Csak rászántam magam.
Elég nehezen ment.Sokat töpengtem , arról , hogy legye-e blog, vagy nem legyen , és ha lesz ,miről is írjak benne...
Gyerekkorom óta szerettem bekukucskálni a kivilágított abalakon. Szerettem nézni , hogyan mozognak, tesznek vesznek , tévéznek számomra idegen családok, lestem hátha elcsípek valami személyeset egy mosolyt, egy puszit, egy pofont.Volt alkalmam egy hetet Hollandiában tölteni, és kissé meglepődve tapasztaltam hogy hálószobám ablakát nem borítja függöny.Szép nagy egész falfelületnyi ablakon szemléltem az ágyamból az utcát, és az utcán járkálok engem.Mint kiderült , azért, mert a jóravaló házigazdáim nem érezték hogy bármi titkolnivalójuk akad, hozzájuk bárki benézhet, reggel, este.Nohát, számomra ilyen mások blogjainak olvasása, virtuális függönynélküliség , kukkolás, ha éppen úgy tetszik.Egy kicsit pótolja a valóságos kapcsolatokat, a valóságos párbeszédeket, de néha reményt ad , hogy másoknak is vannak hasonló gondjai, hasonló örömei, és hasonlóan rossz napjai...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése