Szerintem: az út hosszú lesz és nagyon göröngyös...
Szerintetek : ott aludjon-e a csemete első naptól fogva, vagy érdemes megvárni , hogy ő maga kérje az ottalvást?
Ottaludjon-e egyáltalán??
Ha most neves pszihológus lennék emígy válaszolnék:"Nem , anyuka, semiképp sem aludjon ott.Így is kitaszítva érzi magát szegény a családi tűzhely mellől, még az ágyából is kiebrudaljuk?"
Vagy így:"Igen , anyuka mindenképp aludjon ott.A gyermek hazatérvén felbuzdul és játszani akar, elmúlik az álmossága, és ráadásul szegény kistestvérét sem hagyja pihenni."(ma ez történt pont)
Szóval várom az egyéb neves tanácsadók feltűnését.Vagy csak egyszerűen érdekel a véleményetek, mivel saját tapasztalattal nem rendelkezem a témában...
2009. szeptember 14., hétfő
2009. szeptember 13., vasárnap
Láttál-e már valaha?


A tegnapi bejegyzéshez akartam feltenni ezeket a képeket.
A műtétől készült fotóktól mindenkit megkímélek, de egy fiktív képet ideteszek, hogy mindenki lássa, egyszerű ez, mint a karikacsapás, annak aki beteszi mindenképpen...
A behelyezéshez megfelelő csontkínálat szükséges.
Nem baj ha nincs, mert lehet csontot pótolni.Vannak a piacon remek csontpótló készítmények.
Estleg saját csontból, csípőlapátból, vagy egyszerűbben az állkapocs álli, vagy hátsó részéből emelik ki a csontot.Esetemben ezt a megoldást választottuk.
Ez engem pedig én tudtam mire vállalkozom, nagyon megrázott.Mármint a hosszú és fájdalmas sebgyógyulás.A csontpólás után fél év várakozási időt számítanak.
Mikor a csontpótlást sikeresnek nyilvánítottuk, a szervezetem visszafogadta a csontot, nekiálltunk az implantátum behelyezésnek.Egy camlog imlantátumot választott a szájsebész.Az alsó csavar kerül a csontba, majd fél év gyógyulási idő után helyezik be belső csavarokat.A belső csavarok bármikor cserélhtőek, a "gyökér" viszont fixen csontosodik.
Ezután ínykorrekciós műtét következett, amely során a műtétek során leépült ínyviszonyokat állítják helyre.Az ínviszonyok kialakulása után kerül sor a végleges korona elkészítésére.Durván novemberben.
Számoljunk időben.Másfél év!
Számoljunk pézben:
CT:25.000
1. csontpólás:80000
2. impli: 90000
3. felszabadítás, cirkonfej:80000
4.rá korona: 50000
Konklúzió: Ha véleltenül arcra esnétek inkább tegyétek magatok elé a kezeteket, az törjön el, mert a gipszet finnanszírozza a Tb, a kitört fogakat viszont nem..
Álljon itt egy hosszabb beszéd arról , hogy amit az Úr betett az szánkba egyszerűen, azt milyen nehéz emberi kéz által újraalkotni.
Milyen egyeszrűnek tűnik a testünk, és milyen logikusnak.
Ez csak egy incifinci fog, ki gondolná hogy ilyen macera van vele????
Azért a kiindulási állapotot figyelmbe véve, lehet a békából királyfi?Királylány, bocsánat....
2009. szeptember 12., szombat
Kibillen
Szeretek mosolyogni.
Sokat mosolygok.
Úgy gondolom fegyver az és takaró.
Mostanában a körülöttem élők két dolog miatt is nélkülözni kényszerülnek a szokásos mosolydózist.
Egyszerűbb oka ennek, hogy felszabadították az implantátumot , és most két sor mélyzöld varrat van a számban, egy sor elől egy sor hátul.
A szájpadi varratok kényelmetlenek , lógnak, fájnak és nyáladzom tölük.De nem látszanak, elől viszont látszanak és ijesztően nézek ki. Teljesen érzéketlen a szám, mintha folyamatosan el lennék érzéstelenítve.
Ellenben van elől fogam , ami saját, még érzketelen, és fájdogál, de nem hiány.Tudok vele harapni, és rágcsálni, tompán távolról érzek vele.
A másik ok, sokkal bonyolultabb ennél.
Pénteken összepakoltam a cókmókomat és kiköltöztem a céges szekrényemből.
Hétfőn elszámolunk és átadom a szépen kiatakarított rendelőt az új gazdájának.
Tisztára bolond vagyok.Hülye, hisztis, kiállhatalan, fáradékony és elviselhetelen.
Fárasztó vagyok a környezetemnek, és magamak.
Ennyire sokat jelentett nekem ez a meló, vagy csak a változásoktól félek?A bizonytalantól? Megviselt a kudarc? Kudarc-e a mai viágban a családot választani a szakmai előrelépés helyett?
Egy biztos, családom nem ilyen undok anyukát választott magának,és nagyon szeretné visszakapni a mosolygós , tervezgetős, vidám anyukáját, 24 órában.
Úgyhogy előre nézünk, előre, illéri.
Sokat mosolygok.
Úgy gondolom fegyver az és takaró.
Mostanában a körülöttem élők két dolog miatt is nélkülözni kényszerülnek a szokásos mosolydózist.
Egyszerűbb oka ennek, hogy felszabadították az implantátumot , és most két sor mélyzöld varrat van a számban, egy sor elől egy sor hátul.
A szájpadi varratok kényelmetlenek , lógnak, fájnak és nyáladzom tölük.De nem látszanak, elől viszont látszanak és ijesztően nézek ki. Teljesen érzéketlen a szám, mintha folyamatosan el lennék érzéstelenítve.
Ellenben van elől fogam , ami saját, még érzketelen, és fájdogál, de nem hiány.Tudok vele harapni, és rágcsálni, tompán távolról érzek vele.
A másik ok, sokkal bonyolultabb ennél.
Pénteken összepakoltam a cókmókomat és kiköltöztem a céges szekrényemből.
Hétfőn elszámolunk és átadom a szépen kiatakarított rendelőt az új gazdájának.
Tisztára bolond vagyok.Hülye, hisztis, kiállhatalan, fáradékony és elviselhetelen.
Fárasztó vagyok a környezetemnek, és magamak.
Ennyire sokat jelentett nekem ez a meló, vagy csak a változásoktól félek?A bizonytalantól? Megviselt a kudarc? Kudarc-e a mai viágban a családot választani a szakmai előrelépés helyett?
Egy biztos, családom nem ilyen undok anyukát választott magának,és nagyon szeretné visszakapni a mosolygós , tervezgetős, vidám anyukáját, 24 órában.
Úgyhogy előre nézünk, előre, illéri.
2009. szeptember 9., szerda
Képtelen természetrajz
Ki hallot már guduról?
És a farkasdisznóról?
Ilyen állatok nálunk minden nap termnek.
Előpattannak Kincső királylány fejéből és benépesítik a szobát.
Esténként ugyanis olvas.
Magának olvas fel a kedvenc könyveiből.
Előbb gondosan kiválasztja az irodalmat,majd félreül, és kezdi is.
Jaj már megint kezdi a babamondókáit, mondja Ábel, majd empatikusan hozzáteszi:na én átmegyek a másik szobába, mert én ezt nem bírom,anya.
A farkasdiszónra mindig előjön , mert az annyira vicces, anyu olyan vicces butaságokat mond.Hadd el, modom, ne szólj bele a kicsik dolgába.
Kincsőt ez nem zavarja.Ilyenkor nem a közönséget szórakoztatja , hanem saját magát.Spontán dalbetétek is előfordulnak.Zenés táncosak.
És tulajdonképpen, engem is mulattat.
Ez igazán szép tőle.
2009. szeptember 7., hétfő
Ábel 4 éves
Úgy vártam, hogy megszüless.
Aztán, hogy legyen egy kicsit nagyobb, még egy kicsit nagyobb légy, és járj, és beszélj és..
Nemsokára arra ébredek rá, hogy bárcsak újra az én kis puha babám lehetnél.
Az idő kereke forogjon csak előre, a kihívásokkal olyan bátran nézz szembe ahogy szoktál, akarj mindig győzni, ne csak akarj, te győzz, legyél olyan öntörvényű és öntudatos amilyennek ismerlek.
Úgyhogy hajrá, kicsi Ábel.Isten éltessen!
2009. szeptember 5., szombat
Ovikérdés
Mostanában sok gondolatot olvastam itt netes formában arról, hogy nem kell az intézményes oktatás, nem kell a bölcsi, az ovi, sőt az iskola sem.Távolabbi ismerőseink közül is egy keresztyén család az otthonoktatást választotta.
Felkeltette az érdeklődésemet, és kíváncsi vagyok...
Eddig az én gyerkőceim sem jártak semilyen intézménybe, most kezdjük Ábellel az ovit.Ő nagyon készül, hiszen minden kis cimborája már oviba jár egy éve,délelőttönként kiürül a játszótér...
Az óvonéni járt nálunk családlátogatáson, Ábel nagyon izgatottan fogadta, szinte minden nap emlegeti, hogy ő nagyfiú, egyedül öltözik, vetkőzik, pisil mert az igazi ovisok, így tesznek.Ez engem roppant feldob mert eddig semmivel nem tudtam ezt elérni.
Az oviba menés ténye nem dob fel.Én nem várom különösebben.
"Jaj mert meglátod mennyivel könyebb lesz neked!"-típusú véleményekből, inkább a majd meglátom-ot tartom alapligazságnak.Szerintem egy plusz szervezési pont megoldani, hogy mikor ki vigye-hozza, ebédeljen-e ott vagy nem, aludjon -e ott vagy ne.Végetérnek a nyugis oda megyünk és akkor amikor mi akarjuk napok..kezdődik a korán kelés, a siess már mert elkésünk, jaj.
Különben szerintem jól elvan itthon, és kutya baja attól , hogy nem jár közösségbe.Persze van olyan hogy unatkozik, bár én nem szeretem ha egész délelőttöket áttengnek lengnek körülöttem míg én ablakot pucolok, mindig van közös mese, közös játék, közös játszóterezés.Egyszóval a házimunkára szinte semmi időm nem marad, az ablakpucolás tabu téma nálam..suttyomban bevallom akkor se pucolnám ha nem lennének a gyerekek.
Mégis , a gyerekek többsége igenis szeret oviba játni, és feldobja őket az újdonság varázsa, a cimborák , a közös programok, én ezt látom azon a szűk kontroll csoporton akik Ábel barátai.Tehát kár lenne a pozítiv dolgoktól megfossztani Ábelt , hiába lenne nekem kényelmesebb ha nem kéne vinni.Végülis ha nagyon rühelli, akkor maradhat még itthon, nemdebár?
Felkeltette az érdeklődésemet, és kíváncsi vagyok...
Eddig az én gyerkőceim sem jártak semilyen intézménybe, most kezdjük Ábellel az ovit.Ő nagyon készül, hiszen minden kis cimborája már oviba jár egy éve,délelőttönként kiürül a játszótér...
Az óvonéni járt nálunk családlátogatáson, Ábel nagyon izgatottan fogadta, szinte minden nap emlegeti, hogy ő nagyfiú, egyedül öltözik, vetkőzik, pisil mert az igazi ovisok, így tesznek.Ez engem roppant feldob mert eddig semmivel nem tudtam ezt elérni.
Az oviba menés ténye nem dob fel.Én nem várom különösebben.
"Jaj mert meglátod mennyivel könyebb lesz neked!"-típusú véleményekből, inkább a majd meglátom-ot tartom alapligazságnak.Szerintem egy plusz szervezési pont megoldani, hogy mikor ki vigye-hozza, ebédeljen-e ott vagy nem, aludjon -e ott vagy ne.Végetérnek a nyugis oda megyünk és akkor amikor mi akarjuk napok..kezdődik a korán kelés, a siess már mert elkésünk, jaj.
Különben szerintem jól elvan itthon, és kutya baja attól , hogy nem jár közösségbe.Persze van olyan hogy unatkozik, bár én nem szeretem ha egész délelőttöket áttengnek lengnek körülöttem míg én ablakot pucolok, mindig van közös mese, közös játék, közös játszóterezés.Egyszóval a házimunkára szinte semmi időm nem marad, az ablakpucolás tabu téma nálam..suttyomban bevallom akkor se pucolnám ha nem lennének a gyerekek.
Mégis , a gyerekek többsége igenis szeret oviba játni, és feldobja őket az újdonság varázsa, a cimborák , a közös programok, én ezt látom azon a szűk kontroll csoporton akik Ábel barátai.Tehát kár lenne a pozítiv dolgoktól megfossztani Ábelt , hiába lenne nekem kényelmesebb ha nem kéne vinni.Végülis ha nagyon rühelli, akkor maradhat még itthon, nemdebár?
2009. szeptember 1., kedd
Bűn és bűnhődés
Micsoda szerncse , hogy lassan egy éve vezetek, na jó 10 hónapja és még nem követtem el semmilyen közlekedési kihágást.
Tulajdonképp figyelmes vagyok.
Gondoltam ma reggel, majd dél körül belehajtottam a pirosba, gondosan és körültekintően, abba a pirosba ami itt vp-ben be van kamerázva.Nyilván azért mert sokan belehajtanak.Meg azért is mert 100.000 forintos bírságot von maga után.
Legközelebb ha rámjön a szabálytalankodási hajlam, inkább elrágom a cipőfűzőmet.Meg minden más cipőfűzöt a lakásban.
Tulajdonképp felmerült bennem, hogy el kéne adjam a suzukit, hogy ki tudjam fizetni.
Persze, akkor nem tudnék többet szabálytalankodni.
Pont most amikor jön a tél.
Télen nagyon vacak dolog bringával járni.
Azért van ez vajon, mert elbíztam magam?????
Nem, Katus, azért mert tökre figyelmetlen vagy.
Nem is.
De igen.Folytonfolyvást, állandóan.
Néhanapján.
Szó se róla: mindig.
Ühüm, de nem tudok megváltozni, az ember ilyen öregen nem változik.
Egyszer más gyerekét viszed fel a játszótérről.
Ilyen azért még nem fordult elő.
De könnyen meglehet.
Hát, igen, meglehet.
Tulajdonképp figyelmes vagyok.
Gondoltam ma reggel, majd dél körül belehajtottam a pirosba, gondosan és körültekintően, abba a pirosba ami itt vp-ben be van kamerázva.Nyilván azért mert sokan belehajtanak.Meg azért is mert 100.000 forintos bírságot von maga után.
Legközelebb ha rámjön a szabálytalankodási hajlam, inkább elrágom a cipőfűzőmet.Meg minden más cipőfűzöt a lakásban.
Tulajdonképp felmerült bennem, hogy el kéne adjam a suzukit, hogy ki tudjam fizetni.
Persze, akkor nem tudnék többet szabálytalankodni.
Pont most amikor jön a tél.
Télen nagyon vacak dolog bringával járni.
Azért van ez vajon, mert elbíztam magam?????
Nem, Katus, azért mert tökre figyelmetlen vagy.
Nem is.
De igen.Folytonfolyvást, állandóan.
Néhanapján.
Szó se róla: mindig.
Ühüm, de nem tudok megváltozni, az ember ilyen öregen nem változik.
Egyszer más gyerekét viszed fel a játszótérről.
Ilyen azért még nem fordult elő.
De könnyen meglehet.
Hát, igen, meglehet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)