"Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a múlt szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.
Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -gondoltam.
S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt,mint a rácsok
a hallgatag cella fölött. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése