon, mint mondjuk az utóbbi kettő, szinte félóránként.Foghatjuk a fogakra, mert az jó indok lenne, most jönnek az alsó négyesei, de átlagos éjszakákon, amikor jól alszunk,akkor is négyszer?
Álom-álom, kitalálom?Bizony, most két ilyen éjszaka után nekem jönne a szememre álom, és egyre jobban hajlok valamilyen spártai módszer bevetésére.Különösen a fiúk zúgolódnak, Ábel éjjelente töbször felriad:
-Ordít!!!!Anya vidd ki innen!!! -bizony tényleg Kincső a kiságyában tombol, és kimenekítem a mi ágyunkba.Itt sem talál szegény heves fogadtatásra:
-Anya ide ne hozd mégegyszer!!-így apa aki szeret terpeszkedni az ágyában, és Kincső reggelre ugyancsak perifériára szorít minket.Bár régebben Ábel is gyakori vendég volt, ilyenkor én kiszorultam a lábzónába, azaz a többiek lábához keresztbe.(Ilyenkor bevonultak a plüssállatok, a párnák, a takarók és az ágyunk olyan volt mint Noé bárkája)
Azt számolgatom , hogy lassan három és fél éve nem aludtam át egyetlen éjszakát sem...országomat egy jó alvásért!ÁÁÁÁ...

Itt a tél!

Hurrá!!!!Itt a tél!!!!

Lehet, hogy más nem ennyire lekes , de én nagyon...és persze Ábel is! Végre tényleg előkerülhet a szánkó, épülhetnek a hóemberek, és láthatom a kis csillogó zsebóraszemekt, ahogy futkos nagy fontoskodva egy marok hóval a kezében.
Aki pedig a nem lekes táborhoz tartozik,az Kincső, ki nem állhatja a téli örömöket, ő inkább a puha meleg takaróira szavaz a hótakaró helyett.
Egy dolog van, amit ő is szeret a télben, a Kesztyű!!!! Amióta felfedezte magának , idebenn is kesztyűben parádézik.

Hordozás

...komoly erőkkel neki is láttam a hordozásnak. Két dolgot állapítottam meg. az egyik , hogy az én pehelysulyú lányom is roppant nehéz ha a hátamra kötöm.Mozgolódik , és lazulnak a pántok, állandóan az az érzésen , hogy csúszik ki.Ez abból adódik, hogy a háti hordozást a you tuberól lestem el, és már a helyes technika megvan , a kivitelezés még nem standard.Elől keresztezettben meg akadályozza a szabad látási viszonyokat, arról nem is beszélve , hogy nyúlkál a számba, piszkálja a fogaimat.Hiába, egy fogovos gyereke.Fúrohangra ringatózott a pocakomban, most tessék.Sajnos az orromba is nyúlkál, pedig fülorrgégész nincs a családban tudtommal.Nekem viszont eletedt az orrom vére.
Amikor kis kezecskék nem hadonászank a képem előtt akkor bealszik. Míg idehaza dalocskák , és szopi és ringatások özöne sem elég neki, a hordozóban egyszercsak félrebillen a kis rózsaszín sapi, és már pfüüü, pfüüü...felrúgva nagy nehezen kialakított napirendet, miszerint itthon alszunk , délben ,és a ami a legfontosabb Ábellel egyszerre.Ilyenkor ugyanis éteri nyugalom szállja meg a házat, és bevallom engem is.Mármit ha alvás van, ám ma ugye erről szó sem volt.
Aztán ott van az a tény, hogy Ábel sétatempója kissé szaggatott, és nyilván Kincső is szeretne ilyenkor piszkálni botozni kavicsozni, kikéretőzik a kendőből de mire lebontom magamról Ábel elunja és elindul tovább.Újrafelkötni nem érdemes mert nemsokára megint leállunk valahol,egyik kezemben a kendő, a másikban Kincső rohanunk az elkóborolt nagyobb után.
Hát így megy ez.Vagyis így nem megy.
Ma szimplán rossz napom van, nyűgös vagyok, harapós , veszekdős, undok.Csalánra pisiltem.Bal lábbal keltem fel.
Jó lenne valami feloldozás.Valami más. Ami kilendít ebből a rossz körből.

Várakozás

Anya , minek tesznek karácsonyfát minden kirakatba, amikor még nincs is Karácsony??? -kérdezte a minap Ábel.Mérgelődve kérdezte, mert mostanában mindig morog morog, mint morgó törpe.(Én már nem akarok festő bácsi lenni, ha megnövök morgó leszek. Morgó törpe!) Ám ez alkalommal én is úgy érzem jogos a morgás.Ábel hároméveshez méltón nagyon várja a Karácsonyt, de úgy érzem a háromévesek szívós türelme néha komolyabb és felnőtebb mint a mi világunk november eleje óta tartó karácsonyozása.

Babakocsi

Ma délután épp a szokásos sétára indultunk volna, mikor is tenném be csemetémet a babakocsiba...Tenném én de hiphopp hova.Ejnye-no ilyen feldékeny lennék hát hova is tettem ha nincs a tárolóban , a kocsiban maradt tán?Node nem is autókáztunk tegnap, akkor az udvaron , ott sosem hagyom ennyire szétszórt nem lehetek...Nézzünk szembe a tényekkel , valaki lenyúlta.

Nem érzem magam úgy mintha nyakon öntöttek volna , a társasház udvarára az jön be aki épp akar, és többnyire akkor amikor akar,szóval a nyitott közös tároló nem egy szuperbizonságos hely.A babakocsit pedig eléggé leharcolta a két gyerek,Kincső meg már úgyis nagylány (ezekkel vigasztalom magam) de mégis hozzánk tartozott.Sokszor eszembe jutott hogy le kellene láncolni,mondjuk utána arra gondoltam, ugyan kisgyerektől ki lopna el egy babakocsit, ismét bebizonyosodott ,kissé naiv elképzeléseim vannak.
Rengeteget bosszankodtam mert kijárt a kereke, meg idomtalan volt, na tessék most mindjárt a világ legszebb, legjobb babakocsiját veszítettem el.Legalább így teljes lelkesedéssel adhatom át magam a hordozásnak.

Séta

Ma elkövettem azt a hibát , hogy engedtem.Az ember legyen következetes, mondják a szakirodalmak, nyilván nem véletlenül.Ábel mindenhova bicajjal óhajt menni, mert rájött , hogy sokkal kényelmesebb és gyorsabbb mint gyalog, és férfiember a sarki Abc-be is járművel megy.Oda már mi is bicajjal járunk,de a városbamenés fronton eddig tartottam magam, és nem véletlenül.Ugyanis völgyben lakunk, tehát innen csak mászással lehet kitörni.Ám legyen , gondoltam ma, lárifári, mi az nekünk , kemény gyerek ez , felteker.

Ez kissé naiv gondolat volt, látszik , hogy a pillanatnyi szórakozottság szülte.Hegynek menet , úgy hogy egyik kezemmel a dögnehéz babakocsit toltam, a másikkal a bicajt rajata egy rémnehéz hátomévessel, közben sűrűn szidtam a lakhelyünk domborzati adottságait.Most előszőr érzem úgy , hogy alföldön szeretnék élni, végtelen pusztákon!

Dodó és Bobó

Azaz a két rénszarvas, Ábel meséskönyvében amit nemrég kölcsönzött ki a könyvtárból (jelentem, nagyon kedves kis mese lenne, ha Szenteste nem a Mikulás hozná benne a Karácsonyfát..node sebaj, Ábel ugyse tud olvasni, én meg úgy írom át ahogy tetszik:) A történet lényege, hogy a két rénszarvas mindig , mindenen összekap, álló nap megy náluk a vita.Egy dologban azonban mégis egyetértenek, ha Mikulás szomorú, vagy bajban van ők a a legjobb barátai.
Esti mese közben rászólok Ábelre:
-Vedd ki a szádból azt a golyót, még lenyeled!!-és kihalászok egy Babilon golyót a szájából.
-De Anya!!!Kérem!!!
-Nem , mert nem oda való!!!
-Anya!Mi is olyanok vagyunk mint Bobó és Dodó, nem?Mindig veszekszünk!
-Nem mindig...de sokat!
-Akkor lehet , hogy rénszarvassá változunk?
-Bizony, te gyerekszarvassá, én anyukaszarvassá.
Szóval senki ne lepődjön meg ha holnapra rénszarvassá változom.

Kutyakő

Anya , ez miért macskakő? Kutyakő nincs?
Fogalmam sincs miért, vajon tényleg miért is?
Olykor az az érzésem , hogy roppant műveletelen vagyok...
Ám ha már itt tartunk , Kincső is egyre többet beszél! Szinte hihetetlen számomra egy kispasi után, aki csak két éves korára szólalt meg emberi nyelven, ez a pörgés amit Kincső művel.Tíz hónaposan járni , nem nagy kunszt , azt Ábel is tudta , de ez a szóözön! Úgy érzem most még a papagáj korszaknál tartunk, sokmindent mond de nem értelmez, csak utánoz.A halandzsa szavaknak is magyar dallama van, de még bármi kikerekedhet belőle.Az Anya, Apa, Ábe, Mama, tessék, kukucs,jó, kakas ,cica, cici, tej, alma stabilan és sokszor rendeltetés szerűen merülnek fel.Bár Csaba szerint a nők korábban kezdik, és később fejezik be a szövegelést. Ám legyen!

Könyvtár

Ma végre eljutottunk a könyvtárba, és hihetetlen sikerült akkor menni amikor nyitva volt , sőt a gyerkőcök nagy egyetértésben bevonultak.A gyerekkönyvtár nagyon kis barátságos itt,vannak játékok az apróknak, amik szerintem arra szolgálnak , hogy a pakolós csajszi figyelmét a polcok módszeres és fölöttébb gyors letakarításáról elvonják.Ez meg is történt, így a játékospolc tartalma vándorolt percek alatt a földre.Ábel ki is választott két rém ronda Mikulásos könyvet, de annak örömében , hogy ő nem pakolt le semmit fölöslegesen, sőt amit lepakolt azt visszatette, rábólintottam , kölcsönözzük ki ezeket.Ezután levonultunk a könyvtár aulájába, és amíg bemutattam a könyveket a könyvtárosnéninek ,gyermekeim békés egyetértésben legelésztek a húsoslevelű örökzöldek tövében.(Épp most szedtem ki két kövér lapit a farzsebemből...)Az igazi gond az öltözésnél kezdődött , mert amíg az ordító csöppre póbáltam a kabátot rábuherálni , Ábel pólóban kirohant az ajtón és eltűnt a színházkert fái között. Közben már mindenki minket bámult, Kincső épp levette a kabátot és a sapkát amit öt perc kínlódás árán adtam rá,határozott neeem felkiáltással megindult Ábel után a parkba. A kabátok halomban , a könyvek úgyszintén,és közben az az érzésem támadt, hogy nem vagyok épp ura a helyzetnek.:)

Lehet , hogy az olvasás szeretetének plántálása még ráér egy kicsit?

Rajt!

Csak rászántam magam.

Elég nehezen ment.Sokat töpengtem , arról , hogy legye-e blog, vagy nem legyen , és ha lesz ,miről is írjak benne...

Gyerekkorom óta szerettem bekukucskálni a kivilágított abalakon. Szerettem nézni , hogyan mozognak, tesznek vesznek , tévéznek számomra idegen családok, lestem hátha elcsípek valami személyeset egy mosolyt, egy puszit, egy pofont.Volt alkalmam egy hetet Hollandiában tölteni, és kissé meglepődve tapasztaltam hogy hálószobám ablakát nem borítja függöny.Szép nagy egész falfelületnyi ablakon szemléltem az ágyamból az utcát, és az utcán járkálok engem.Mint kiderült , azért, mert a jóravaló házigazdáim nem érezték hogy bármi titkolnivalójuk akad, hozzájuk bárki benézhet, reggel, este.Nohát, számomra ilyen mások blogjainak olvasása, virtuális függönynélküliség , kukkolás, ha éppen úgy tetszik.Egy kicsit pótolja a valóságos kapcsolatokat, a valóságos párbeszédeket, de néha reményt ad , hogy másoknak is vannak hasonló gondjai, hasonló örömei, és hasonlóan rossz napjai...