Ma végre eljutottunk a könyvtárba, és hihetetlen sikerült akkor menni amikor nyitva volt , sőt a gyerkőcök nagy egyetértésben bevonultak.A gyerekkönyvtár nagyon kis barátságos itt,vannak játékok az apróknak, amik szerintem arra szolgálnak , hogy a pakolós csajszi figyelmét a polcok módszeres és fölöttébb gyors letakarításáról elvonják.Ez meg is történt, így a játékospolc tartalma vándorolt percek alatt a földre.Ábel ki is választott két rém ronda Mikulásos könyvet, de annak örömében , hogy ő nem pakolt le semmit fölöslegesen, sőt amit lepakolt azt visszatette, rábólintottam , kölcsönözzük ki ezeket.Ezután levonultunk a könyvtár aulájába, és amíg bemutattam a könyveket a könyvtárosnéninek ,gyermekeim békés egyetértésben legelésztek a húsoslevelű örökzöldek tövében.(Épp most szedtem ki két kövér lapit a farzsebemből...)Az igazi gond az öltözésnél kezdődött , mert amíg az ordító csöppre póbáltam a kabátot rábuherálni , Ábel pólóban kirohant az ajtón és eltűnt a színházkert fái között. Közben már mindenki minket bámult, Kincső épp levette a kabátot és a sapkát amit öt perc kínlódás árán adtam rá,határozott neeem felkiáltással megindult Ábel után a parkba. A kabátok halomban , a könyvek úgyszintén,és közben az az érzésem támadt, hogy nem vagyok épp ura a helyzetnek.:)
Lehet , hogy az olvasás szeretetének plántálása még ráér egy kicsit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése