Csatabárd

Nem csak panaszkodni járok ide, de leginkább mégis.
Vááá!
Nagyon ki vagyok akadva Ábelre aminek valószinűleg megint az az oka, hogy eldöntöttem , én most megnevelem.
Jaj, pedig nem kéne , nem ezért mert tökre jólnevelt lenne, éppenséggel eléggé nem az, hanem azért mert az ilyen irányú törekvéseim nála olyan lázadási hullámot keltenek amit hetekig nem tudok lecsitítani.
Különben nem jólnevelt , valóban, de alapból rendes, kedves lurkó, akinek egyetlen legkedveltebb játéka a határok tágítása.Nem mulaszt el egy alkalmat sem a meddig mehetek el típusú játszmára,és ahol picit is gyengül a hurok, ott győzelemittasan lecsap.
Csap, csap, de mire legutóbb egy 30 ezer forintos tükörre, az esernyőmre, tegnap az unokatesójára egy nagy bottal, ma pedig egy tűzoltósisakkal a homlokomra.
Igazából én elviselem hogy eleven végülis mifenét csináljak, de amikor halmozottan törnek a tárgyak, és jelnnek meg a kék foltok másokon, akkor eléggé betelik nálam a pohár, és nekiállok a szigornak , jönnek a lebaszások, és büntetések, előbb naponta, aztán óránként, aztán percenként.
Ilyenkor pokollá változik a nyugis életünk, felborul a napirend, és szegénykém ijedt meghunyászkodás helett százszor nagybb nyílt agresszióval válaszol.
Aztán minden elmúlik egycsapásra és visszáll a kedves mosolygós család.
Van ebben valami őszintétlen.
Csak akkor szeretem amikor mintagyerek?
Amikor ugymond ellenkezik akkor nem a mi gyerekünk?Mehet máshová?
A mi családunkban senki nem verekszik?
És nem káromkodik?
És nem tör össze dolgokat?
Fenét.
Ideje lenne megtanulnom elfogadni hogy ő egy heves természetű, élénk , aktív kölyök akinek kell a mozgás, aki nem ül meg a fenekén, aki sokat dumál, és sokat ellenkezik.
Nem ül a szoknyám mellett, és nem bocsát meg egykönnyen ha nevelni akarom.Különben az én majd megmutatom neki ki az úr a gátom módon nem is lehet célt érni.nem csak nála, hanem senkinél.
El kéne ásni a csatabárdot .....