Egy régebbi bejegyzésemben emlegettem , hogyan vergődünk a egyészségügyi rendszer csapdájában.
(Ki nem?-kérdheti bárki, és végülis tényleg...)
Kincső dongalába nem nagyon durva rendellensség, sőt nem is igazi dongaláb , csak sarlóláb.
Sok kisgyerek születik így a méhen belüli helytelen tartás miatt.
Tehát senki nem csapta össze a kezét a szülőszobán, olyannyira , hogy én sem vettem észre.
A karikaláb nálunk családi hagyomány.Így gondoltam három hónapos koráig.
Egyszercsak kidobott minket a rendszer, és azóta mindent tudok a dongalábról.
Volt csecsemőkori gipszünk, volt bebaxunk, és volt sokféle ortopéd cipőnk.
..és volt egy műtétünk.
Közben folyamatosan jártunk kontrollra, ahol sosem javasolták a gyógytornát, mondva á, anyuka, ez nem kooly rendellenesség, látott maga igazi dongalábat?
A műtét után sem javasolták.
Majd rendeződik, á, semmiség.A műtét sikerült, a járásképen kell változtatni.Remek!..de ...hogyan?
Én aláírom, hogy egy ekkora gyerek nem kooperál megfelelően, de várjunk 15 éves koráig , mikor bejelentem majd, fiam te csámpás vagy! Nem így kell járni! Ez kb azzal egyenértékű mikor azt mondjuk a nyurga kamasznak, húzd ki magad!
Így eljutottunk a Hrg tornára, amit a Tb ugyan nem finnaszíroz, de állítólag jó tesz..Végülis miért ne járhatnánk velük uszodába, szerintem ez senkinek nem válik kárára, Ábel pancsolhat Kincsőt meg tornásztatják.Az első alkalom olyan jól sikerült, hogy Kincső ma reggel alig bírt kimászni az ágyból...először az hittem hogy a lábát fájlalja, aztán rájöttem,izomláza van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése