Jártunk Pécsen, aminek szenteltem volna külön posztot, ha lett volna rá időm.
Mindenesetre keresztmamitól begyűjtöttem egy jó adag szakirodalmat, mert ő mindig naprakész, ebben is.Mindenképp lélkemelő hatású volt az is, hogy elbeszélgettünk , erről is, arról is.Meg persze, Pécs , nohiszen, akik élnek azok délnek mennek, tehát jót tett nekem a levegőváltozás.
Amit elolvastam a begyűjtöttből az Vekerdynek néhány könyve, továbbá elkeztem PET-címűt is.
A szakirodalom olvasgatása azonban engem összezavar némileg, azt a kényszerképzetet idézi elő, hogy eddig mindent, de mindent rosszul csináltam.
Ennek ellnére mégsem érzetem fölöslegesnek ezt a kört, sőt. Elkésettnek , ugyebár.Másrészt , az ember hiába látja be a hibáit, mégis a ösztönös, és hozzott minták sokaságából nevel az ember gyereket.
Amiből nem tudok kilépni mert én , maradok és voltam, minden mozdulatban és pillanatban.Attól , hogy elmélyedek a témában , sajnos, én aligha változom meg.
A viselkedésem megváltozhat, mégis erre csekélyke tényleges esélyt látok.
Haj, de most legalább utálom magam a feszült pillanatokban mert tudom, most vagyok következtlen, kegyetlen , undok, és kiállhatalan.
Ami viszont kiderült, a három és fél éves kor komoly változás kora, és felér a kamaszkor önállósodási törekvéséivel.
A kétéves kor pedig a dackorszak kezdete.
Az ideális gyerek nem ül a sarokban, azzal van a gond.
Akivel ilyenkor gond van, az a normális.
Tehát tök jól állunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése