Hát BUÉK......
Végetért egy év.
Talán eddig a legnyugisabb évem volt.
Nem jártam suliba, nem volt vizsgaidőszak.
Nem dolgoztam, nem volt munkahelyi szurkapiszka.
Itthon voltam.Nyugi volt.
Végigvehetném a hónapokat, hogy mikor mi történt, de nem teszem meg, nem is emlékszem pontosan, lassú hajóként úsztak a napok.
Az érzéseim is középhőmérsékletre voltak beállítva, úgy 22 fokra, az télen nyáron elviselhető.Amúgy sem vagyok hangulatember. Erről a pasimat kéne megkérdezni, de torkgyulladása van éppen, ettől roppant hallagatag.
De jaj!Aggaszt egy két dolog.
Például, hogy elkapom a torokgyulladást.
Meg az is,hogy ismét fogok suliba járni.Már nem sokat,mindössze egy utolsó félévet,mostmár lassan harminc évesen talán nem ártana befejezni.
Aggaszt, hogy nem fejeztem be, azaz nem vittem én semmire, eleddig.De az is aggaszt, hogy mi lesz a gyerkőceimmel amíg én ott vagyok...Részben bizony, egy hajtós, karrierista,munkamániásnak gondolom magam,részben tudom , hogy ilyen szakmát hajtós karrierista munkamániások választanak maguknak.Ettől semmivel nem érzem magam feldobottabbnak.Sokat vívódom ezen, jobb lenne ha egyértelműen tudnám és érezném , hogy mit akarok...Félek a változástól.Félek , hogy megszokják -e, hogy elengednek-e annyira mennyire nekem el kell mennem.Hiszen az életem most róluk szól , leginkább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése