2008. november 20., csütörtök

Hordozás

...komoly erőkkel neki is láttam a hordozásnak. Két dolgot állapítottam meg. az egyik , hogy az én pehelysulyú lányom is roppant nehéz ha a hátamra kötöm.Mozgolódik , és lazulnak a pántok, állandóan az az érzésen , hogy csúszik ki.Ez abból adódik, hogy a háti hordozást a you tuberól lestem el, és már a helyes technika megvan , a kivitelezés még nem standard.Elől keresztezettben meg akadályozza a szabad látási viszonyokat, arról nem is beszélve , hogy nyúlkál a számba, piszkálja a fogaimat.Hiába, egy fogovos gyereke.Fúrohangra ringatózott a pocakomban, most tessék.Sajnos az orromba is nyúlkál, pedig fülorrgégész nincs a családban tudtommal.Nekem viszont eletedt az orrom vére.
Amikor kis kezecskék nem hadonászank a képem előtt akkor bealszik. Míg idehaza dalocskák , és szopi és ringatások özöne sem elég neki, a hordozóban egyszercsak félrebillen a kis rózsaszín sapi, és már pfüüü, pfüüü...felrúgva nagy nehezen kialakított napirendet, miszerint itthon alszunk , délben ,és a ami a legfontosabb Ábellel egyszerre.Ilyenkor ugyanis éteri nyugalom szállja meg a házat, és bevallom engem is.Mármit ha alvás van, ám ma ugye erről szó sem volt.
Aztán ott van az a tény, hogy Ábel sétatempója kissé szaggatott, és nyilván Kincső is szeretne ilyenkor piszkálni botozni kavicsozni, kikéretőzik a kendőből de mire lebontom magamról Ábel elunja és elindul tovább.Újrafelkötni nem érdemes mert nemsokára megint leállunk valahol,egyik kezemben a kendő, a másikban Kincső rohanunk az elkóborolt nagyobb után.
Hát így megy ez.Vagyis így nem megy.
Ma szimplán rossz napom van, nyűgös vagyok, harapós , veszekdős, undok.Csalánra pisiltem.Bal lábbal keltem fel.
Jó lenne valami feloldozás.Valami más. Ami kilendít ebből a rossz körből.

Nincsenek megjegyzések: