...engedem hadd menjen.
Egy pár szót én is szeretnék ejteni a Mikulás mizériáról, az édességekről és rólam is persze.Nálunk mindig ötödikén este jött a Mikulás, kifényeztem szépen a bakancsomat, és kitettem az ablakba.Természetesen nem győztem kivárni a reggelt, már késő este ott volt benne az ajándék, de még utána is lestem hátha -hátha...bekopog, eljön személyesen és kapok tőle még valamit...az ember gyereke roppant telhetelen ugye.
Hogy mit is hozott?Nem is emlékszem pontosan.Apróságokat , édességeket, gyümölcsöt, néha kesztyűt, sapit (mama rendíthetelen szívossággal kötötte az ilyesmiket). Mikuláscsokit is hozott,ámbár ez nem tartozott az ehető édességek fajtájába, a román édességskála elég szűkös volt.Pontosítok szinte semmi nem volt ehető,abból amit a boltban lehetett kapni.A balkán édességek annyira émelyítőek , hogy édesszájú gyerekként sem bírtam két falatnál több halvát, vagy törökmézet legyűrni, a csokit megvenni sem volt érdemes, maga volt a tömény borzalom, a fagyitól szalmonellát lehetett kapni, a kürtőskalácsot csak a pékségben árultak, de ott eladás előtt gondosan kiszárítottak mindent.Reggelente oviba menet elmentünk a pékség mellett, ahonnan remek friss kenyérillat szállt, és sokszor azon gondolkodtam miért lehet csak száraz kiflit, perecet és nagyon száraz kürtőskalácsot venni ha egyszer itt sütik a pék bácsik a frisset?A legjobb nasi a sült gesztenye volt amit télen a vártemplom előtt árultak, nyáron ugyanitt pattogatott kukoricát(kakast), kakasos nyalókát, vattacukrot a strandon,no és persze a pufulec(puffasztott kukorica)!Az sós volt ugyan, de lehetett kapni mindig minden boltban, az ujjunkal nyalogattuk azacskó aljáról a sót.
Nem volt kísértés így boltba menni gyerekkel.
A boltnak sajátos szaga volt.A boltos nénik fehér , fűzös cipőt viseltek, és egy botra tűzött rongyal mosták fel a padlót.Mást aligha csináltak mert ugysem volt sok vásárló.Dehát nem is volt mit vásárolni...Havonta egyszer volt élemiszerosztás ilyenkor három napig sorban állt a család.Kartotékból szedték elő a neveket, nehogy valaki kétszer álljon.Személyenként fél vaj, és fél kiló cukor járt.Egyszer megkérdeztem anyut mik azok a kampók amik a falon lógnak?Azt válaszolta arra szokták akasztani a kolbászt, a hurkát, a sonkát a húsokat, amikor még lehett efféléket kapni a bolban.De ha azt mondja a marslakók szárítják azokon a zoknikat ,számomra ugyanannyira lett volna hihető...
Ennek ellenére nem éheztünk.Mindenhez hozzá lehetett jutni, persze tudni kellett , hogy kitől.Virágzott a feketepiac.Egy kis szappannal,cigivel sok ajtót ki lehetett nyitni.
Az édességek azonban luxuscikknek számítottak, és nyilván az alapvető élelmiszerek beszerzése is macera volt, erre már nem maradt energia.Inkább ha jöttek magyarországi rokonok akkor ütött be a kánaán, vagy ha anyuék jöttek hozzájuk kétévente akkor hoztak egy szakajtónyi finomságot, amit gondosan őrizgettem a fiókomban, hogy tovább tartson.
Aztán persze kinyíltak a határok és én is eljutotattam álmaim birodalmába, ahol kolbászból van a kerítés.Emlékszem mennyire letaglózott , hogy itt egész polcokat borítanak édességek!Szinte kővé váltam hebegtem ,és végül választottam egy kis szilvalekvárt amit a vendéglőkben a reggelihez adnak.:)
Miután végleg idekerültem, tíz évesen, szembe kelett néznem azzal , hogy Magyarország nem vágyaim birodalama.Van ez így, de édességespolcok továbbra is tömve voltak.Tömtem hát én is a sok csokit, cukorkát, fagylaltot, marcipánt,jégkrémet, chipset.A nélkülözés éveit felváltotta a habzsolás.Szinte fuldokoltam tőle.Persze meghíztam és elromlottak a fogaim, aztán fogyókurák következtek, és sokat jártam fogorvoshoz.
Végeredményként szeretem az édességet, különösen a csokit.A cukorkát, fagylaltot, marcipánt,jégkrémet, chipset.A nyalókát is sajnos.
Tele van csokival a szekrényem.A betegektől sokszor kapok.Meg is eszem, bizony.Elég csúnya dolognak érezném , hogy míg én nassolok a gyerekekbe meg tömöm nyers répát.Azt is esznek, de ha megkívánják kapnak édességet.A Mikulás is hozott nekik, mert szerintem az a dolga, persze az örömhöz az is hozzájárul hogy az édességevészet nálunk sem mindennapos dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése