A lakóparkba költözött egy angol család.
Meg egy német család.
Ábel rájött nem minden gyerek beszél magyarul.
Ez nagy felfedezés ám négyévesen.
Én emlékeim szerint az oviban döbbentem rá, mikor a csoport nagy része nem beszélt magyarul.
Engem ez picit sem frusztrált, azokkal barátkoztam akik beszéltek.
Ebből is látszik , hogy nem szeretek a problémás kérdésekkel vacakolni, mindig a könyebb út...
Később persze megtanultam románul, és nagy hasznát veszem vettem fogom venni, stb.
A szüleim járattak angolra ovis koromtól fogva, azaz egy speciális oviba jártam ahol angolul is tanultunk.Szerintem nem sokat ért.Később a suliban a többiek egy hónap alatt behozták az előnyömet.Ezért én nem gondoltam hogy nyelvórákra fecölöm az időnket és pénzünket, majd az iskolában! Ám most meginogtam...
Ábel folyamatosan angolozni akar, hogy beszélhessen az angol kisfiúval.
Naponta séta közben kis angol dalokkal szórakoztatom.sajnos sokat nem tudok, azaz kettőt tudok :)
Szerintetek ez az érdeklődés pártolandó, vagy halasztandó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése