2008. november 24., hétfő

Áll a bál

Sajnos eljutottunk oda, hogy lassan másfél évesen egyik éjszaka rosszabb a másiknál.Három-négyszer biztos , hogy megébred Kincső, de rosszabb éjszakákon, mint mondjuk az utóbbi kettő, szinte félóránként.Foghatjuk a fogakra, mert az jó indok lenne, most jönnek az alsó négyesei, de átlagos éjszakákon, amikor jól alszunk,akkor is négyszer?
Álom-álom, kitalálom?Bizony, most két ilyen éjszaka után nekem jönne a szememre álom, és egyre jobban hajlok valamilyen spártai módszer bevetésére.Különösen a fiúk zúgolódnak, Ábel éjjelente töbször felriad:
-Ordít!!!!Anya vidd ki innen!!! -bizony tényleg Kincső a kiságyában tombol, és kimenekítem a mi ágyunkba.Itt sem talál szegény heves fogadtatásra:
-Anya ide ne hozd mégegyszer!!-így apa aki szeret terpeszkedni az ágyában, és Kincső reggelre ugyancsak perifériára szorít minket.Bár régebben Ábel is gyakori vendég volt, ilyenkor én kiszorultam a lábzónába, azaz a többiek lábához keresztbe.(Ilyenkor bevonultak a plüssállatok, a párnák, a takarók és az ágyunk olyan volt mint Noé bárkája)
Azt számolgatom , hogy lassan három és fél éve nem aludtam át egyetlen éjszakát sem...országomat egy jó alvásért!ÁÁÁÁ...

Nincsenek megjegyzések: