Számolgatam.
Lassan a harmincadik fele közelítek.
Na jó, lassan.Pedig épp most múltam tizenhat..hogy történhetett ez meg velem?
A baj az , hogy lélekben megálltam én ottan.Pont.
Pedig történt egysmás.
Tegnap elmentem éjjel a festői tesco-ba.Autóval.Beparkoltam a tök üres parkolóba, és egyedül csellengtem sorok között.Nyári sapikat próbálgattam és elolvastam a női magazinokat.A Moden Nő tízparancsolata.
Ha úgy vesszük, van már autóm, amivel egyedül eljövök a tescoba, amikor csak teccik, és amikor a férjem vigyáz a gyerekekre.Egyedül bevásárlok.Lecseréltetem a téli gumit.Pénzt is keresek , bezony, és néha találok is.
Mégse érzem magam felnőttnek.A játszótéren örömmel homokozom.Alig várom, hogy én lőjjek az íjjal.Belefeldkezem a játékokba, sosem fizetem be időben a csekkeket.Még mindig trapéznacit hordok.
De van könyvelőm, asszistensnőm, és nőgyógyászom is.
Szerencsére ebben a jól gépesített világban, könnyen blöfföl az ember.Kifestem a szemem, hogy idősebbnek tűnjek...
Abban reménykedem , hogy nem tűnik fel senkinek, hogy én még mindig csak tizenhat...
Meglehet, ez a reménykedés a felnőttkor első tünete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése