2008. november 17., hétfő

Séta

Ma elkövettem azt a hibát , hogy engedtem.Az ember legyen következetes, mondják a szakirodalmak, nyilván nem véletlenül.Ábel mindenhova bicajjal óhajt menni, mert rájött , hogy sokkal kényelmesebb és gyorsabbb mint gyalog, és férfiember a sarki Abc-be is járművel megy.Oda már mi is bicajjal járunk,de a városbamenés fronton eddig tartottam magam, és nem véletlenül.Ugyanis völgyben lakunk, tehát innen csak mászással lehet kitörni.Ám legyen , gondoltam ma, lárifári, mi az nekünk , kemény gyerek ez , felteker.

Ez kissé naiv gondolat volt, látszik , hogy a pillanatnyi szórakozottság szülte.Hegynek menet , úgy hogy egyik kezemmel a dögnehéz babakocsit toltam, a másikkal a bicajt rajata egy rémnehéz hátomévessel, közben sűrűn szidtam a lakhelyünk domborzati adottságait.Most előszőr érzem úgy , hogy alföldön szeretnék élni, végtelen pusztákon!

Nincsenek megjegyzések: