A tegnapi mélyponthoz képest ma összeszedtem magam.Legalábbis úgy indult a nap.Kincső egész jól aludt, így én is egész jól ébredtem, másnap egészen más nap lett. A misét nem mertem egyedül bevállalni, de egy közös séta a romokhoz összejött.Délután pedig felmentünk Betlehemet nézni Kincsővel, Ábel pedig mamával a bábelőadást.Kincső huncut aranyos volt, kukucskáztunk, totyogott, megbillent elkaptam a kabátját.Nem kellett volna.Megint kificamítottam a könyökét.Egyet kiáltott aztán játszott tovább, etette a bárányokat, de csak jobb kézzel.Gyanút fogtam , futás haza.Otthon aztán mikor a huszmilló ruha lekerült, megbizonyosodtam, igen, a bal kéz megint kicsúszott.Immár harmadszor. Rutinos ficamdiagnoszta vagyok.(pronatio dolores infantum, igen így hívják), és úgylátszik rutinos kificamító,megint én vezetek, kettőt én csináltam, egyet Ábel.
Apa pedig jött, és helyrerakta a kis babakezet.Ő már úgylátszik rutinos babakézhelyrerakó.(igen és gyakorlatias is, mert múltkor megmutatta az ortopéd doktor bácsink , hogyan kell visszarakni a ficamot, de én nem mertem megcsinálni).Kincső sírdogált, azt gondoltuk nem sikerült helyrehúzni, már öltöztettem hogy megyünk a traumára, amikor a betegballal kikapta a kezemből a kulcsot.Hálistennek, minden a helyére kerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése