Rossz élmény

Jelenésünk volt a kórházban ma , kötözésre.Kettőre.
Gondoltam, hamar meglesz ( nem is tudom miért gondoltam), elviszem a mei tait és utána elsétálunk Ábiért az oviba, hazafele ment beígértem neki egy könyvtározást is.
Kirángattam Kincsőt a délutáni alvásából, és irány az ortopédiára.
Az osztályon persze senki, ja a doktor úr, a műtőben van , várják meg ott az ajtó előtt....és vártuk, és vártuk, és vártuk...fél négykor megkértem Ncst hogy hozza el Ábit az oviból, és tegye le a kórháznál mert én biztos nem érek oda érte.
Így már hármasban vártuk, és vártuk és....
Előbb utóbb mindenki kijön onnan ahová előzőleg bement, mondaná Micimackó,de láttam doki a szemén , hogy ma nem kapunk járógipszet.
Nem is kaptunk.
Ja mára ígértem, node anyuka , jöjjenek vissza csütörtökön.
Nem ez volt a rossz élmény.Kincsővel jó várni.Mert türelmes.Ezt a egészet nyugodtan és derűsen viseli.Nem széles vidámsággal, hanem önsajnálat mentesen.
A rossz élmény akkor jött mikor megpróbáltam magamra kötni.
Kincső szívtépően zokogott.
A szárak összetekredtek, a gyerek kapálózott vonyított.Fáj a lábam!!!! anyu nyomja!!!!!
Megfullasztja az a gyereket!- szólt a traumán várakozó sebesültek kara, a görög drámák hangnemében.
Igen!!Anyu megfulladok!!!! kontráza Kincső
Anyu , menjünk már!!!!!- óbégatta Ábel- mit szerencséltenkedtek????? Közben a nagy üvegajtón át azt láttam odakint zuhogni kezd az eső...

Vonjuk le a tanulságot, előbb illik kipróbálni a hordozót mielőtt bevetjük.A fekvőgipszes gyerek hordozása nem olyan könnyű amilyennek az ember elsőre gondolná-főleg hogy egyik lába térben nem hajlik.

..és akkor hívtam egy taxit.