Bizony nem megy minden egyszerre.
Hiába akarok mindent, mindent, most és gyorsan óhó, hóhó megállj, megállj! parancsolja bennem egy hang.
Ámbár már késő, nincs megállj, csak hosszú sorban jövögető nappalok, és éjszakák, úgy hempergek át a pillanatok résein mint kis összegömbölyödő sündisznócska.
Valami kapaszkódó kellene gyorsan, valami kellemes emlék a gyerekkoromból...
Aztán meghallom a gyerekek halk ütemes éjszakai szuszogását, és elsimul szájam szögletében a keserű ráncocska, átváltozom apró fogtündérré, aranyport hintek a nappal kihúzott fogak helyére.
Hát így megy ez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése