Lépcsőzünk

A házunktól a belváros két perc, ha felszaladunk ezen a lépcsőn.

A lépcső szimbolikus tér, a sámán lépcsőn mászik a felső világba, a lélek fejlődésének is lépcsőfokai vannak..

.A lépcsőt moha lepi, esőben fagyban csúszós, napsütésben árnyék illatú, a kőkorlátja mindig hideg, és nyirkos.

Két perc, ha szaladunk.

Öt ha terhes az ember lánya.

Hét , ha kendőben dundi csecsemőt cipel.

Fél óra a két gyerekkel menne fel, mert közben van két cica, és legalább húsz csiga amit meg kell nézni, plusz a két gyereket cipelni, mert jaj, de elfáradtunk.

Aztán újra kettő ha munkába sietünk, nem, akkor másfél...

Aztán újra öt ha fáj a lábunk.

Hét ha gyorsabban ver a szívünk és pihenni kell...

Fél óra ha bottal próbálkozunk.Szererencse , ha a gyerekek segítenek...

Hm.Nem kell mosolyogni.

Ez is eljön egykettőre.

Rólam

Ez a bejegyzés rólam fog szólni.

Ne olvassa akit nem érdekel.

Mert nehéz ilyesmiről írni.

Nagyon.

Csak szeretnék egy két dolgot tisztázni, magammal.

Illetve a hovatartozásommal kapcsolatban.

Van amivel engem mélységesen meg lehet bántani, és ki lehet akasztani.

Marosvásárhelyen születtem, 80 októberében, magyar református családból.Anyanyelvem magyar, felmenőim magyarok.

Ott is étem 9 esztendős koromig.

Ekkor letelepesést kértünk és kaptunk Vp-ben.

Nem politikai okoból. És nem gazdasági okokból, nem ment rosszul a sorunk, nem éheztünk és nem fáztunk.

Mégis.

Ez a szüleim döntése volt és nem az enyém, én maradtam volna.Engem viszont a kutya sem kérdezett.

Húsz éve élek itt, ezt érzem a hazámnak.Amennyiben a haza foglma még megmaradt nekem, mert ez szépen elcsúszott az idő és távolság mocsarában.

Nem azért jöttem ide , hogy bárkitől elvegyem a munkáját, és kenyerét.

Ezt a Magyar Állam mérlegelte, hosszasan, és 12 év folyamatos kérelmezés után állampolgárrá nyilvánított.Biztosan megalapozott döntés volt, ha ennyi időt vett igénybe.Én ennek szívből örvendtem.

Sosem kérelmeztem semmi plusz juttatást ezért mert én nem itt születtem.Na nem is kaptam volna.Átlagos gyerek voltam, amennyiben terhet jelentettem az államnak az egy két doboz dalacin-c,augmentin eü térkötre, meg egy fogorvosi egyetem.

Őszinté szólva nagyon szarul tud esni, ha azt hallom..mert ti idejöttök és elveszitek a mi munkánkat, és tartjátok a markotokat..
Én ezt nem érzem így.
De akinek nem inge ne vegye magára, igaz.

A szuperpasi

Kedves pasim nem olyan családból származik akik az illatszerek kultuszában égne, sőt mi több.Az volt a szuperpasi aki késsel borotválkozott.Na ez nem mindig sikerült nekik túl jól, de mindenesetre el lehetett mesélni. Node a csajozás? Szóval csajozni kell, ahhoz pedig megfelelő küllemet kell ölteni, fésű, borotva, ing, hajaj, a pasik élete csupa kényelmetlenség.Dezodor! No, hát ha már becsajozott vett egy dezodort is, Old Spice típusút és boldogan mutatta nekem , hogy mostmár teljesen társadalomkonform.Ehhez nem fűznék kommentet, ámde tegnap Ábel előásta a dezodort ami azóta is megvan , és pont ugyanannyi található benne.
-Anyu !Ennek szuper illata van!Tudod mi, nem kell többet a krémed, én ezentúl ezzel kenem be magam mert ez annyira férfias!!!
Hehe!
Boldogan belegyeztem mert a méregdrága arckenőcseimet tonnaszám öntik magukra.Milyen jó , hogy van a világunkban valami ami férfias.:)

Hétvégi túra

Szóval efféle dolgok történtek velünk a hétvégén...

A hely, ahzova mentünk Várpalota közelében található.Piros kerszet jelzés, tessék megkeresni.:)

A legmegdöbbentőbb számomra, hogy csemetéink , na jó a nagyobbak, három órán át folyamatosan gyalogoltak.Akkor viszont nem értem igazán, a városba vezető tíz perces út alatt, miért is kell kétszer is leülni????

Szeret, nem szeret

A sok kamu bejegyzés után egy újabb elmélekedős jön.
Ma ismét játszótérprogi volt, ami szuperül sikerült, és közben elbeszélgettem egy anyukával,ami érdekes gondolatokat ébresztett bennem.
A téma az volt , hogy a hármas számú gyereket, az egyes és a kettes agyonszereti, dögönyözi, gyúrja , hurcolja mert olyan kis gömb baba.De őket ez aggasztja, mert bizony tele van a kölök kék zöld foltokkal, és karmolásokkal, ugyanis a tesók dögönyözése nem tesz különbséget három hónapos, és öt éves kor között.
Egyformán durvulósba hajlik.Mi a teendő ilyenkor? Szóljon-e rájuk az ember lánya , ne szeretgessétek? Ez abszurd ötlet.Hiszen szeretetből csinálják, és a kistesónak öröm a nagyok figyelme.
Én bevallom,ettől frászt kaptam.Mert sajnos Ábel nem szeretetből csinálta.Kimondottan leste mikor kerülhet közel a tesóhoz és nem mulasztott el nagyokat rántani , csípni harpni bele.Ha már huncut arccal közelített egyből úgy éreztem rohannom kell és leállítani.A legjobb az volt amikor úgy intézte , hogy spontán bakinak tűnjön , hogy ellökte, elgáncsolta, vagy rázuhant.
A végeredmény?Egy árulkodós nebáncsKincső akinek már ha Ábel lendülte lesodorja félreáll a szája.
Olvastam valahol, hogy a tesók közötti viszályt nem kell feltétlenül mindig elsimítani.A szülő úgysem tud mindig ott lenni, és végülis a nagyobb hal megeszi a kisebbet, ez élet normális rendje.
Az anyai ösztön viszont mindig fellázadt bennem, és bizony sokszor elhangott nálunk a ne bántsd, agyonnyomod , letaszítod, vigyázz rá!!!
Arról már nem is beszélve , hogy a tesóbántás a figyelmfelkeltés jó eszközévé vált, az ordításra a mást csináló anya-apa bevonult, minimum egy szidás erejéig, de az is valami. Utólag bánom ezt a fránya rászólósdit, mert nem indított el jó köröket egyikünknél sem, mégis sokszor a riadalom nagyobb úr mint a logikus gondolkodás.
Az volt a legroszabb, hogy a kistesó nem volt mellőzhető, hiába igyekeztem minden erőmmel, nem tudtam a ketőnk közös meghittségét újrateremteni, pont akkor ordított nyűgölt bele amikor épp elmélyültünk a játékban,vagy akármiben.Néha most is úgy érzem az igazságosztásban a kisebbnek könyebben kedvezek, mert nyilván jobban sajnáltatja magát...

Végetér az eperszezon

Ide akartam linkelni egy PUF számot, de nem találtam csak nagyon rossz minőségű felvételeket, de nem baj, aki szereti az epret meg a Pál utcait az képzelje ide.
Végetért az eperszezon aminek sok eperlekvár és szörp az eredménye,várják a telet, amikor jól esik majd emlékezni az eper illatára, a nyárra, és az esti langyos szellőkre.
Most persze leginkább arra, hogy utálok befőttes üvegeket elmosogatni!

Időpont

Hietelen de eljött a június , és elindultunk a gasztro-enterológiára, hogy ott legyünk az időpontunkon.
Amit három hónappal ezelőtt kaptunk.
Vagy négy?Márciusban tudnillik.
Azóta Kincső hízott szerncsére másfél kilót, kiváló étvágynak és arcszínnek örvend.
Szóval nem tűnik betegesnek.
Sőt remekül van.
Úgyhogy a doktornéni megnyugtatott, szerinte nem szenved a gyermek allergiás megbetegedésben, de ha már itt van, azért egy labort megcsinálnak neki.Mert. Hátha mégis.Viszont hallhatóan szívzöreje van!
Nem voltunk még a kardión?
Na sűrgősen kérjünk időpontot , talán őszzel bekerülünk.
Hehe.
Ezt leszámítva a gyerekek élvezték, voltak a kórházban új játékok, és utána a szeles idő dacára bekebelezhettek egy adag fagylaltot, egy perecet, és egy szívószálas üccsit, mindezt a kórházi jó magaviselet számlájára írva.

Születés

Kivettem a könyvtárból a Világra jönni cimű filmet.
Nem azért mert terhes lennék.
Csak úgy.
A barátnőm szervez itt Vp-ben egy egyesületet, Lélek Éled Kör a nevük.A múlt héten remek születéses progikkal örvendeztették meg a kismamákat és a csemetéket, volt többek között játszóház, sárkányépítés, hordozókendős tanfolyam, meg egy nagy anyaméh modell amiben be lehetett mászni.Hívott ennek a fimnek a vetítésére is, de persze én nem mentm , gondoltam bepótlom és megnézem itthon.
Szépen vegigkönnyeztem én pedig nem vagyok filmensírós típus.
Nem ám.Csak ez annyira személyes húrokat pendített meg bennem.
Én nagyon kooperatív kismama vagyok.
Complience, így nevezik ezt.
Nem választottam más városban orvost, minek, sőt nem is választottam orvost,nem olvastam hozzá szakirodalmat, minek ,hiszen jártam nőgyógyászat órára ott felvilágosítottak amiről köll, és nem csináltam semmi extrát, hagytam a gépezetben sodródni magam, sőt csendben hagytam.Nem keztem jógázni, és nem engedtem magamba a mindenséget , és nem változtattam életmódot.Jól éreztem magam terhesen,sőt remekül voltam, jókat ettem , jókat aludtam.Semmi gond nem volt.
A szülés fontos momentum volt, mert lett kettő ép , egészséges gyerekem.
De nem extra.Nem volt élmény.Nem volt katarzis.
Ha arra gondolok a kórházi gépezet olajozottsága elvette a katarzist, magányos voltam, egyedülálló és kiszolgáltatott.
De ez nem játék.
Nem kaland és élménytúra.
A film egyedül szülő hőse azt mondja a születés magába foglalja a halált is.
Igen. Persze.Így utólag semmi különös nem lett volna itthon, beülök egy kád vízbe sity-suty szülök , mert így volt,persze a kórházban nem járt víz, még inni sem szabad vajúdás alatt.
De ha mégse?
Nem tudom,nem tudom.Szeretnék még egy háborítatlan szülést, és nagyon komolyan gondolkozom hogy harmadjára ha lesz rá alkamam nem fogok bemenni.
Minnél fejlettebb a kultúránk, annál inkább csökken a rizikó, és annál távolabb kerülünk az emberi lényegünktől.Szinte az az érzésem támadt , hogy én mint nő lassan nem is kellek hozzá.Pénzérme bedob, gyerek kipotty.

Mégsem vagyok egy lázadó alkat.

És sokszor eszembe jut a mese, a hályog kovácsról..ki ismeri?Gyerekorom kedvenc diafilmes meséje volt, a fickó aki kovács megoperálja a hályogos betegeket, cseppet sem remeg a keze mikor műt, de az öreg doktor bácsi elmeséli neki, mennyire könnyű bárkit vakká tenni , csak ha egyet is rándul a keze...onnantól fogva soha többet nem tud operálni kovács, mert remeg a keze.

Kicsit így vagyok én ezzel a kérdéssel.

Nyelvünk rejtelmei

-Anya, mi az alég?
-Alég?Hm, nem tudom...elég?
-Nem elég anya!A légkalapácsból a kalapácsot értem, a léget meg nem!
-Akkor az a levegő.A lég egy másik szó rá.Tudod vannak olyan dolgot amire több szavunk van.a Levegő pont ilyen dolog.Azért szuper a magyar nyelv mert sok szavunk van ugyanarra a dolgra.Például bozót, rekettye,rosszcsont, vásott.Érted?
-Értem!!!!
-Jaj de jó! Tudsz te is ilyen dolgokat, amire több szavunk van.???
-Igen! Tudom , hogy nem szabad káromkodni mert az vásott dolog, és aki veri a testvérét az a rosszcsont.
-:)
ühüm! Ennek őszintén örülök, hogy tudod.A nyelvünk rejtelmeit inkább hagyjuk későbbre.

Ui:De azért a ma elhangzott káromkodások tárházában elég vaskosak is szerepeltek.Vajon honnan tanulja a kölök?Én apára gyanakszom....

Egyszerű Mondás

-Apa, az nem lehet , hogy te viszed a térképet és a leveleket is!Ez így igazságtalan!Cseréljünk, jó?
-Jó!Akkor te viszed a térképet és a leveleket.Én meg semmit nem viszek.
-Ne így cseréljünk, hanem csak az egyiket cseréljük le!Apa, apa, te nem érted???Pedig ez egy:Egyszerű Mondás!!!!
-Vagy úgy ! Az Egyszerű Mondásokat pedig meg kellene érteni....

Flow

Egy kis edzés....

Mit, mennyit, mivel?

Még mindig nincs kész a fogam, mert érzékeny, nem tudok rajta enni.

Mondjuk Á. szerint ez nem gond, mert én amúgy sem eszem, fotoszintetizálok.

Ezért vagyok olyan mint a növények , átlátszó, és lengezdem a szélben.

Talán az árvalányhajat választanám ha lengedeznék, régen Erdélyben a vásárokban árulták, sőt befestették rózsaszínűre, azzal símogattam az arcom.

Sosem izgatott miért vagyok ilyen sovány, mert ez a kor a sovány nőknek kedvez, önsarnyargatásra indítja még a puttókat is.Nekem meg sose kellett, ehettem sok fagyit, és krémes süteményt, csokit, és zsíroskenyeret. Épp viccelődtünk Ábival, mert nem ismerte a diéta, fogyókúra szavakat.Tőlem biztos nem hallotta őket.

Attól hogy ilyen irányú törekvéseim nincsenek, sőt inkább hízni szeretnék egy két kilót,szerintem nagyon egészségtelenül táplálkozom, és ezzel együtt a családom is.

Sok cukor, sok hús, sok kész zacskós kütyü.Kevés zöldség, kevés rost , semmi nyers rágcsálós, minden agyonfőzve.Igaz, hogy főzök minden nap, mégsincs benne semmi tudatosság...csak sodródom az árral.

Ábel és Kincső nagyon válogatósak, konkrétan alig eszenk meg valamit, és amit esznek az mind a tiltott kategóriába tartozik.

Párizsi.Virsli.Kifli.Tésztafélék.Édesség.(egy fogorvos gyerekei!bah!)
A család persze éljenez, jaj, de jól evett a gyerek!
Na, jaj , de mit?

Ábel, tejfehérje érzékeny volt ezért másfél éves koráig nagyon szigorú diétát tartottunk, én is mert szoptatattam, és persze Csaba is mert ugye én főzök, tehát muszáj volt neki szolidarítani.A tudatosság szele áthatotta az életünket.Be szép is volt! Csak aztán a csemete kigyógyult, és mi visszacsúsztunk a finomított élelmiszerek mocsarába.Azért magunk között szólva nagyon vágytam én ezt a mocsarat, mert a bio és tejmentes étrend eléggé szegényes és íztelen volt az én jómagyar ferde ízlésemnek. Akkor tényleg alig ettem,akkor telepítettem a a fotoszintézishez szükséges rendszeremet.
Sajnos amíg én ily gyarló pogány vagyok, mit várjak a csemetéktől?
Az ízfokozók, és mesterséges színezékek világa úgyis csak szuper fogyasztóvá tesz mindenkit.Mert kinek kell az alma, ha van alma ízű, és kinek kell a tej ha van tej ízű ital?

Egyre inkább érzem kellene változtatni, újabb tudatossabb utakat keresni, konkrétan megtervezni hogy mit , mennyit, és mivel.

Csak vajon mikor???

Továbbra sem könnyű

Jártunk Pécsen, aminek szenteltem volna külön posztot, ha lett volna rá időm.

Mindenesetre keresztmamitól begyűjtöttem egy jó adag szakirodalmat, mert ő mindig naprakész, ebben is.Mindenképp lélkemelő hatású volt az is, hogy elbeszélgettünk , erről is, arról is.Meg persze, Pécs , nohiszen, akik élnek azok délnek mennek, tehát jót tett nekem a levegőváltozás.

Amit elolvastam a begyűjtöttből az Vekerdynek néhány könyve, továbbá elkeztem PET-címűt is.

A szakirodalom olvasgatása azonban engem összezavar némileg, azt a kényszerképzetet idézi elő, hogy eddig mindent, de mindent rosszul csináltam.

Ennek ellnére mégsem érzetem fölöslegesnek ezt a kört, sőt. Elkésettnek , ugyebár.Másrészt , az ember hiába látja be a hibáit, mégis a ösztönös, és hozzott minták sokaságából nevel az ember gyereket.
Amiből nem tudok kilépni mert én , maradok és voltam, minden mozdulatban és pillanatban.Attól , hogy elmélyedek a témában , sajnos, én aligha változom meg.
A viselkedésem megváltozhat, mégis erre csekélyke tényleges esélyt látok.
Haj, de most legalább utálom magam a feszült pillanatokban mert tudom, most vagyok következtlen, kegyetlen , undok, és kiállhatalan.
Ami viszont kiderült, a három és fél éves kor komoly változás kora, és felér a kamaszkor önállósodási törekvéséivel.
A kétéves kor pedig a dackorszak kezdete.
Az ideális gyerek nem ül a sarokban, azzal van a gond.
Akivel ilyenkor gond van, az a normális.
Tehát tök jól állunk!