Önkritika

A hordozás remek dolog.
Életforma, szerintem.
De vajon , hogy látják mindezt a pasik?
Párbeszéd a játszótérről, szereplők: én , egy apuka, háttérben kiskölök üvölt a babakocsiban.

-Szerinted miért ordít?
-Biztos mert nem kendőben hoztad le.Lehozzam az én kendőm?
-Nem kell.
-Nem tudod megkötni?
-Nem, és nem is akarom.Ez szerintem baromság.
-Mi van?Hiszen a gyerekek anyukája folyton hordozza őket.
-Igen, ez baj szerintem.Össze vannak nőve...Már nem is tudnak meglenni hordozó nélkül.
-A csecsemők márcsak ilyenek.Hiszen neked több gyereked van mint nekem, feltűnhetett volna.
-Feltűnt, de szerinted ez normális?
-Persze a gyerekek igénylik az anyjukat...a közelséget.
-És ha én igénylem épp?Engem is magára köt majd?
-Talán neked kéne őt..vagy, nem tudom.A rácsos ágyból olyan szűk a világ...
-A világ mindenhonnan szűk.
-Már akinek.De miért kell ezzel már csecsemőként szembesülni?

Sokmindenen elgondolkoztam a fent idézett beszélgetés kapcsán.

nálunk is állandó téma a velünk aludjon, meddig szoptassam,meddig hordozzam és mikortól kell gyalog megtennünk bizonyos távot.

Az apa a szigorú, az anya az engedékeny, persze: a nap és a hold.

Én vagyok aki magamhoz kötöm őket, ő az aki elengedné.

Ez persze így van rendjén.

Kell kötni is , kell oldani is.

Csak néha én is elfelejtem, hogy a gyerekeimnek van egy harmadik tesója, a legnagyobb, aki pont úgy féltékeny, pont úgy szeretne becsücsülni a kendőbe, szeretné ha ott ülnék melette amíg elalszik.

És én is, igen , én is szeretném.Hiszen őt vállatam legelőször.Sőt mi több választottam.És megígértem mindenféle dolgokat, ásó, kapa , nagyharang.
Aztán tessék.Este ha hazatér, vedd ki a kádból a kölköket, jaj, hadd netezzek egy kicsit, pakolj el a konyhában te, ja még nem is vacsoráztál?
A szülinapomra kapott csipkés fehérneműk a polc legmélyén csücsülnek, elől az agyonmosott szopis melltartók vírítanak.
Könyvet fél éve nem olvastam, az is a konzerváló fogászat , és endodontia című mű volt.A médiától gondosan távol tartom magam, nehogy kétségbe essek, de lehet velem beszélgetni a hosszú szoptatásról, a hordozókról, arról , hogy mennyit sírtak ma és ki hova kakilt,pisilt.
Tökre botfülű vagyok, sosem volt hallásom, igaz , hogy ő egy zenekarban játszik, ez a hobbija, de még sosem hallottam őket.Sőt még ki vagyok akadva hogy hetente egy estét a cimboráival tölt a próbateremben...
Az autókat a színük alapján különböztetem meg, egy villanykörtét nem tudok egyedül kicsavarni, na jó talán igen, de a neki kell felhozni a létrát, hogy felérjem a csillárt.
Havonta egyszer fáj a hasam egy hétig, kétnaponta a fejem, a torkom, a fogam , és az élet úgy egyébként különösen estefele.
Szóval, mikor feljöttem a játszótérről és arra gondoltam nekem mennyire igazam volt, leültem ide és rájöttem, esteg, az említett apuka panasza is lehet jogos,estleg ,talán meg kéne hallanom azt a panaszt amit eljfelejtek meghallani.

Ügyintéz

Tulajdonképp, egy kellemes élmény ért a minap, ügyintézés közben.
Utálom az ügyintézést, és az érzésem, az ügyintézés is utál engem.
Ez abból is leszűrhető , hogy december másodikával megszűnt a GyED-em, tehát kellett volna igényelnem a GYES-t.Ehhez képest január huszonakárhányadika van, nem mintha baj lenne,hogy telik a tél, de az mondjuk baj, hogy se pénz se posztó.Kezdtem egyre inkább érezni érik a helyzet,mert Csabi minden nap megkérdezi, voltam-e már a MÁK-ban??Ja, nem.Hovatovább, puszta óvatosságból,a családi viszályok elkerülése végett, délutánonként kapásból ezzel indítottam a beszélgetést:Kedvesem jó napod volt?IGEN??Ma sem voltam a Mák-ban, de holnap elmegyek, jó?Persze, naná, viccelsz, persze hogy elmegyek!Elintézem , ja!Csakhát kéne az az igazolás, az OEp-ből, előbb oda megyek el.Holnap, beugrom.Esetleg holnapután.Kiskedden.
Ezek után az uram, aki tud vezetni, pontos, és megbízható megunja ezeket a párbeszédeket, feldob egy másik témát,majd megszerzi az igazolást másnapra.Anélkül, hogy bemnene az Oep-be.
De a MÁK-ot nem úszom meg , szorul a hurok , oda én megyek.Kínnal keservvel, két gyerekkel, naná, ügyintézni csak úgy indul neki az ember.Ha viszi a pereputtyot is.Sütit, szotyit, a majmot, meg innivalót.Ja és a szükséges papírokat is begyömöszölöm a cumisüvegek és a muffinok közé a táskámba.
A Mák-ban széles mosollyal fogadnak, hogy anyuka, van egy játszószobánk a gyerekek számára, amíg ön ügyintéz nyugodtan menjenek be, babakocsival, nem baj ha koszos, majd kitakarítunk,a sorszámot onnan is látni.A gyerekek örülnek az új játékoknak, pisilünk, kajálnak, és tíz perc múlva sorra is kerülünk.Az ablaknál mosolygós néni fogad, átnézi a papírokat, két perc alatt végzek.
Jhuhé!!!
Másnap Ábel azzal kezd, anya, megyünk ma is játszóházba.???Hehe.Persze.Mert szeretek ügyet intzni. Komolyan.

Elmegyek a gyerekekért

Felugrom anyuhoz a gyerekekért!
Kocsival.Ha már van...
Ehhez nem árt tudni anyu, öt percre lakik tőlünk.Ez két gyerekkel, babakocsival tíz perc odafele, mert felfele kell menni , de lefele tényleg öt.Mivel ugyannank az utcának a tetején lakik aminek mi az alján.Nyilván...ennek sok előnye van, és sok hátránya , de erre máskor fogok kitérni..
Most még ott topogok az ajtóban, de csak pár másodpercig, mert sok a dolgom.Először is le kell mennem a tárolóba, ahová Csabi elhelyezte a gyereküléseket.Ezután a két dögnehéz gyerekülést kivonszolom a parkolóba, és becsatolom a suzukiba.Ez remek feladat, kikapcsol és elbűvöl, megáll a törpész és körülnéz.Kb tíz perc alatt sikerül is teljesíteni, majd bepattanok az autóba, átgázolok a szegélyen, és fel a hegyre.Anyunál felöltöztetem a pöttömöket,de vigyed fiam a palacsintát is, dobozban, a majmot itt ne hagyjátok,sál, sapka kesztyű.Kivonszolom a gyerekeket, a majmot, a palacsintát, és a babakocsit, amivel anyu felhozta Kincsőt.Becsatolok mindenkit gondosan a helyére, összecsukom a babakocsit, elhelyezem a csomagtartóban, a palacsintát a székek alá dugom, a majmot és az apróbb tárgyakat szétszórom egyenletesen a földön.Beülök ,az ablak párás , amíg bementem ráfagyott valami genya.Lekaparom.Hazavezetek.Amíg kiveszem Kincsőt, Ábel a volán mögé mászik tekergeti a kormányt, indexel, és kiengedi a kéziféket.Az autó előre gurul kicsit.Ordítok.Közben alattomosan letekeri az ablakot.Kincső is ordít,mert letettem a földre , hogy visszatekerjem az ablakot, és behúzzam a kéziféket.Nincs központi zár az összes ajtót be kell zárni, ebből kettőt csak kulccsal lehet, Ábel a parkolóban rohangászik lengetve Kincső sálját, Kincső ordít:Sállammmmm!!!!Végre elhagyjuk az autót, felszerelem a sálat Kincsőre,Ábel mellémszegődik bevonszolom őket a lakásba.Az ájulás környékez.Majom????Jaj, az lent maradt, meg a palacsinta. A babakocsit meg direkt hagytam lent.Apaaaa, légyszi, hozd be a majmot, a palacsintát, és a babakocsit is.Köhm.
Közben eltelt háromnegyed óra.
Néha annyira szőkenő vagyok!!!!!

Figyelem, fegyelem, türelem????

Na ez az a három dolog aminek leginkább híjján vagyunk.Mostanában.
Én azért mindig szerettem volna hosszú szőke hajat, pölö ,de ennek így utólag már csekély az esélye.Persze, beálltam én a türelem sorba is anno, mikor osztották a tulajdonságokat.De szerintem nem bírtam kivárni a sort.Hehe.
Pénteken elmenten a Oep-be kérni egy igazolást a Gyed-em megszűnéséről, mert kérték a Gyes-igényléshez húztam is sorszámot, majd megszámoltam , hogy 97 vagyok, a hívótáblán pedig a 81 gombnál tartunk.
Na ne má!Fordultam is ki legott, hogy visszajövök, egy másik nap, egy másik hónapban, egy másik évben.Jaj! Eztán elindultam a patikába, és láttam hogy előttem vannak vagy tizen.Itt azért vártam úgy tíz percet, ámde láttam, hogy tíz perc alatt még mindig ugyanazt a nénit szolgálják ki, ezért innen is tovább álltam.
Ezek után érthetelen miért kapok mindig dührohamot, ha Ábel első próbálkozás után kijelenti:Nem akarom egyedül felvenni többet a kabátomat, mert úgysem sikerül!

Mézeskalács

Ma nekiálltunk mézeskalácsozni családilag.
Évek óta sütök, néha nemcsak Karácsonyra.Már egy tepsivel megettek , díszítés nélkül, pedig reformmézeskalács lett, mert nem volt csak teljeskiőrlésű lisztem.Ez szerintem eléggé érződött rajta.Szerencsére már elfogyott.
Ne baj , gondoltam, majd a mai hagyományos lesz, és nekem is ízleni fog.
Éppen elkészültünk az első tepsivel,gyorsan betoltam sülni, mikor átjöttek a szomszéd gyerkőcök játszani.Lett is nagy ricsaj, ihajcsuhaj, hacacáré.
Aki szereti a fekete, szenes mézeskalácsot az nálam jelentkezzen.:)
(hello modern dizájn)