Elég nagy az alvásigényem.
Szerintem ez elég nagy csapás,ha az ember nem ér rá aludni.
Átlagos napokon, 10 óra alvást igénylek, mondjuk úgy éjféltől kilencig , aztán egy kis szieszta ebéd után , és akkor kipihent vagyok és mosolygós.Olyankor szeretek fecsegni, feltűnik ha valaki fodrásznál volt, előtör belőlem az empátia,és figyelem.Még a humoérzékem is javul, a memóriámról nem is beszélve.
Mivel az elmúlt négy évem kissé zsúfoltra sikerül, bártan állíthatom , egy nap se jött össze a kívánt mennyiség.
Nézzük a tényeket: este fél tíz a legkorábbi időpont amikor a gyerkőcöket ágyba parancsolom.Aztán jöhet egy kis üdítő netezés, különben komoly elvonási tüneteket produkálok, majd egy kis házimunka, mosás, tergetés, konyhabigyók, dumcsizás a pasimmal, zenehallgatás, közben klotyópucolás, pakolás,zuhany,hajmosás, jaj már fél egy , de szalad az idő, lefekszem.Fél kettőkor Kincső hacacárézik, anya bemegy, talán röpke fél óra múlva visszalszik, ezt reggelig még háromszor ismétli.Reggel persze korán kelünk, ha esik ha fúj, szombat vasárnap korábban,nyilván és törvényszerűen.
Ma reggel annyira szerettem volna még öt percre visszafeküdni...
Majd a következő életedben!-veti oda Á. az öltőzőben.
Igen?Ha így haladok, én elhasználom az összes kreditemet, ebben az életemben.
És különben is , nem véletlenül volt az egyik kedvenc számon kölyökkoromban , a Sleep when i'm dead.
Biztos gyanítottam valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése