Csupa rózsaszínt, szalaggal , díszdobozban.
..de csak már megint ez a depresszió.Csemetéim egyre betegebbek, azaz dehogy gyógyulnak, folyton visszaesnek, téferegnek, lődörögnek, köhécselenk, nyűglődnek.Odakint hóban, esőben fürdik a táj, de arcát tiszta helyett, latyakosra csutakolja.A házunk előtt elfolyó patakocska kezd özönvíz küllemet ölteni,úgyhogy lehet, nem hiába épít Ábel bárkát napok óta az állatainak.
A gyerekek mindig sejtenek valamit.
Különben is, beázik a lakásunk.
Továbbá nem találom a kocsikulcsot.
De ez mondjuk most nem olyan nagy baj, mert ma reggel mikor még megvolt a kulcs, akkor nem indult az autó.Szóval mindenképp hajóval kell menekülnünk,ha már sor kerül rá.
Csak a kis tengerészeim gyógyuljanak már meg!Addigis nyitott szemmel álmodom az Ararátról.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése