Minden adventi hétvégén szokásos program a városháza előtti Betlehem, élő állatokkal, birkákkal, kecskékkel.Tavaly annyira jól sikerültek ezek a séták, idén is alig vártam , hogy felmenjünk.Sajnos tegnap rosszul indult az egész, Kincső orra bukott a lépcső alján míg a hordozót kötöttem fel, és végigrepedt a kis szája.Dőlt a vér, ordított, és nem is vigasztalódott meg egész úton odafele szipogott-ordított-szipogott.Rá se nézett az állatokra.Én meg cefetül éreztem magam, mert hagytam elesni, másrészt fájni kezedett a pocakom.Úgyhogy hazjöttünk, hánytam, Csaba adott egy B6-ot a fenekembe.Ez nagyon feldobta Ábelt, egész este az állatait vizsgálta, fonendoszkóppal hallgatta a szívüket, (igaz hogy a fejükön kereste de mikor engem hallgatott akkor a mellkasomon kezte a szívemet keresni, ami azért nem rossz) kaptak gyógyszert, szurit és szaloncukrot is mert jól viselkedtek a rendelésen.Én is összekaptam magam estére, de sajnos reggel már Ábel is azzal fogadott , hogy fáj a hasa és rosszul van.A mise és az egyéb sétatrevek ugrottak, mindenki nyalogatta a sebeit.
Egy ilyen vírus jár a családnak minden hónapban , enélkül nem élet az élet.
Délutánra konszolidálodott a helyzet megkockáztattam újra a Betlehem megtekintését, hátha ma élvezni fogják.
És élvezték is!
Kincső már messziről kiabálva rohant az állatokhoz:TEHÉÉÉN!!!!
..de megnyugodtam,mert egy hasonló korú kollegina így szólt:CICA!!!!!
ahhoz képest, birkák voltak ,nem is tudom ki a táposabb aki cicának vagy aki tehénnek látja őket...:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése