Elhatároztam veszek egy új hordozót.
Jön a tavasz.Miegymás.
Lehetne kirándulni, hátamon a zsákommal, számtalan jobbnál jobb helyre, csakhát pötyögi le se teszi a lábát a nem betonra, szegény városi csaj..Ábelnek is volt ilyen korszaka, gondolom a talaj egyenletlensége bizonytalanná teszi a kis karikalábút.Ezért cipelni kell.
Én ezzel a háti hordozással nem boldogulok, erről írtam már.Nekem is kényelmetlen, fáj tőle a derekam, neki is az lehet, mert izeg -mozog benne, kihajol, kiszedi a kezét, leszáll, feljön.Elöl hordozni jóval kényelmesebb, jobban kiegyensúlyoz, nyugodt ő is, élvezi.Csak épp magas már, és nem látok tőle semmit.
Ezért elkeztem nézegetni a konyhakész hordozókat, amihez nem kell bogozni, tehát az eredmény standardizálható.Ábel kétéves kora körül kölcsiben volt nálam egy csővázas, hátizsák fazonú.Ekkor nagyon belekesedtem és ellátogattam a Mountex boltba,ahol nem volt éppen , mire megjött volna, addigra kifutottunk pont a kirándulós szezonból, én meg bevallom sokalltam érte a 25 ezret, mert végülis az ember viszonylag ritkán megy hegyet mászni gyerekkel.
És ha mégis megyek???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése