Felriadtam késő éjjel, hajnaltájban talán, arra hogy egy dühödt baba ordít a fülem mellett, mert addigra már egy másik ordítás miatt evakuáltam a gyerekszobából.Szerencsére hamar visszaaludt, ő igen, de én sehogy se bírtam elaludni."bárányok gurulnak halkan, mi újság álmatlan ember?"
Bámultam csendben a függöny ráncait, magamba ittam a csendet. Valhonnan parikáskrumpli szaga áradt be a szobába, paprikáskrumpli hajnalban?
Éhes lettem.Nagyon éhes...de jó lenne egy tányér paprikáskrumpli.Eszembe jutott hogy a koliban ha felriadtam éjjel a szobatársam néha kakót készített nekem, mert ő szinte sosem aludt.Illetve nappal aludt.
Éjszaka van egy- két dolog nagyobb intenzitással támad az emberre.A fogfájás pont ilyen.Nomeg a nappal elnyomott érzések, félelmek.Néha úgy képzelem , mint gyerekkorom indiános regényeiben, ha lejjebb hamvad a tűz közelebb jönnek a farkasok.Én bizony félek a sötétben.A lét és nemlét határmezsgyéje jön közelebb, szinte belebámul az arcomba.
Szintén a koliban történt , hogy átsétáltam a tanulóba éjjel közepén mert tudtam ott biztos találok valakit.
Mi van? kérdezte a cimborám .
Félek , az van.
Ugyan mitől félsz?Zárva van a nagykapu, a portás nem enged be senkit.
Amitől én félek az bennem van.-mondtam én.
Hát jó , mondta ő, lemegyek veled, kiülök a folyosóra te pedig hagyd nyitva az ajtódat, ha baj van ott leszek.
Néha türelmetlen vagyok a gyerekekkel, mert szeretnék aludni, mégis jól esett, hogy éreztem valaki közelségét a beszűrődő fénysugarakon át, mit érezhet egy csecsemő akinek a lekében még csak árnyak árnyéka él?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése